„Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl, vagy meghalsz. Nincs középút.” (Cersei Lannister)
A Gyűrűk urával valami elkezdődött. Méghozzá a mai, általunk jól ismert fantasy alapjainak letétele. Gerogre R. R. Martin is ezen a történeten nőtt fel, és hála neki, mára a fantasy is felnőttkorba lépett.
A Trónok harca a HBO csatornáján futó, manapság népszerű sorozat. Ha máshonnan nem is, akkor a cím talán innen ismerős lehet. A történetet valójában George Richard Raymond Martin írta Tűz és jég dala című könyv sorozatként. Ha valaki szeretne belekezdeni egy izgalmas fantasy regénybe, és nem riasztja a könyv terjedelme, akkor csak javasolni tudom. Azoknak is ajánlom, akik látták a sorozatot, mert személyes tapasztalatból mondom, hogy a könyv számukra is tartogat meglepetéseket. A történet szépségét szerintem az adja, hogy a karakterei sokszínűek. Senki sem jó vagy rossz, és nincs teljesen tökéletes szereplője sem. Még a legokosabb is képes hibát véteni, és még a legbátrabbnak is inába szállhat a bátorsága. Ha pedig a könyv nem hemzsegne fantasy-elemektől – ide sorolhatnám a sárkányokat, élőholtakat és a mágiát – még akkor is remek maradna, mert az alaptörténet is tökéletes, hiszen az író szerintem remekül tudja átadni a világának középkori hangvételét.
Most egy kicsit kitérnék magára történetre is, ha esetleg valaki még nem ismerné. Az egész Westeros-szigetén kezdődik, annak is északi régiójában, melynek ura Eddard „Ned” Stark. Hamarosan nem kisebb személy érkezik hozzájuk Deresbe, mint maga a király, Robert Baratheon, Ned régi bajtársa és barátja, aki felkéri a férfit, hogy legyen a segítője. Nem sokkal ezután felesége, Catelyn Stark egy különös levelet kap, melynek hatására Ned kénytelen tényleg elmenni a királyi fővárosba, Királyvárba, és magával viszi két leányát is, a kissé fiús 9 éves Aryat, és a nála sokkal kifinomultabb 11 éves Sansat. Ned előtt cselszövések egész sora bontakozik ki, és megpróbálja kideríteni, miért kellett a király előző segítőinek meghalnia. A történet felgyorsulni látszik, amikor a király egy „véletlen” baleset folytán meghal.
Eközben egy másik szemszögben Catelyn Starkon keresztül megtudhatjuk, hogy odahaza Deresben sem tökéletes minden. Havas Jon pedig, Ned fattya, még Északabbra ment, az úgynevezett Falra, hogy védelmezze a királyságot a támadni készülő vadak ellen. Fontos szerepet kap még a történet alakulásában a királyné családja is, a Lannisterek, közülük is legfőképp Tyrion. Tyrion Lannister, akit csak azért néz le és vet meg majd mindenki, mert törpe növésű, de váltig merem állítani, hogy mégis ő a legtökéletesebb karakter… már ha mondhatok ilyet. Éles eszével és csípős nyelvével néha ámulatba ejti, néha pedig halálra nevetteti az olvasót.
A tengeren túl sem tétlenkednek a szereplők. Megismerhetjük Daenerys Targaryent és bátyját, Viseryst, akik utolsó leszármazottai a Targaryen családnak, kik még Robert Baratheon előtt uralták Westerost, de a lázadások alatt megölték őket. Viserysnek az a terve, hogy visszaszerezze a trónt, mely jog szerint őt illetné, és ezért nem fél semmit sem bevetni. Így húgát hozzáadja egy lovasnép, az úgynevezett dothrakiak vezéréhez. De ezzel még Danereys története sem záródott le…
Mint már említettem, a Tűz és Jég dalának szépsége épp ez életszerűségben rejlik. De ez is a legnagyobb hátránya, mert Martin könyörtelenül irtja a szereplőit. Emellett persze vannak csodálatos, vagy épp meghökkentő szerelmi szálak is, remekül részletezett csaták, és az ember egy idő után azt veszi észre, hogy az elejtett információ morzsákból már hamarabb rájött a dolgokra, mint maga a szereplő.
Az olvasó pedig nemes egyszerűséggel dönthet. Az oly sok nemesi család közül melyikkel szimpatizál jobban? Melyik mottó dobogtatja meg a szívét? Egy biztos… annak ellenére, hogy a történet mennyi szálon fut, az egészet végig kíséri egy mondat, melyet a Starkok értenek meg leginkább. „Közeleg a tél!”
Kormos Krisztina
