Búcsúzz a nyártól az Ivan & the Parazollal!

A banda az Érsekkert hűvösében
A banda az Érsekkert hűvösében

Az egri Zenepavilon „Koncert-pinknik” nyári kulturális rendezvénysorozat zárókoncertjére nem más, mint a 2010-ben alapult és hihetetlen rövid időn belül berobbanó Ivan & the Parazol kapott meghívást. Snakóczki Réka beszámolója következik.

Hihetetlen várakozással néztem elébe a napnak, hiszen nyáron már volt szerencsém megismerkedni a zenekar teljes munkásságával, élő koncertjeikkel, és többek közt magukkal a tagokkal is – és csak is jó élményekkel gazdagodtam. A hétórai kezdéshez képest irtó korán, már öt óra tájékában az Érsekkertben bolyongtunk, direkt csak a Parazol miatt Balassagyarmatról ideutazó barátnőmmel.

Örömteli várakozás az "első sorban"
Örömteli várakozás az “első sorban”

Izgatott várakozásunkban, sokáig méregettük a pavilont, matekoztunk megállás nélkül, hogy hogyan is fér majd el az összes hangszer és zenész azon a rémisztően kicsinek tűnő helyen, azonban hamarost kiderült, hogy minden aggodalmunk alaptalan volt, és a helyszín tökéletesebb nem is lehetne egy ilyen esemény megrendezésére. Az idő múlásával aztán egyre nagyobb mozgolódás volt észrevehető a környéken. Lassacskán gyűlt a közönség, egyre többen lettek kíváncsiak arra, hogy mi is van készülőben, s ezzel együtt a Parazol is megérkezett! Míg Vitáris Iván, a zenekar énekese egy bokor takarásában adott interjút az Eger Tv-nek, addig a többi tag ráérősen gyönyörködött az Érsekkert flórájában s faunájában, ezzel lelkiekben felkészülve a koncertre. Mi helyet foglaltunk az „első sorban”, ahol rögtön le is pacsiztunk pár hozzánk hasonló rajongóval.

A behangolás és a szükséges, de megszokott időhúzás után még elvonultak a fiúk, hogy felkapják a fellépő szerkójukat – mert ugye minden az „imidzs”, és egy jól futó zenekarnak bizony adnia kell magára! –, majd végül nagyjából fél óra csúszással el is kezdődött a koncert. A körülbelül egy órán át tartó zeneáradatban minden fellelhető volt, ami szem-szájnak ingere. Felváltva szóltak dalok az első nagylemezükről, a Mama don’t you recognise Ivan & the Parazol?”-ról (♪♫), melynek borítóján látható hölgy nem más, mint a dobos, Simon Bálint szeretett nagymamája, illetve az idén debütáló Mode Bizarre”-ról (♪♫) is. Volt ott tombolás, tökéletes „ereszd el a hajam”. Többek között eljátszották az idei Sziget Fesztivál hivatalos himnuszát, a Together-t is. Illetve a romantikusabb, egyesek szerint Rolling Stones hatást keltő lassabb nótákra is kellemesen ringathatta csípőjét a közönség.

Személyes kedvencemmé mondjuk a “Love is like a bourbon on the rocks” című szintén lassabb hangvételű dal vált egyszer s mindenkorra. Hiszen ezt előzőleges külön a mi kérésünkre játszották el a srácok, amit innen is hálásan köszönünk.

A hanghatás mellé persze hihetetlen látványvilág is párosult. Hiszen frontemberünk Iván, valamint Balla Máté a szólógitáros jól ismert és utánozhatatlan lábtechnikái, és Simi, a dobos, koncentráció közben ejtett mulatságos grimaszai a zenéjükkel párosulva olyan rongyrázást eredményezett, ami egészen ritkán tapasztalható csak. Azért billentyűs – és egyben a zenekar agya -, Beke István és az általunk csak „csendes parazol”-ként emlegetett Tarnai János basszusgitáros félszeg mosolyai is csak emelni tudtak az este fényén.

A "Parazol Army" akcióban
A “Parazol Army” akcióban

Bennem csupán egy kérdés merült fel a koncert végére, mikor is azt éreztem, képes lennék a helyszínen összeesni kimerültségemben: „Srácok, ti ezt, hogy bírjátok minden este?” Mert bizony ugyanakkorát, ha nem nagyobb buliztak ők maguk is a színpadon, mint mi előttük, s mégsem tűntek utána fáradtnak egy cseppet sem. Búcsúzásképpen a visszatapsoló szám alatt Iván hihetetlen színpadias mozdulatokkal szedte le, majd hajtotta apróra az este setlist-jét, hogy – még a későbbiekben saját bevallása szerint is – ripacs módjára dobja a közönség soraiba azt, ezzel megörvendeztetve egyik rajongóját. Mondanom sem kell, hogy a szándék teljes mértékben elérte a hatását.

Rajongói relikviák
Rajongói relikviák

Koncert után lehetőséget kaptunk rá, hogy különböző kérdésekkel bombázzuk meg a zenekart. Jómagam büszkén mutogattam Máténak az előző koncerten tőle szerzett pengetőjét, melyet kisebb átalakítások segítségével azóta is karkötőként hordok a csuklómon. Majd a felsőoktatásról beszélgettünk még mélyebben, mely nekem így pályaválasztás előtt pár évvel kifejezetten hasznosnak minősült. A kitartóan villogó vakuk mellett Ivánnak pedig egy komplett lánycsoport tett fel kérdéseket, s így megtudhattuk, hogy neki, mint bennfentesnek, mi a véleménye egyes zenekarokról, akár a The Temples, Arctic Monkeys vagy a Band of Skulls-ról. Meg persze a „Ne menjetek!”elmaradhatatlan jó tanács az iskolakezdésre sokak szimpátiáját elnyerte.

10656639_769992873061798_656089371_n

Soha nem gondolnám, hogy az övékhez hasonló életvitel mellett meg lehet maradni ilyen emberségesnek, amilyenek ezek a fiatal és sikeres fiúk megmaradtak, de ők bizony az élő példa arra, hogy igenis lehetséges, és van még remény a magyar zenében! Még akkor is, ha azt éppen angol nyelven művelik. Sőt, számomra már másodjára bizonyították be személyesen is, hogy lehet egy zene által létrejött érzésbe „szerelmesnek lenni”. Azzal, hogy az előadás alatt a közönség folyamatos közvetlen kapcsolatban van, egyaránt a zenével és a zenészekkel is, egy páratlan élmény jön létre, amit lehetetlen utánozni és igazából nem is érdemes. Tökéletes lezárása volt számomra ez az este a nyárnak, rengeteget energiát adott nekem az új tanévhez. Aki kihagyta, csak bánhatja!

Snakóczki Réka

Kövessétek nyomon a zenekart: https://www.facebook.com/ivanandtheparazol

Please follow and like us:

Comments

comments

1 thought on “Búcsúzz a nyártól az Ivan & the Parazollal!

  1. Érzékletesen van leírva minden kis részlet, látszik hogy a szerző ténylegesen végigtombolta a koncertet és a cikkírás minden percét is élvezte.
    Csak gratulálni tudok egy ilyen fantasztikus és magával ragadó cikkhez:’)
    – Milán

Comments are closed.