“Ha újrakezdeném is színésznő lennék” – interjú Détár Enikővel

Interjú: Kobolák Dóra | Fotók: Tóth Eszter http://totheszti-photo.blogspot.hu/ | Amikor az ember találkozik a példaképével, az mindig nagyon emlékezetes dolog. Velem ma pont ez történt. Sőt, Détár Enikő nemcsak interjút adott nekem, hanem megengedte, hogy betekintés nyerjünk a kulisszák mögé A kaktusz virága c. darab kapcsán.

1
Tóth Eszti és Kobolák Dóri a Gárdonyi Géza Színház kulisszái mögött

Ha jól tudom orvosnak készültél – miért választottad végül a színészetet?
A Gárdonyiban még biológia tagozatra jártam… 16 éves koromra kiderült a tanáraim számára, hogy nem az lesz az én utam. Nehéz megfogalmazni, hogy mit éreztem: adni akartam, vagy talán kapni, s a színészethez ebből gyereklányként vonzott valami. Szerettem emberekkel kommunikálni – és nyilván a színészet is egy formája annak. Egy belső késztetés volt, és nagyon örülök, hogy hallgattam az ösztöneimre.

Inspirált valaki, volt esetleg példaképed?
Rengetek embert becsültem, de nem elsősorban a szakmából. Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy valaki emberileg is legyen minta. Ilyen emberi példaképem volt az egyik legjobb barátnőm is, aki 49 évesen eltávozott.

Milyen érzés, hogy most te vagy az emberek példaképe?
Remélem, van olyan ember, aki szeretettel gondol rám, és szívesen megnézi azokat a darabokat, amikbe játszom.

Détár Enikő (Fotó: BorsOnline)
Détár Enikő (Fotó: BorsOnline)

Egerben a Gárdonyi Géza Gimnáziumba jártál: mesélj a gimnáziumi éveidről, hogyan teltek!
Lógósabban, mint ahogy illett volna… Nagyon megértő és fantasztikus tanáraim voltak; az osztályfőnököm – akivel a mai napig időnként megkeressük egymást – Juhász Károlyné „Jolika néni” volt. Egy barátságra is emlékszem: volt egy négyes lánycsapatunk. Imádtam bulizni, táncolni – viszonylag kevés diszkó nyitott és zárt nélkülem! Nagyon szerettem az egri strandot, főleg érettségi szünetben, mikor nagyon sokat lehetett ott napozni. Erre ma már persze nem vagyok büszke, de vállalom. Nem voltam elég szorgalmas, de ha például nem készültem föl és tudtam, hogy baj van a „kis fejemen”, akkor mindig kitaláltam valami – általában humán tárgyakból kiselőadást készítettem, s így kompenzáltam a hibáimat.

Visszajársz még Egerbe? Milyen érzés tölt el, amikor itt vagy?
Egyfelől kicsit hazajövök, másfelől elszakadtam innen. Játszottam itt több előadásban: a Macskákban, Jelenetek egy házasságból… s nagyon örülök, hogy ma A kaktusz virágával itt lehetünk. Egyébként zeneiskolába is jártam: ott se én volt az, akiben azt látják, hogy az új Fischer Andi ül a zongora mellett, de próbálkoztam mindennel. Időnként visszajövök. A Szépasszony-völgyben van egy borász pár, akikhez civilben is szívesen eljövök. Szeretem a környék gyógyvizeit és szállodáit is.

5

6

8

A Mamma Mia! darabban Tanya szerepére hívtak. Tudsz vele azonosulni?
Imádom, bár van, amiben én máshogy gondolkodom. A meghallgatáson több mint háromszázan voltak, de csak néhányan kaptuk meg a szerepet. Nagyon jó érzés, talán az országban – de a városban mindenképpen – ez a legkeresettebb produkció. Ebben az egyik főszerepet játszani kettős szereposztásban – ráadásul Ladinek Judit barátnőmmel egy szerepben -: megtiszteltetés.

Minden darabba bele tudod élni magad?
Arra törekszem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez minden este sikerül. Nagyon sokat játszom, nagyon sok darab van a fejemben… Vannak esték, amikor az ember nem tud úgy átszellemülni. Ezt is megtanultam elfogadni, s olyankor jön a szakmai tudás és a rutin. Nem tudsz minden este „állapotba kerülni”, mert akkor kiégsz és abba azt hiszem beleroppansz. Az is kell, hogy nem csak te dolgozz, hanem nyilván az egész produkció részvevői. Nem is reflexszerűen jönnek a nagy érzések – nyilván akkor egyszerűbb, hogyha jól áll neked a szerep.

9

4

11

7

10

Hogyan tanulsz szöveget?
Van egy érdekes módszerem. Fiatalabb koromban találtam ki, amikor talán gyorsabban és kevesebbet is dolgoztam, mint most, a második gyermekem születése után. Az asszisztenssel dolgoztam, aki a kocsiba beült mellém és ott jeleneteket tanultam meg. Most a párom segít néha így, mikor pedig nem megy annyira jól, felolvasom, és cd-ről azt hallgattatom a kocsiban, otthon, vagy akár főzés és mosogatás közben.

A lányod sose akart színész lenni?
Vívódott. Profin táncol ellentétben az anyukával, aki ösztönösen tekereg… Lehet, hogy a vérében van, hiszen szeptember elsején még felléptem, negyedikén pedig már szültem. Aztán 4-5 hetes volt a gyerek és próbáltam, közben 2 óránként szoptattam, az anyósom vigyázott rá… Viszonylag keménynek tűnt az az idő, de a gyerek is túlélte, meg az anyja is.

Van kedvenc darabod, amit a legszívesebben játszol?
Most nagyon sok olyan szerepem van, amit nagyon szívesen játszok, de a múltamból is van jópár. Nagyon szerettem a Jelenetek egy házasságból darabot. Az Evitát játszottam németül 4 éven keresztül Németországban… A mostaniak közül a Mamma Mia!, A kaktusz virága, és a Makrancos Kata talán a legkedvesebbek. Valamint az a darab – ami egyben az egyik legnehezebb is -, amelynek a felében férfi leszek: Segítség, én vagyok a feleségem! De gyakorlatilag végigkíséri a pályámat a Macskák – 28 éve játszom benne.

Interjú: Kobolák Dóra
Színházi fotók A kaktusz virágai c. darabról: Tóth Eszter
Nézd meg Eszti többi képét is! http://totheszti-photo.blogspot.hu

Please follow and like us:

Comments

comments