Télűző vad dudaszó Parádsasváron a Hollóénekkel

Gotyár Linda | Valami ilyesmi lehetett a középkori diszkó? Csángó, provanszál, kelta, germán, török dallamok… ezek a marcona kinézetű vidám legények fél ezer évre visszanyúló zenei múltat idéznek meg, s felejthetetlen élményt nyújtanak, bárhol is forduljanak meg. Utoljára a parádsasvári farsangon léptek fel – ennek kapcsán beszélgettem Bálint Lajossal, az Hollóének Hungarica Régizene Együttes „fő dudásával”.

Mikor ismerkedtél meg ezekkel a hangszerekkel (középkori duda, spanyol duda, gemshorn)?
B. L.: A legelső hangszerem egy műanyag Yamaha furulya volt, ezen kezdtem el megtanulni az alapokat. Ezt követően 2005-ben hosszas internetes böngészgetés után felvettem a kapcsolatot egy német dudakészítő mesterrel, aki elkészítette az első középkori dudámat. Két évvel később elutaztunk hozzá Lindenfels-be, ahol két éjszakát töltöttem el, és volt szerencsém rengeteg típusú dudát kipróbálni, ami Jürgen Ross mester saját gyűjteményét képezte. Itt akadtam rá a spanyol Gaita Gallega dudára, illetve a gemshornra is. Mondanom sem kell, hogy a duda nagyon hangos hangszer, és a szexualitást félretéve, nagyon férfias hangszernek találtam, nem beszélve arról, hogy maga a duda hangja nagyon pozitív hatással volt rám.

Lehet-e ilyet zeneiskolában tanulni?
B.L.: Berlinben működik pár éve egy dudaakadémia, ahol lehet spanyol, skót, illetve középkori dudán tanulni. Ismerem is az előadókat, nagyon-nagyon szuper játékosok, csak sajnos se időm, se pénzem nincs egy szemináriumon részt venni. De ha valaki rengeteg középkori zenét hallgat, megtalálja a saját játékstílusát, illetve a skót dudazene játéktechnikája is mérvadó. Interneten rengeteg oktató videó is fellelhető.

duda
Az együttes autentikus kinézetű dudái modern anyagösszetételt takarnak, mert “hidegben-melegben is játszanunk kell, és jó, ha ezt a hangszerparkunk is tudomásul veszi”.

Ha régebbi zenéket dolgoztok fel, honnan szereztek hozzá kottákat? Tudjátok ellenőrizni a dalok hitelességét?
B.L.: Rengeteg középkori dallam található meg kotta formában, illetve az interneten is. Ha például Németországban vagy Lengyelországban játszunk, szívesen tanulunk meg előadóktól saját nemzeti- és középkori népdalokat, harci vagy szerelmes énekeket, mi pedig magyarságunk kincseiből adunk elő gyöngyszemeket, amiket meg ők tanulnak meg – ez egy ilyen „cserebere” dolog.

A hangszereitek mennyire autentikusak?
B. L.: A hangszerkészítőink igyekeznek minél inkább törekedni az autentikus kinézetre, viszont hangszeralkatrészek készülhetnek szénszálas, fém illetve egyéb szintetikus anyagokból, lévén hogy hidegben-melegben is játszanunk kell, és jó, ha ezt a hangszerparkunk is tudomásul veszi.

Hogy ismerkedtél meg az együttes többi tagjával? Már korábban ismerted őket, vagy a zene hozott össze titeket?
B. L.: A zenekar egy baráti társaságból alakult ki, és a fellépési lehetőségek, kosztümös parádék lehetősége mindenkit arra sarkallt, hogy ezt a műfajt, zenét komolyan kell csinálnunk.

holloenek-jj2010-19

Koczkás Zsolt kilépése hogyan hat az együttesre? Van-e már utód jelölt?
B. L.: Nagyon érzékenyen érintett a bejelentés, de sajnos ha valaki munkanélküliként akar zenélni ma Magyarországon, ebből a műfajból nem lehet megélni… Kapott egy jó álláslehetőséget, Zsoltnak döntenie kellett, de sokáig ő sem fogja bírni zene nélkül.

Zenélés mellet mivel foglalkoztok?
B. L.: Én könyvtáros vagyok, van közöttünk szakács, asztalos, gitártanár, szociálpedagógus.

Hogy tudjátok össze egyeztetni a munkát a zenéléssel?
B. L.: Nem egyszerű, néha lebetegedünk, táppénzre megyünk… onnan meg fellépni. Viszont a munkahelyeinken relatíve toleránsak a főnökök.

Mikor tervezitek a következő lemezt, dolgoztatok-e már rajta?
B. L.: Már egy fél lemeznyi anyag össze is gyűlt, mindenképpen télen fogunk nekilátni a studiózásnak, amikor már kevesebb a fellépés.

Idén lesz 10 éves az együttes: mivel ünnepeltek, illetve készültök a közönségnek?
B. L: …Rendelünk egy tortát, és szerintem pont a Visegrádi Palotajátékok szombat esti koncertje után megesszük a színpadon két szám között!

Fellépések után ki szoktatok még állni a térre és muzsikálni?
B. L.: Nagyon szeretünk utcazenélni, ez igazándiból mindig sokkal spontánabban szokott elsülni, mint egy színpados koncert, ahol azért sok mindenre figyelni kell. Az utcazene mindig olyan próba-hangulatú, felszabadultabb.

Van-e olyan hely ahová szívesen visszamennétek zenélni?
B. L.: Mindenhova nagyon szívesen visszatérünk, ahol szívesen fogadnak bennünket, független attól, hogy mekkora a rendezvény.

holloenek-hungarica-6815-b650x410

Sokat turnéztok külföldön – milyen a lengyel vendégszeretet?
B. L.: Sajnos a lengyelek sokkal büszkébbek arra, hogy testvérei a magyaroknak, mint ahány magyar ugyanezt gondolja róluk. Már kerültünk a lengyel rendőrséggel is kapcsolatba, és miután kiderült, hogy magyarok vagyunk, valahogy mindig jól jöttünk ki a slamasztikából. Tudom, hogy a történelmünk mennyire vérzivataros s nehéz volt, de a lengyelek valahogy mindig bizakodóbbak voltak, gyorsabban talpra álltak, pedig nekik is megvolt a maguk keresztjük, pl.: a katyńi vérengzés… Legyünk mi is mindannyian ilyenek: bizakodóbbak!

Fel tudnál idézni egy emlékezetes pillanatot a fellépésekkel vagy utazásokkal kapcsolatban?
B. L.: Egy horvátországi fellépés alkalmával megismerkedtünk egy igazi dalmát „keresztapával” , akinek a beceneve „Hentes” volt. Ez a középkorú úriember a délszláv háborúban harcolt barátaival egyetemben a szerbek ellen. Egyik reggel éppen a tengerpartra indultunk kávézni, amikor összeakadtunk velük egy csinos kis mediterrán vendéglátó egység teraszán. Meginvitáltak bennünket sörözni, cserébe néhány nótát elfujtunk a veteránoknak. A Hentesnek annyira tetszett a dudamuzsika, hogy legalább fél kiló marihuanát kaptunk cserébe az élményért. Tudni kell, hogy a zenekarban mindenki szereti a jó sört, bort, pálinkát… de füvezni nem füvezünk. Azóta is minden évben szeretnének ezek a hadban edzett urak füstölögni velünk, de nem sikerül.

nadasdy_feszt_2011_58

Merre szeretnétek még eljutni?
B. L.: Parádsasvárra, még többször! Nekem családi kötelékeim is ide húznak, de az emberek, akik itt élnek, teljesen elbűvöltek bennünket. Ez az akarat hiányzik sok magyar emberből, ez a „valahová tartozni” érzés, tenni akarás – megemlítve akár a Sasvárért Egyesületet is. Bármikor muzsikaszó kell a sasvári embereknek, csak szóljanak, jövünk, fújunk, győzzünk együtt!

 Ha tetszett a muzsikájuk, nézd meg a honlapjukat, hol fordulnak elő legközelebb! http://www.holloenek.hu/

Gotyár Linda

Please follow and like us:

Comments

comments