„Bárhová lerakhatsz minket, mi ott hangot tudunk találni a közönséggel” – Fish! interjú

Fazekas Edina | A Feszt!Eger második napja elég mozgalmas volt, hiszen egy színpadon egymást követték a jobbnál jobb zenekarok: fellépett a Road, a Depresszió és a Kowalsky meg a Vega is, az estét a Fish! indította, fergeteges bulit csapva a korai kezdés ellenére is! A koncert után a zenekar frontemberével, Kovács Krisztiánnal beszélgettem mindenről, ami a Fish! 😉

11430265_851011964990903_576945244_n
Kovács Krisztián (Fish!) Edinával

Hogyan látod a zenekar alakulását az évek során?

Krisztián: Hűha…ezt nem gondoltad, hogy 15 évre visszamenőleg el fogom mondani 😀 …inkább onnan számítanám, ahonnan tényleg mi is számítani szoktuk: a zenekarnak volt egy gyermekkora, ami a ’99-es megalakulásunktól 2005-ig tartott körülbelül…nem igazán tudtuk, hogy mi van, csak szórakozásképpen játszogattunk. Az sem volt meg, hogy milyenféle zenét szeretnénk, igazából mindenféle zenébe belenyúltunk. 2005-ben tisztázódott le, mind a stílus, mind a felállás: négyen maradtunk és 2006-ban jött ki az első lemezünk. Mi egy picit furcsán csináltuk: nem lemezzel kezdtük, hanem eltelt 7 év koncertezéssel, viszont pont mostanában gondolkoztunk rajta, hogy mennyire jó volt ez, hogy mi teljesen alulról építkezve kezdtünk magunknak viszonylagos népszerűséget vagy ismertséget szerezni országszerte, és csak utána jöttünk a nagylemezzel. Így szépen, fokozatosan tudunk épülni, de azt gondolom, hogy a kérdésedre a válasz az, hogy ami minket jellemez, az tényleg ez a lassú építkezés, ami a mai napig tart és ez ma is látszódott itt Egerben. Még soha nem voltunk ezen a fesztiválon, és látod, hogy mennyire jó volt, imádtuk.

Milyen élmény volt nektek most fellépni itt, Egerben?

Krisztián: Ritkán járunk Egerben, szerintem, ha összesen 4-5 alkalommal voltunk a 15 éves pályafutásunk alatt, ami bruttó 15 év, tehát az előbb ugye említettem, hogy inkább 10 évnek mondanám J Nagyon jól esett, ugyanis ebben az évben ez az első szabadtéri fesztiválunk, hiszen volt az év elején ilyen jó 4-5 hónapos koncertszünet, amikor kicsit újradefiniáltuk magunkat, kicsit szusszantunk egyet, és új számokat írtunk. Már nagyon szerettünk volna fellépni, úgyhogy nagyon jó volt, és az volt az érdekes, hogy 30 fokban, délután 6 órakor megtelt a placc! Igazolva látom magunkat abban, hogy nem kell mindig nyomulni, tehát jó, ha egy kicsi szünetet tartunk, nem erőltetjük, meg nem feszülünk rá a dolgokra.

IMG_2602
A Fish! indította aznap a bulit a Bolyki-völgyben | Fotó: Magyar Elemér

Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér

A dobos-csere milyen változásokat hozott a zenekar életébe?

Krisztián: Ez jó kérdés… amikor szünetet terveztünk, nem azért terveztük, mert dobos-csere volt tervben. Ez a szünet alatt alakult így. André, a régi dobosunk kicsit szolidabb, nyugisabb életmódra rendezkedett be, ami egyre inkább nem fért bele… vagy inkább pont fordítva, hiszen az nem fér bele ebbe a rendes életmódba, ha egy rock zenekarban játszol. Úgyhogy a jövőnk miatt mindenképp muszáj volt váltanunk, Dávid pedig egy olyanfajta profizmust hozott, ami egyébként belőlünk hiányzik: mi elég szétszórt, szórakozott csávók tudunk lenni, szeretünk elkésni, nem szeretünk határidőket betartani. Dávid ahhoz képest, hogy kb. 10 évvel fiatalabb nálunk, bizonyos tekintetben sokkal precízebb meg pedánsabb arc. Remekül dobol, a neten láttuk és ’letöltöttük’ magunknak 😉 Egyrészt színesíti a régebbi dalokat és élőben mindenféleképpen keményebb az előadásmódunk, ami szerintem nem is áll olyan rosszul nekünk. Az új számokban abszolút megmaradt a Fish!-es vonal, csak talán egy picit feszesebb. Erre mondjuk rá fog cáfolni az új klipes dalunk, ami egy elég vicces dolog… többet nem mondok róla, de mindegy, hogy ki benne a dobos 😉

Van-e olyan dal vagy lemez, amely közelebb áll a szívetekhez?

Krisztián: Igazából nem, hiszen amilyen dalokat felveszünk lemezre, azokról nyílván azt gondoljuk, hogy jók, különben nem vennénk fel őket. Nyilván ez mégis egy érdekes kérdés, mert van, amit mi nagyon szeretünk játszani vagy szeretnénk játszani, de nem feltétlenül működik annyira élőben, vagy kis sem próbáljuk. Viszonylag hamar kiderül egy lemez megjelenése után, hogy mi működik a színpadon: vannak olyan egyértelmű slágerszámok, amik biztosak, mondjuk a „Majdnem Kalifornia” vagy a „Gyere ki a rétre”. Ezeket lehet tudni már a megírásuk pillanatában, hogy valószínűleg tetszeni fognak a mi közönségünknek, és ez a cél. Tehát amire nekünk nem áll fel a próbateremben, akkor nem fogjuk elvárni mástól sem, hogy lüktessen neki, úgyhogy ilyen szinten minden számunkat szeretjük. Zsolti az, aki szereti a zenekarban variálni a programot, számomra pedig a legfontosabb, hogy a közönség mindenképp jól szórakozzon. Ezért mindig van egy kis vita, de mindig aztán tökmindegy, mit játszunk, mindig jó a buli. Van egy jó adag spontaneitás bennünk meg az előadásmódunkban, hogy gyakorlatilag bárhová lerakhatsz minket – akár egy metálfesztiválra, akár egy MR2-es popfesztiválra-, mi ott hangot tudunk találni a közönséggel – és ez jó. Úgyhogy nekünk minden számunk a kedvencünk J

Több más stílusú előadóval is volt már közös munkátok, hogy jött ez az ötlet?

Krisztián: Kicsi ez az ország, mindenki zenész ismeri a másikat stílustól teljesen függetlenül, de én például sokat dolgoztam színpadmesterként is, DJ-ként is mozgolódok a budapesti éjszakában, rengeteg a jó kapcsolat. Maguktól jönnek ezek a történetek: megismerkedtem a Hősökkel például 2010-ben egy rendezvényen és 6 sör után már az volt, hogy Ecküvel már csináltuk egy közös számot, és ez így is lett. A Pannonia Allstars-os Krsával egy suliba jártunk még 500 évvel ezelőtt, és adta magát, hogy miért nem csinálunk már valamit együtt, mert ugyanolyan reggae meg punk zenéket hallgattunk gyerekkorunkban, csináljunk egy ilyen számot és kész lett a „Személyes üzenet”. Denizzel tök véletlenül futottunk össze valahol, ő meg azt mondta, hogy az egyik számunknak tetszik a szövege. Király, akkor írj egy másikat! 😉 Nagyon egyszerűen történnek ezek a dolgok, és ezeket a különböző stílusú formációkat én jobban is szeretem… abban nem túl sok érdekesség lenne, ha mondjuk a Depivel csinálnánk egy közös számot: kicsit mélyebbre lenne hangolva, meg más lenne a szöveg, de amúgy igazából nem lenne nagyon érdekes. Nyitott arcok vagyunk mindannyian, én DJ-ként nem is játszom rock zenéket, jöhet drum and bass, hiphop.

Kikkel terveztek még közös projektet?

Krisztián: Ez jó kérdés, és egyébként aktuális is, és köszönöm, mert eszembe juttattad, hogy ősszel ki kellene hoznunk a nagylemezt, ebből egyelőre csak 3 dal van meg, úgyhogy erre nem tudok válaszolni, de el fogok gondolkodni rajta J

Hogyan készülnek nálatok a klipek?

Krisztián: Általában ismerősökkel. Mint említettem, nagyon széleskörű az ismeretségi körünk, tele van szuperjó művészekkel, szóval a barátaink csinálják a klipjeinket, akár a rendes, forgatott filmes klipekre gondolunk, akár mondjuk a szövegvideókra. Sok jó ötlet jön a zenekartól is és nekünk inkább az a fontos a zenében is, meg a képi megjelenésben is, hogy valami frappáns dolog legyen, nem feltétlenül nagyszabású, inkább olyan, amire azt mondják, hogy „miért nem én találtam ki, annyira egyszerű!”. Ez zenében kevésbé működik, mert már minden hangot eljátszottak, de nem mindegy, hogyan adod elő.

A közönség hogy fogadta a legutóbb kijött lemezeteket?

Krisztián: A Konzervzenével sikerült egy olyan szintet ugrani, amit szerettünk volna. Ha megkérdezi bárki, hogy melyik az a Fish! lemez, ami definiál minket, akkor ezt mondanám, szerintem az munkásságunk csúcsa – ha van egyáltalán munkásságunk ;). Nagyon kerek, nincs dal, amit lehagynék róla. A Sav, ami az ezt megelőző lemez volt, ott már így visszagondolva lehet, hogy 3-4 dal is csak a lemezen működik, vagy ott sem teljesen. Nem szoktunk tervezni, most van 3 új szám, tök más mindegyik, nem lesz annyira egységes a lemez, mint a Konzervzene, inkább ilyen szélsőségesebb, színesebb lesz és ez jó, mert nem szeretjük a biztonsági játékot. Pop, punk, metal, rap, reggae – nálunk bármi lehet. Vannak bandák, akik mindig ugyanazt hozzák évről évre, lemezről lemezre, amit mi nem szeretnénk, nem akarunk unalmassá válni magunknak és a közönségnek sem. Lehet, hogy kapunk a fejünkre, de olyan dolgok lesznek az új lemezen, amik új színeket hoznak. De inkább legyen ez, számunkra a zenélés a szabadságról szól, és arról, hogy azt csinálunk, amit akarunk, és ez számunkra is érdekes maradjon.

Hol látod a zenekart 4-5 év múlva?

Krisztián: A lassú építkezésből kiindulva én valami hasonló státuszban látom a zenekart, mint most: nem a felkapott és egy-két évig menő, hanem a fesztiválokról kihagyhatatlan, önálló – egyre nagyobb közönséggel rendelkező – zenekar. Szeretnék még jobban eljutni a két véglethez, ami közt mi vagyunk. A két véglet az mondjuk a teljesen metálos tábor, akiknek ugyanúgy bejöhet a zenénk, és erre pont a mai koncert volt egyébként a példa, meg van ez az MR2-es poposabb tábor, akinek szintén tetszhet ez a zene, csak lehet, hogy neki meg túl durva. Hogy ha ezeket össze tudjuk hozni még jobban, vagy ha akár ugyanezen a szinten maradunk, az nekünk tök jó. Matyi erre azt mondta, hogy ha a közönségünk velünk tud öregedni, az csodálatos dolog. Tehát mindig olyan zenét játszunk, ami megtalálja a saját közönségét, és nem csak a tinik vagy csak a 40 éves, őszülő rockerek hallgatják.

Fazekas Edina

Fotók: Magyar Elemér

Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Fish! | Fotó: Magyar Elemér
Please follow and like us:

Comments

comments