“A minket körülvevő világ roppant inspiráló” – Snakóczki Réka interjúja az Ivan & the Parazollal

Ha a 2014-es Sziget fesztivál himnusza, egy szuper egri Zenepavilonos koncert, s két teljes album után sem ismernéd az Ivan & the Parazol együttest, Snakóczki Réka interjúja Vitáris Ivánnal, az énekes frontemberrel talán javítja ezt a súlyos hiányosságot… (Frissítés: az interjú második részéhez kattints IDE!)

Ivan2_cover_880x400
Az Ivan & the Parazol zenekar a Modernial forgatási helyszínén – középen Iván, az énekes.

Ősszel jön az új nagylemezetek, szám szerint a harmadik. Miben lesz ez másabb az előző kettőtől?

Iván: Egyrészt attól, hogy most 2015 van. Másrészt attól a hangszeres megszólalástól, hogy érettebb lett a zenekar. Szeretem azokat a kritikákat, miszerint „ez már nem az a régi ugrálós Parazol”. De, ez még mindig az, csak fontos, hogy az emberek kiszűrjék az üzenetet, észrevegyék azt, hogy a szövegek, a dallamvilág, a hangzásvilág hogyan fejlődik. Az új lemeznél, ami most ősszel fog kijönni, azt szeretnénk majd bemutatni, hogy az előző két lemezzel mit próbáltunk elérni. Véleményem szerint most már el is fogjuk érni – mind hangzásban, mint a dalok szempontjából. Nem kell hatalmas újdonságokra számítani, nem fog nagyon elütni tőlünk, de sokkal kiforrottabb, mélyebb üzenete lesz. Nem mondom, hogy a Mama don’t you?–n (kattints a teljes albumhoz!) vagy a Mode Bizarre-on (kattints a teljes albumhoz!) nem voltak mély üzenetű dalok. De a koherenciája, és a megszólalása nem voltan azon a szinten, amit mi akkor meg szerettünk volna valósítani. A Mama don’t you-t külön venném, mert ott szerintem elértük, amit akartunk. A Mode Bizarre-nál kevésbé. Ez nem feltétlenül rajtunk múlt, mert a dalok azok tovább élnek az emberekben, abban a formában, ahogy mi azt elképzeltük és megírtuk. A lemezanyag azonban egyáltalán nem szól úgy, ahogyan kellett volna.

Honnan nyeritek az inspirációt a dalszerzéshez?

Iván:Nagyon sok mindenből. A közös élményeink nagyon sokat számítanak. A körülöttünk zajló világ tele van apró változásokkal, amire mindenki reagál, akinek egy kicsit gazdagabb az érzelmi világa. Nem választanám el a művészt az átlagembertől. Egy művész csak annyiban lehet több, hogy meg tudja ezeket az érzéseket úgy fogalmazni egy üzenetté, hogy azt az átlagember is megértse, vagy akár a többi művész. A minket körülvevő világ roppant inspiráló hatással bír. Ez az inspiráció egy nehéz téma egyébként. Ennél a lemeznél erre is nagy hangsúlyt fektetünk – a borító s a külcsín tekintetében -, hogy kifejezzük, milyen ihletésből merítkeztünk. Te például meg tudnád mondani nekem, hogy mi az, ami konkrétan ennek az interjúnak a megírásában inspirált? Valószínűleg kétszáz féle dolog.

11084523_887981294596288_845177114_n
Snakóczki Réka és Vitáris Iván

Érzel különbséget pesti és vidéki koncertek között?

Iván:Az a nagyon jó a vidéki koncertekkel mostanában, hogy nem nagyon érzünk különbséget. Természetes, hogy volt egy intenzitása, és számunkra még furcsa, szokatlan élménye annak, hogy most március végén, az Akváriumban ott volt rajtunk kívül 1300 ember. Az egy nagyon jó élmény volt, de tulajdonképpen ugyan ez van vidéken is. Kecskeméten a TEKA egy ilyen kiemelhető hely, mert ott 2012-ben, konkrétan nyolcan voltak a koncertünkön. Ehhez képest most tavasszal meg 180 emberrel tele volt az a kis klub. Ami számok terén az Akváriumhoz képest nyilván eltörpül, de ott igen is sokat jelentett. Igazából a vidéki koncerteknél abszolút azt látjuk, hogy lelkes a közönség. Nagyon örülnek annak, hogy ott vagyunk, de minden egyes városban lehet más hozzáállást tapasztalni. Az kiemelhető, hogy az egyetemi városoknál mindig hevesebb a dolog, míg egy olyan városnál, ahol nincsenek efféle adottságok, ott más a közönség összetétele is, meg a hozzáállás is. Ezt a részét is jó megtapasztalni a koncertezésnek. Mi most mégis azt láttuk az elmúlt 4-5 állomásunkon, hogy majdnem teltház volt mindenhol. Ez nagyon jó érzés.

 …Melyiket szereted jobban?

Iván: Mindkettőnek más a szépsége. Persze kényelmesebb Budapesten koncertezni, mert nem kell visszautaznod utána. Ha igazából lehetne itthon turnézni, akkor mindegy lenne. Csillagmozgást végzünk, mindig visszajövünk Budapestre – ez tud macerás lenni, de ez ezzel jár. Ez az egy hátulütője van talán, mert a koncertek meg a helyszínek ugyanúgy jók. Sok a jó klub vidéken, és ez egy nagyon nagy előny.

Én ha egy beszélgetésben meghallom, hogy Eger kerül szóba, egyből az iskolám jut eszembe. Te mire asszociálsz, ha azt mondom a „Eger”?

Iván: 1552. Dobó István. Kiáll a törökök ellen, hatalmas csata. A falak megbomlanak, de mégis megvédik. Pár évre rá pestis, Dobó meghal. A várat simán átadják a törököknek. Eger jelentőségét a magyar történelemben szerintem ebből a két szemszögből meg is tudjuk közelíteni. Az egyik a győzedelmes, a másik meg a könnyedén átadott Eger. Úgyhogy ezt próbálnám most humorosan ráhúzni a mi koncertjeinkre is. Azért jó szerintem ez a hasonlat, mert most ki a franc gondolná, hogy Egerben lesz a Parazolnak nagy közönsége. Az pont egy olyan város nekünk, mint Miskolc Debrecen. Az igazság az, hogy mikor mi először odamentünk, semmilyen helyismeretünk nem volt előtte. Nem volt az, hogy egy egri klubban már játszottunk 2011-ben, vagy bármi hasonló… A zenepavilonban volt ott nyáron az első koncertünk (kattints az akkori koncertbeszámolóhoz!), és ebből kifolyólag az egész átcsapott abba, hogy eleinte egy nehezen bevehető városnak gondoltuk. Úgy mentünk oda, hogy „lesz ami lesz”. Lehet, hogy öten lesznek, lehet, hogy ötszázan. Odamentünk, és az a könnyed hangulat, meg az a fajta pozitivitás fogadott, ami a színpadról sokszor furcsán jött le. Mert az emberek eléggé távol álltak, körben. Inkább az ilyen szakértőnek tűnő vizslatással viselték a produkciót, minthogy inkább bevonták volna magukat az egészbe, de aztán a végére mégis úgy tűnt, hogy bekapcsolódtak. Emiatt elég nagy a sikerélmény. Attól, hogy ennyire sokan voltak, lelkesek is, és a végén mindenkivel lehetett szabadon dumálni, teljesen személyes lett az egész. Így különösen kiemelkedő élmény volt. Egerről majdnem mindenre emlékszem, míg mondjuk sajnos elég sok városra már nem igazán. Ha nem kötődik valamilyen különleges élmény a dologhoz, le tud menni gépiesen is: felmész, megcsinálod a koncertet, aztán hazajössz, azt meg, hogy milyen dalokat játszottunk, ha kínoznának sem tudnám felidézni. Míg mondjuk Jack White bécsi koncertjének setlistjére emlékszem. Teljesen más, hogy ha te játszol és egymás után tízszer, vagy a tízből csak nézel egyet. Egerről tényleg jó élmények jutnak eszünkbe. WC az nincs, de hát az Dobó várában sem nagyon volt. Úgyhogy a felszereltség és a háttértechnikai adottságok szempontjából középkori buli volt. Korai reneszánsz. A közönség és élmény szempontjából azonban csillagos ötös!

Ez volt az első része az interjúnak… a következő részben többek között Iván a gimis éveit idézi fel!
(Frissítés: az interjú második részéhez kattints IDE!)

Snakóczki Réka

11139804_888756427852108_1494942208_n
Az Ivan & the Parazol Egerben, az Érsekben. Kattints a képre az egri koncertbeszámolóhoz!

 

Please follow and like us:

Comments

comments