A Tankcsapda ura volt a helyzetnek Egerben

Fazekas Edina | A Tankcsapda az a zenekar, aki elmondhatja magáról, hogy ők Magyarország egyik leghíresebb együttese, azt pedig hogy miért, már számtalanszor bebizonyították pályafutásuk alatt. Most koncertek terén Egerre került a sor, ahová az „Urai vagyunk a helyzetnek” lemezbemutató turné keretein belül látogattak el. A 3 napos Feszt!Eger első napján az estét ők zárták, de előttük színpadra lépett a Nomad, illetve a Rómeó Vérzik is. Koncert előtt ülhettünk le beszélgetni a banda tagjaival a zenekar eddigi életéről és a legfrissebb lemezről is többek között.

IMG_1705-1024x683

Hogyan látjátok a zenekar alakulását az évek során?

Lukács László: Egy 26 éves zenekar, aki ráadásul évek óta vagy évtizedek óta nagyon népszerű, nyilvánvalóan nem is mondhatna erre a kérdésre mást, csak azt, hogy örülünk annak, hogy azok vagyunk, akik. Persze voltak a zenekar életében nehezebb időszakok, a tagcserék környékén volt néhány olyan hónap, vagy összességében néhány olyan év, ami nem az aranyoldalakra való a zenekar történetét tekintve, de azt gondolom, hogy ezek a nehéz időszakok is fontos részei voltak a zenekar életének és kellettek ahhoz, hogy ma azok legyünk, akik vagyunk.

Fejes Tamás: Nagyon egyszerű a sztori, igazság szerint mind a hárman abból élünk, amit a világon a legjobban szeretünk, úgyhogy ennél többet nem is lehetne mondani meg kívánni senkinek sem, hogy abból éljen és azt csinálja világ életében, amit szeret. Úgyhogy azt gondolom, hogy az egész zenekar alakulásában, maximálisan csak respektálni tudjuk azt, hogy ilyen szépen alakul a sorsunk és hogy ennyi időn keresztül ezzel tudunk foglalkozni és remélem, még legalább ennyi idő lesz ebben.

IMG_2046-1024x816

Mi járt a fejetekben akkor, amikor létrehoztátok a zenekart, vagy amikor csatlakoztatok a zenekarhoz?

L.: Figyelj, az a helyzet, hogy nem gondolkoztunk mi ilyen dolgokon. Tizenéves korában az ember, amikor a tinédzser évei legelején jár, 12-13 éves korában, amikor az első akkordokat megtanulja a gitáron, akkor nem gondolkozik abban, hogy mit fog mondani mondjuk 30 év elteltével egy beszélgetés során a backstageben egy koncert előtt.

T.: Én még az elmúlt 5 évre sem emlékszek, nem még 26-ra.

L.: De igazából ilyen szempontból nem tudok a kérdésedre válaszolni, viszont hozzáteszem azt, hogy amikor az első ilyen akusztikus gitáromat megszereztem a szüleim segítségével és beálltam a tükör elé 13 évesen, a folyosón, tudod, amikor nem voltak otthon anyámék délután és így pózoltam a tükör előtt vele, hogy de jól fogok majd kinézni a színpadon meg a kis csajok hogy fogják ezt majd bírni. Ilyesmiken gondolkoztam.

T.: Nekem nagyon egyszerű a sztori. Szerinted mi járhat annak az embernek a fejében, akinek Magyarország első számú rock and roll zenekara mondta, hogy „Nem jössz a zenekarba dobolni?”. Tehát annak most mi jár a fejében, konkrétan el sem akartam hinni. Olyan érzés ez, amikor majd megkéri a szerelmed a kezed… ezt nem lehet elmondani, körülbelül olyan. Azóta is együtt vagyunk Lacival.

L.: Sidi meg csak a pénzért csinálja…:D

Sidlovics Gábor: Igen, én meg azt akartam mondani, hogy én meg csak a pénzért csinálom. Nyilván ebben Tomihoz tudok csatlakozni, tehát az én csatlakozásom is teljesen körülírta, hogy mit éreztem, viszont azt mindhármunk nevében mondhatom, hogy amikor az ember tizenévesen hangszert ragad, akkor normális esetben mindent akar. Valahogy irreálisan is mindent, tehát elkezdi csinálni és látja magát stadionban gitározni iszonyú tömeg előtt, fények csapkodnak, ahogy ugye a dalszöveg is mondja és ez szerintem így normális, tehát így kell elkezdeni zenélni. Tehát a mai srácoknak is azt tudom ajánlani, hogy ne olyan célokat tűzzünk ki, hogy a kerületi tehetségkutatónak meg kéne nyerni a középdöntőjét, hanem egy amerikai turné vagy tényleg bármi és abból lehet építkezni, és ha valami hegyet sikerült megmászni, akkor mindig nézni kell a következő hegycsúcsot, hogy hova lehet menni és szerintem ez a Tankcsapdának egy nagyon nagy előnye, hogy így működünk. Soha nem dőlünk hátra, hogy „na, most ezt megcsináltuk és akkor most jók vagyunk”, hanem már a következő kihívást nézzük. Az tök jó, hogy a 26 év alatt nem lustult el a zenekar, vagy nem halt ki ez a hozzáállása a zenekarból, hanem napról napra egyre erősebb.

Ha változtathatnátok bármin a zenekar eddigi életében, változtatnátok?

L.: Én semmit egyáltalán. Voltak nehéz időszakok, amiket megélni nem volt túlságosan kényelmes vagy kellemes, de azt gondolom, amúgy is hiszek amolyan sorsszerűségben, ha úgy tetszik. Ezek a dolgok ugyanannyira fontos részei ennek a zenekarnak, a történet egészének, mint azok a momentumok, amikor jól érzed magad és tök jó minden. Úgyhogy természetesen, szokták mondani ezt az emberek az életükkel kapcsolatban, hogyha újra visszamehetnének bizonyos időszakba, akkor másképp csinálnának valamit. Én azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy ezt nem teheti meg senki, ez így jó, ahogy van.

T.: Én sem bánok meg soha semmit. Még ha rosszat csinálok, akkor is próbálom a konklúziókat levonni és tanulni belőle és menni tovább. Ugyan az, mint amit Laci mondott, minden karrierhez, minden jó dologhoz hozzátartozik a rossz is. Olyan nincs, hogy valaki csak jó dolgokat kap folyamatában, sőt, hogy ha valaki csak jó dolgokat kap, akkor az előbb vagy utóbb elbukik, az egy hamisság.

G.: Kudarcok nélkül nem lehet építkezni…

T.: … és ebből fel kell tudni állni, ebből tanulni kell, tovább kell állni, ez a lényeg, hogy ez így van jól, ahogy van.

A legutóbb kijött lemezetek elég nagy port kavart, ti hogyan látjátok a közönség reakcióját és ti mit szóltok ehhez a lemezhez?

G.: Az tény és való, hogy ha csak azt nézzük, hogy mennyi ember vásárolta meg legális módon,  már azt gondolom, hogy 2015-ben csodaszámban megy, hogy lassan hatszoros platina. A másik pedig az, hogy én magam döbbenek le a legjobban, amikor az emberek elölről, hátulról, oda-vissza fújják a szövegeket olyan dalokra is, ami nem kapott külön videóklipet. Laci annak idején azt mondta még a megjelenés előtt, hogy a top 3 Tankcsapda lemezben benne van ez a lemez, ami nyilván egy szubjektív dolog, a “saját gyermekünk”, imádom, nagyon szeretem ezt a lemezt. Nagyon örülök, hogy egyre több helyről hallom vissza, hogy igaza volt Lukácsnak amikor azt mondta, hogy bene van a top 3-ban és ezzel szerintem mindent elmondtam.

 Ti mit tartotok a top 3 lemeznek?

T.: Nekem nincs top 3 lemez, én minden lemezt szeretek, többször elmondtuk már, minden számunkban a szívünk-lelkünk benne van, és olyanok, mintha a saját kölykeink lennének. Mindegyik külön életet él, mint több testvér. Valaki elindul arra, valaki elesik, valaki térdre bukik, meg valakiből óriási nagy sztár lesz vagy sikeres ember, valakiből keserű ember lesz, valakiből boldog ember lesz, a számok ugyanilyen életet élnek. Van, amelyikkel mostohán bánunk, nagyon jó nóták, de nem játsszuk valamiért, valaki több figyelmet kap, pedig nem érdemelne annyit, ez így természetes, az élet az ilyen, de én nem szeretek lemezeket kiemelni. Azt zárójelben hozzáteszem, hogy én is baromira örülök neki, hogy a legutóbbi lemezünk ennyire sikeres illetve az előző is, ez is abban erősít meg minket, hogy jó úton járunk illetve hogy a zenekar erősebb, mint valaha volt.

 Mi jut eszetekbe, ha azt mondom: Eger?

T.: Nekem egy szőke 18 éves kis csaj. 3 évig jártam ide…

L.: Na, én 3 évig nem jártam ide, de a csajok nekem is eszembe jutnak Egerről 😀

T.: Egyébként nagyon durva bulikat csináltunk itt Egerben még régebben, tehát a kutya időszakban, amikor még nem ilyen jó fiúk, hanem ilyen csúnya, gonosz mostoha, szemétláda csajozós típusok voltunk. De azóta már nem, azóta már megváltoztunk, már rendes emberek vagyunk. Régebben voltunk itt és Egerben mindig ilyen mocskos dolgok történtek… a bor az egyértelmű, a vár… meg egyébként egy nagyon szép város, amit nagyon szeretünk ilyen szempontból, sajnos Tankcsapda szempontjából alulértékelt város, elég ritkán vagyunk erre. Pontosan nem tudom, hogy mi az oka ennek, nem nagyon találtunk itt ilyen fellépési lehetőséget vagy arra alkalmas helyszíneket, de kellemes emlékek fűznek ide.

L.: De most itt vagyunk, és ez a lényeg.

IMG_2342-1024x788

 Biztos rengeteg feltörekvő zenekar tart benneteket a példaképének, mit tudnátok mondani ezeknek a zenekaroknak?

T.: Hajrá!

L.: Az a helyzet, ha én most okosan próbálok válaszolni, tartalmasan, úgy értem…

T.: …akkor az nem fog menni.

L.: Akkor az nem fog menni, de nem, egyébként azt kell mondjam, hogy ép ésszel szerintem senki nem csinál rock and roll bandát Magyarországon. Nekünk sem volt egy csepp eszünk sem, amikor ezt a zenekart megcsináltuk. Az más kérdés, hogy rengeteg munkával, meg hittel, meg kitartással, meg elszántsággal el lehet jutni valahová, akár egészen messze is, de nincsenek olyan bevált sablonok meg receptek, amik szerint meg lehet csinálni egy zenekart népszerűvé. Mindenkinek meg kell találnia a saját maga útját, van, aki ezt megtalálja, van, aki nem. Nekünk szerencsénk volt, vagy ha úgy tetszik, mi elkezdtük kitaposni magunknak az utakat és a mai napig ezt tesszük egyébként különböző aspektusokban, de hogy ezt mások hogyan tudják megcsinálni, erre vonatkozóan nem tudunk igazán okos dolgot mondani.

T.: Az igaz, hogy őrültség, vagy hogy őrültek csinálnak rock and roll zenekart, de azt ne felejtse el senki, hogy az őrülteké a világ, a jó csávók mennek a levesbe.

Interjú: Fazekas Edina
Fotók: Magyar Elemér

Please follow and like us:

Comments

comments