,,Kezdjetek el élni…”

Pálkovács Dominika | A 3 napos Egerfeszten szombaton az estét az Anna and the Barbies zárta. Fergeteges koncertet adott a zenekar, a közönség megörült. Nagy lendülettel és kiváló hangulatban tolták végig az egész koncertet. A koncert után volt szerencsém velük beszélgetni a táborról, amire szponzort keresnek, a rajongókról, az emlékről… Egy biztosan kiderült: a hírnév ellenére nagyon közvetlen emberek és élmény volt velük a beszélgetés.

B1Q7292-800x400

Milyen emlékeitek van a zenekar alakulásával kapcsolatban?

Simi: Régen volt egy zenekarom, a nővérem megnézte ezt a zenekart és mondta, hogy feltétlenül zenéljünk együtt. Hosszú sztorija van ennek az egésznek. Nekem mindig voltak zenekarjaim, Anna inkább szövegeket írt hozzá. A sok kalandozás után elkezdett külföldön rappelni, és az volt az ötlete, hogy csináljunk egy hip-hop zenekart. Megtetszett az ötlet, elkezdtük, csak az volt az egyetlen problémánk, hogy bármit is játszottunk, mindig rock and roll lett a vége. Eleinte küzdöttünk elenne, utána pedig megbeszéltük, hogy próbáljuk meg és nevezzük is rock and rollnak. Igazából innentől kezdett el működni a zenekar.

B1Q7254-800x400

Már két éve rendezitek meg a Woodstock az ugaron nevű tábort. Hogyan jött az ötlet? Ebben az évben hogy működik ez a tábor?

Anna: Nekem vannak ilyen elalvás és éberlét közötti pár perceim, amikor vannak ilyen agykilövések és akkor másodpercek alatt megszületnek ilyen ötletek. Ilyen volt ez is. Ekkor jött az ötlet, hogy Ópusztaszeren tábort csinálunk. Nekem családom van ott. Van ott egy 200 fős jurta, és mikor megláttam, rögtön eszembe jutott, hogy itt koncertezni kell. Idén is meg szeretnék rendezni. Most keressük a szponzorokat, aki tud segíteni, mert nem szeretnénk feljebb vinni a táborozási díjat, viszont a színvonalat igen! Szóval, aki tud, annak nagyon megköszönjük, ha segít!

Nemrég rendeztétek meg a Hangaszál című dalotok videoklipjét. Itt újra táncolsz. Hogy jött az ötlet? Felhozta a régi emlékeket?

Anna: Nagyon féltem, mert már nagyon rég táncoltam, hogy egyáltalán ez működni fog-e, de nem akartam kipróbálni. Lementünk a próbaterembe, ott volt a zenekar, mindenki zenélt, aztán utána az öcsém hozott kevert zenéket, és mondtam a basszusgitárosnak, Hernádi Dávidnak, hogy tegye be a zenéket, és arra rögtön ment a kamera… elkezdtem mozogni. Ez így nagyon ösztönös dolog volt, és meglepődtem, hogy szerintem sokkal jobban táncoltam, mint anno. Felhozta a régi emlékeket, sőt, most már néha a műsorban is van olyan néha, ahol a fiúk zenélnek, és közben megy a „vergődés”, mármint táncolok.

Milyen kapcsolatotok van a rajongóitokkal?

Anna: Mi egészen a kezdetektől nagy rajongóbarát zenekar vagyunk, nélkülük sehol nem lennénk az égvilágon. Mi évekig a Fészek nevű klubban zenéltünk, ahol kb. 15-en voltak, abból pedig 10 családtag. Szépen épült fel ez a rajongói bázis. Van a keménymag, aki mindenhova eljön és megcsinálja a bulit. A legkisebb településen, falunapon, vagy egy nagy fesztiválon: ők azok, akik tudják a történéseket. Emlékszem, még annyira az elején jártunk, hogy a Zöld Pardonba volt egy kisszínpados koncertünk, és nem volt pénzem hazamenni a BKV-val. Az egyik rajongónk, akinek volt olyan bérlete, hogy egy ember kísérhette, mondta, hogy hazavisz. Egészen furcsa sztorik. Hajnalig táncoltunk meg buliztunk velük. Tényleg család jellegű, nagyon sok mindenben segítenek. Szerintem nekünk van a legjobb rajongó táborunk, mert eddig semmi baj nem történt még.

Egész nyáron koncerteztek. Hogyan élitek meg ezt? Hogyan bírjátok?

Simi: Nekünk ez a szórakozásunk. Ez nem olyan eszeveszett tempó, amit ne lehetne bírni. Hétköznap van időnk regenerálódni, próbálni. Hétvégén pedig toljuk a koncerteket.

Milyen érzés az, hogy a közönség kívülről tudja a dalaitokat?

Anna: Elképesztő. Az hagyján, hogy itt éneklik, de hogy ballagásokon. Vannak olyan emberek, akik magukra tetoválják. Ilyenkor azért megremeg az ember keze, hogy mit ír. Nagyon nagy megtiszteltetés.

Interjú: Pálkovács Dominika

Borítókép: annaandthebarbies.hu
Fotók: feszteger.hu

B1Q7320-800x400

Please follow and like us:

Comments

comments