Túlélési tanácsok leendő hallgatóknak

Tavaly ilyenkor még a kilencedikesek mondták fel nektek a gólya-esküt, lelkesen készültetek a gombavatóra, és olyan mellkassal járkáltatok az olaszországi kirándulás után a folyosón, hogy elnézést kért, aki hangosan mert levegőt venni a végzősök mellett. De a téli vizsgaidőszak új túlélési képességeket igényel, hiszen ekkorra már tisztában vagytok a zh., uv., to., stb. fogalmakkal. Kolman Réka ötletei következnek!

A gimnazistának lenni nem könnyű, pár éve ezt én is megéltem. Minden héten dolgozat vagy felelés, délután különórák, minden napos tesi nulladik órában, amikor az embernek megmozdulni sincs kedve, nem még szekrényt ugrani és persze – a sok hasznos dolog mellett– olyanokat tanulni, amit sosem fogtok használni az életben. De ha szerencsésen áll a csillagotok, kifoghattok egy-egy olyan osztályt, ahol egymást segítve tudjátok „túlélni” ezeket az éveket. És ha azt hiszed, hogy utána a főiskola vagy egyetem „aranyélet”, szólok, hogy én előre figyelmeztettelek… Épp ezért álljon itt néhány tipp, hogy hogyan éld túl majd leendő hallgatóként vagy friss gólyaként a campust:

stock-photo-confused-college-student-with-formulas-on-the-blackboard-and-covering-her-head-by-textbook-shot-at-111948635

Mindenekelőtt tanuljátok meg, hogy a dolgozatok/vizsgák eredménye nem releváns!

http://www.dreamstime.com/stock-photo-numbers-font-technical-drawing-image26389720

Attól, hogy egyszer rossz passzban vagytok, és kaptok egy kettest, az még nem a világ vége. Tudnotok kell, hogy milyen képességeitek vannak, éreznetek kell, hogy mennyit értek, és ehhez viszonyítva fogadjátok el az értékelést. Tapasztalatból mondom, hogy az első főiskolai év a legnehezebb. Én, amikor magyar szakra kerültem, gondoltam, nem lesz nehéz, mert mindig ötös voltam magyarból. Erre az első vizsgámon megbuktam. Feladtam: „Nem vagyok én való erre a szakra!” Most már látom, hogy ez nem így van. Miután bekerültök középiskolából, persze, hogy nehéz lesz megszokni a vizsgák menetét és úgy általában azt, hogy mit hogyan, milyen szinten kérnek számon egy főiskolán. Nem szabad elcsüggedni!

b2

Tudnotok kell, hogy hová tartotok, és mit vagytok képesek beáldozni érte!

http://www.dreamstime.com/stock-photo-numbers-font-technical-drawing-image26389720

A szorgalmi időszak nem egy vészes dolog (a gimnázium a sok dolgozatával nehezebb volt), egy-két zéhá, egy-két beadandó, és már teljesítettétek is a kurzust. Viszont a vizsgaidőszak… hát az egy más tészta! Az első nehéz lesz, és azt fogjátok kívánni, bárcsak érettségizhetnétek helyette (akár többször is!). De nyugalom, ahogy egyre rutinosabbak lesztek, csökken az izgalom és a teher is. Sajnos azonban sokszor a kedv is csökken: elsőben még bizonyítani szeretne az ember, de a sokadik vizsgát már csak le akarja tudni. Ilyenkor szokott az jönni, hogy vizsgára készülés helyett észreveszitek, hogy nincs kitakarítva a szoba, nincs megetetve a macska, főzni kellene… gyakorlatilag hirtelen mindent kell csinálni, és mindez olyan fontos, hogy nem baj, ha kevesebbet tanultatok. Na, ezt nem szabad túlzásba vinni! Tudjátok, hogy mik szeretnétek lenni! Ha van egy célotok, ami vezércsillagként ragyog előttetek, könnyebb elviselni a nehézségeket. Ha ahhoz, hogy az álmaitok elérjétek, meg kell csinálni azt a vizsgát, amit a hátatok közepére kívántok (különben nem kaptok diplomát és nem lehettek azok, amik szeretnétek), akkor összeszeditek magatokat és hajtotok a cél felé.

Couple-Relaxing-Grass

Fontos, hogy megtanuljatok pihenni, és nem mindig száz százalékon égni!

3Ha minden egyes tantárgyat ugyanolyan erőbedobással próbáltok teljesíteni, el fog fogyni az erőtök és a lelkesedésetek. Próbáljatok meg szelektálni! Minden főiskolán vannak „tölteléktantárgyak”, ezeket elég kettesre is teljesíteni, vagy legalábbis nem kell elolvasni rá minden százoldalas kötelezőt. Ami viszont számotokra fontos és hasznos, azt próbáljátok minél inkább magatokévá tenni. Ha az ilyen tantárgyakra kevesebb időt fordítotok, több jut arra, ami valóban lényeges.

Student-Group

És ami talán a legfontosabb: legyetek önállóak, mégis együttműködők!

4Az önállóság alapvető tulajdonság kell hogy legyen egy főiskolai hallgató számára. Itt már magatoknak állítjátok össze az órarendet, a vizsgák sorrendjét, ha rosszul sikerült, az egyéni „szocprobléma”. Senkit nem fog érdekelni, nem tudtok menni a tanárokhoz segítséget kérni, nincs osztályfőnök, akihez mindig fordulhattok. Rendes, készséges tanárok vannak, de nekik sincs idejük mindenkin segíteni. Meg kell tanulni önállóan jegyzetelni, tételt kidolgozni! Itt már nincsenek olyan tankönyvek, amiből érdemben és egyszerűen tudnátok tanulni. Egy forrás nem forrás – több helyről kell anyagot gyűjteni. Abból tudtok készülni, amit magatok lejegyzeteltek vagy kibogarásztatok egy könyvből.

…És van még egy lehetőség: a felsőbb évesek jegyzetei. Ehhez kell az együttműködés. Gyakorlatilag olyan, mint egy szívességbank. Ha ti adtok valakinek jegyzetet, akkor „tartozik nektek”, és ha épp nektek lesz szükségetek valamire, tudtok tőle kérni. Ez a jó csoporttársi viszony alapja. Nem szabad visszafogni információt – például nem mondjátok meg, mikor lesz a zéhá – és tételeket, mert akkor ti sem fogtok kapni, és egyedül maradtok. Egyedül pedig nehezebb! Ha jó a közösség – szintúgy, ahogy a gimiben -, sokkal könnyebb. És még egy röpke információ a főiskoláról: itt a csoporton belül sokkal kevesebb furkálódás, kiközösítés és hasonló van, mint gimnáziumban. Remélem, ez nem érint sok diákot, de ezzel kapcsolatban nem vagyok optimista. Tehát ha épp az általános vagy középiskolai élményeitek miatt vagytok kissé zárkózottabbak, a főiskolán lehetőségetek adódik nyitni az emberek felé. Higgyetek nekem, itt már más!

Véleményem szerint főiskolásnak lenni szuper dolog! Sok hasznosat fogtok tanulni, önállóbbak lesztek – főként, aki kollégista lesz – és egy lépéssel közelebb kerültök álmaitok munkájához. Szorgalmi időszakban pedig járhattok bulizni a csoporttársakkal, mert nincs mindig dolgozat.

Kolman Réka

Please follow and like us:

Comments

comments