“A fiatalok hallgassanak a belső hangjaikra” – Gundel Takács Gábor

Kovács Péter | Az egyik legismertebb magyar sportkommentátor és műsorvezető, Gunder Takács Gábor volt a DUE rendezvényén egy kerekasztal beszélgetés vendége. Itt a kérdésekre válaszolva sok érdekesség derül ki az elhivatottságáról, az emberi döntésekről, s megfogalmazta üzenetét is a leendő újságíróknak.

5

19 évesen csöppentél a médiába, de eredetileg színészként kezdted. Hogyan alakult, hogy mégsem a színész pályát választottad?

Tulajdonképpen minden emberi tevékenység attól válik érdekessé, hogy az adott helyzetben az emberek hogyan gondolkoznak, hogyan döntenek: hogyan veszítenek, hogyan nyernek. Ráadásul az ember hajlamos összehasonlítani magát, hogy én ilyen helyzetben hogyan döntöttem volna. Mondok egy példát. Amikor forgattuk a ,,Maradj talpon” című vetélkedőt, készítettünk úgy 350 adást. Azt gondolnád, hogy amiből csinálsz 350-et, az előbb vagy utóbb unalmassá válik. Azért érdekes, mert ugyanabban a helyzetben, játékszituációban az emberek különféleképpen döntenek, viselkednek. Ebben a játékban 10 kvízpárbajt kell megnyerned, és viheted a pénzt. Általában a játékosok, ha elfogy a passzolásuk, és van valamennyi pénzük, akkor ki szoktak szállni. Érdekes eset, hogy a 9. párbaj után volt egy játékos passzolási lehetőség nélkül, és megkérdeztem, hogy elviszi a 3,2 millióját, vagy folytatja. Erre ő folytatni akarta, ugyanis ő egy altató orvos, aki a hétköznapokban nem kockáztathat, így ki szeretné próbálni, milyen érzés kockáztatni. Aztán végül nem nyerte meg a párbajt, és elvesztette a megnyert pénzét, de ekkor is boldog volt, mert neki ez hatalmas örömet jelentett, hogy kockáztathatott. Holnap reggel megint be fog menni a kórházba, és az ő betegének fel kell ébrednie ezerből ezerszer.

Kutatni fontos, és a kutatásaink eredményét megmutatni, ha érdekes. Te mi után kutatsz elsősorban?

A színészekben és az újságírókban is általában ugyanaz a késztetés. Az egyik, hogy kutakodik az után, hogy a világ hogyan működik. A másik pedig, hogy mindezt megmutassák másoknak. Az élet azt mondta, hogy ezt nekem nem a színház, ezt a televízió fogja megadni, hogy megmutassam magam. Ugyanakkor ezt utólag látja csak az ember, ezt nem lehet kitalálni. Hiszem, hogy az ember, mikor fiatal és keresi a helyét, ezekre a belsők késztetésekre kell figyelnie, hallgatnia. Ha te újságíró akarsz lenni, de az apukád azt mondja, hogy “márpedig te közgazdász leszel, mert mindenki az a családban”, akkor nem leszel jó benne. Lehet, hogy el fogod végezni az egyetemet, és egy becsületes közgazdász leszel, de nem leszel vele igazán boldog, nem leszel vele kiemelkedő – mert nem ez a vágyad. Szerintem az ember csak azzal kapcsolatosan tud jó kérdéseket feltenni, amire igazán kíváncsi. Ha nincs benned igazi kíváncsiság, akkor nem fogsz tudni jó kérdéseket feltenni, és nem fogsz jó válaszokat kapni. Azt vallom, hogy aki kíváncsi, az nem öregszik meg, mert azt még várja az élet, még viszi előre valami.

9_o_Gundel_Takacs_Gabor_MTVA_gms_29

A sportkommentátorságig hogyan jutottál el?

Nálam ez tulajdonképpen a sors dolga volt. Egyéni sportoló vagyok, de amikor bemondják, hogy “főcím”, akkor nekem a lelátó túloldalán kell helytállni. Szerencsém volt a sportosztállyal, mert ez televíziós szemszögből talán a legszínesebb. Nagyon alaposan megtanultam, hogy hogyan működik egy közvetítés, mire odakerültem. Tulajdonképpen ennek a szerencsémnek köszönhettem azt, hogy én később más műsorokban is megálltam a helyem.

Mennyire kell az életét egy ilyen hírességnek megmutatni? Hogy érdemes ezt kezelni?

Tudomásul kell venni. Nem vagyok köteles interjút adni, de a sajtónak joga van egy fényképet publikálni rólam. A családom nem közszereplők, róluk már nem írhatnak, csak az engedélyükkel. Aki közszerepelő, tudomásul kell vennie, hogy “megfigyelik”, de ezt lehet korlátolni. Volt egyszer, amikor Erdélyben voltam nyaralni, és kérték tőlem, hogy meséljek el erről valami sztorit. Az ember Erdélyben jár, amikor a csordát haza terelik az úgy történik, hogy a csorda megy végig és a bivaly befordul egy irányba. Mikor sétálsz az után, és látod, hogy egy tehén befordul jobbra, aztán balra, az valami hihetetlen. Mi a családdal leálltunk az autóval, de a csorda az nagy volt, és az egyik tehén végig karistolta az autót. Utána egy későbbi cikkben megjeleni: ,,Megvadult bivaly csorda támadt Gundelre”. Én felhívtam a szerkesztőt, hogy ez mégsem így volt, mire ő azt felelte, hogy nem volt elég érdekes a sztorid. Az embernek kell húzni egy határt, hogy meddig engedi be a nyilvánosságot az életébe. Ugyanakkor ma Magyarországon sztárnak lenni az nem élhetetlen dolog, nem fogják az embert letámadni az utcán.

Mit javasolsz azoknak, akik szeretnének a te szakmáddal foglalkozni?

Amit fontosnak tartok, az kíváncsiság. Manapság divatos lett “celebnek” lenni, de az csak egy felszín. Nem híressé kell válni, hanem elismertté. 15 perc alatt bárki híres tud lenni, de abból nem lehet megélni. Nem szabad célnak megfogalmazni a hírességet! Ez csak a következménye az eredményeidnek, odaadásodnak. A fiatalok hallgassanak a belső hangjaikra, és ott fogják megtalálni a boldogságot.

szerk.: Kovács Péter

Please follow and like us:

Comments

comments