Csak szabadon! EFOTT 2014 napi körkép

efott2014_cover_880x400

Magyarország legöregebb fesztiválja, az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója (EFOTT) idén ünnepelte 38. születésnapját Miskolctapolcán, a ME Egyetemvárosában. /ITT olvashattok a 2012-es EFOTT-ról!/ 30 év után jutott vissza Miskolcra a rendezvény, s az elmaradt Hegyalja fesztivál miatt a régió egyik legígéretesebb bulija lehet. Hamarosan meglátjuk, mennyire tett ki magáért a házigazda! Körkép az első napról.

Maga a helyszín bőven kívül esik a belváros mindenféle határán, de valószínűleg ezt a csendháborítási kérelmet szorongató helyi lakosok kevésbé bánják. Első piros pont, hogy a Tiszai pályaudvarról félóránként visz a bejáratig partibusz. Igen, partibusz. Nem valami kiszuperált Volán járatot dobtak a fesztiválozók elé, hanem egy sárga amerikai iskolabuszt, ami kellőképp fel volt díszítve ahhoz, hogy egyből kitűnjön, „itt valami készül”. Az ismerkedés már garantált, az előttem ülő srácok nyaka pedig majdnem orvosi szintű ficamot produkált az újabb és újabb felszálló lányokat követve. A „fedélzeten” hosztesz hölgy osztogatta a hűsítő ásványvizet a fülledt kánikulában, mi csak a bőrülésben hátradőlve integettünk az utcáról a busz után fordulóknak. Na jó, a feltűnéshez hozzájárult, hogy a fesztiválon fellépő zenekarok számai dübörögtek a tetemes számú hangfalból. Aktuálisan a tegnapi nulladik napi Tankcsapda 25 éves jubileumi nagykoncert előtti Zanzibár albumai pörögtek, ami nem hagyott aludni, mint Shakespeare Júliáját…

Az Egyetemváros környékén már fűben fekvő, söröző, cigit sodró, utcán sörrel táncoló társaságok látványa jelezte, hogy közeledünk. Napijegyet váltottam, délután már sorbaállás nélkül. Azért ez kritikus pontja a fesztiváloknak, kempinges-hetijegyes délelőttnél órákat is jelenthet tűző napon. Csomagmegőrző kint, tehát nem kellett a köbcentire telepakolt táskát sem motozáskor felforgatni. A fesztivál területe kellőképp nagy és tágas volt, nem állt fenn a veszély, hogy a nagyszínpad  végéből a mögötted lévő sátrat jobban hallani, mint pl. a Nagyerdőbe bezsúfolt debreceni Campuson. Biztos támogatják a miskolci TTK-sok a Monthy Python brit humorista csapat szabadalmát, miszerint „a Föld banán alakú”, ugyanis a „csapásirány” félholdat mutatott. Egyszer „véletlenül” a logikámra hagyatkozva (két pont között a legrövidebb távolság… főleg, ha utca is vezet arra) egyenesen át akartam sétálni a nagyszínpad felé (10-15 perces körsétát spórolva), de egy marcona biztonságiőr-bajusz végleg kioltotta ezen vágyaim.

Hangulat...
Hangulat…

A fesztiválozó a civil utcába botlott először, ahol délután már inkább a sátor előtt napoztak a megszámlálhatatlan HÖK sátor képviselői. A Szerencsejáték Zrt. mikrofonos macsója még próbált flörtölni a szembejövő bikinis lányokkal, s közben arra invitált mindenkit, hogy próbálja ki a „rekesz-mászást”, aki ugyanis kb. 10 rekeszt tud maga alá építeni leborulás nélkül, milliókat nyerhet… A többi sátornál is volt szokásos kvíz, szerencsekerék: a legnépszerűbb ajándéknak a szponzoros-emblémás műanyag napszemcsi bizonyult – volt, aki büszkén viselte mint a hatot egyszerre. A politikai pártok is igyekeztek aktívkodni. Egy srác a kezembe nyomott egy füzetet, aminek a borítóján Rákóczi selfiezett, majd egy sarok múlva már forrónacis vörös szegfűs pólós lányok akartak „csak egy percre valami fontosat kérdezni”. Nem voltam világmegváltó hangulatban, inkább megnéztem az Axe arénáját, ahol két – iszonyat hülye nejlonköpenybe bújt – csapat neonkék és zöld festékkel vízipisztollyal lövöldözte egymást egy óriási felfújható medencében. Azaz csak lőtte volna, mert valakinek eszébe jutott, hogy a munícióul szolgáló festékes vödröt hatékonyabb egyből az ellenfél nyakába önteni.

Slackline
Slackline

Sportolásra is bőven akadt lehetőség. Egy mérnök csapat kitalálta, hogy a lábtengót, amihez a labdán kívül kölyök korunkban csak egy darab szén vagy kréta kellett a pályát felrajzolni az aszfaltra, eladja TeqBall néven. Méghozzá úgy, hogy „tervezett” egy spéci pingpongasztalt, hogy tessék azon rugdosni a labdát. Mivel hatalmas sor állt, inkább egy izgalmasabb dolgot próbáltam ki, ez pedig a slackline volt. Képzelj el egy racsnis tenyérnyi hevedert két fa közé kifeszítve. A küldetés egyszerű: ne pottyanj le róla! Középhaladónak végig lehet „kötéltáncolva” sétálni rajta. Mivel a világhírű cirkuszos Rippel-fivérek állomása volt ez, ők maguk is segítették a bizonytalan fesztiválozót egyáltalán megállni másodpercekre a kötélen, s utána tartottak egy kis bemutatót: féllábas guggolást, mérlegállást, átpördülést s pár jóga-pozíciót mutattak be egy méter magasban. A háttérben a Rippel-akadémia növendékei szaltóztak s tigrisbukfenceztek; aki megfáradt, függőágyakon ringatta magát. Az egyik srác elárulta a trükköt: láb roggyaszt, mindig párhuzamos a lábfej a kötélre, tekintet középen két méterrel előrébb, kar fent a váll fölött L alakban behajlítva, szabad láb oldalt egyensúlyozáshoz… Fél óra kellett, de már stabilan álltam. Ha még rászánok fél órát, lehet egyetlen lépést is meg tudok tenni!

Ivan & The Parazol
Ivan & The Parazol

De már hallatszott a távolból, hogy beköszön az Ivan & the Parazol. A billentyűs leszámítva nagyon legénytollas az angolul éneklő banda életkor szempontjából, így a szőrmés-tapadó bőrgatyás Slash-t idéző gúnyákba bújt együttesre inkább a tini leányzók sikítoztak az elsőtől… a huszadik sorokig. A zenekar igen színvonalas a saját műfajában, s elérték azt, hogy a Together c. számuk legyen az idegi Sziget fesztivál hivatalos slágere.

A nagyszínpad az alternatív zene rajongóinak hajnalig tartogatott finomságokat. Ivanék után (a részben ex-Kistehén Tánczenekaros) Intim Torna Illegál következett. Őket egy olyan lelkes törzsgárda várta, akik a koncert alatt legalább négyszer elkezdték a zenekar nevét skandálni szeretetük jeléül, mindenféle kierőszakolt trükk nélkül. A számokra jellemző, hogy egyszerűbb – de fülbemászó – dalszövegeik versszakai úgy a másod perc körül elfogynak, de csinálnak a refrén ismételgetésével egy 5-6 perces dalt belőle, sok interakcióval, a közönség ugráltatásával. A szám közepére már az is fújta a szöveget, aki most hallotta először. Elhangzott többek között a Mennyország kapujában, flörtöltünk buszozás közben, megtudtuk, kinek hogyan jó, továbbtanulási nagyképűséget feszegetett a Hatdiplomás közgazdász, szólt a bringások himnusza a kedvenc mindenükről, tanultunk hiptnotizálni, s a Vágjál lyukat a kádba c. szám refrénjét egyként üvöltötte a tömeg percekig egymás után, mint valami szent mantrát. Valamit tudnak a srácot, ilyen aktív közönséget délután rég látni.

ITI
ITI

Még napfényben csapott a húrok közé a Kiscsillag együttes. Az első sorban akadt pár “tipikus arc”, ahogy a Van-e szándék dalszövegükben ironikus meg is jegyzik: „Figyelj és az milyen, tudod, hogy jönnek az ilyen kiscsajok, biztos sok. Ilyen csaj megy hozzád, hogy jól körberajongják a Nagy Bálványt, szánalmas.”. S például a mellettem álló két ifjú hölgy nem vette észre, hogy bevonult Leskovics „Lecsó” Gábor a színpadra, behangolt az ős-Kispálos Ózdi Rezső, de amikor a Kossuth-díjas Lovasi hátul megjelent, heves sikításba kezdtek, s hangosan megjegyezték, hogy látszik a szőr a mellkasán. Szóval értenek a zenéhez.

Kiscsillag
Kiscsillag

Régi Kispálos szokásával ellentétben Bandi bá’ olyat művelt a színpadon, amiért nagy pacsi jár. Egyszerűen kihagyta a két fröccs szám közötti időhúzó „hogyan kezdődik a szám” funkciójú avantgárd fel- és levezető kommentárokat, csak játszottak. Izomból, urgálósokat, ráadásul ötöt egymás után. Még az utolsó akkord a levegőben rezgett, de már ráfűzték a másik számot. Aki nem ismeri az albumokat, lehet meg sem tudta állapítani egyből, hogy vége van-e a számnak. Még a tapsot sem várták meg, csak tolták a bulit. Kalapemelés. A Néniket a bácsiknak! album után, ahol az egyetlen hallgatható számuk a már korábban már játszott Sirály volt, az idei év Szeles albuma igencsak erősre sikeredett, s visszahozta a Kiscsillag megrezgett színvonalát. Külön dicséret Császári Gergely szerződtetéséért, aki a Magyar Császári Pillantművek zenekar révén lett ismert. A koncerthez még hozzátett, hogy minden szám alatt ment a klip kivetítve, vagy valamilyen animáció. Ez főleg a 2014 c. szám retró fotóalbumánál csalt mosolyt a közönség szájsarkába – egyesek hangosan fel is röhögtek Bandi húsz évvel ezelőtti farsangi parókája láttán. Ahogy említettem, mivel egymás után játszották a számokat, mennyiségileg nagyon tartalmas lett a buli: majd’ az egész Szeles albumot lejátszották, s élőben nagyon egyben volt a hangzás, s mellé még néhány régi sláger: Tűkön táncol, Légyszíves, Kockacukor, Feketemosó. Utóbbi olyan tombolást váltott ki, hogy punk koncertbe illő pogó kerekedett ki belőle. Még a visszataps is „ki lett számolva”: mire Rezső elért a színpad széléig, már Lovasi fordult is vissza, s még kaptunk egy Állnak a férfiak s Ha én lennék számot. Széles terpesz, s teli torokból: „Kösziii!”.

Egy körséta közben a Quimby koncert előtt benéztem más színpadokra is. Majka papa és Curtis épp majdnem „belehalt” a teltház előtt legnagyobb slágerükbe; odébb pedig a nemzet csótánya, Nagy Feró a babos kendőjében korát meghazutolva énekeltette a közönséget a boldog szép napokra emléztetve.

Nagy Feró
Nagy Feró

A Quimby kezdése előtt már húsz perccel alig lehetett előre furakodni. Ennek később meg is lett a hátulütője: akkora tömeg gyűlt össze, hogy húsz négyzetcentiméteren tapsolni alig lehetett feltenni a kezünket anélkül, hogy orraba ne könyökölnénk valakit. Nagyon lendületesen kezdtek, felkonferálás helyett a Kivándorló blues hasított, s mire a fesztivál túloldaláról is odarohantak a rajongók, már Líviusz állt a színpadon megugráltatva a közönséget s a vörös holdra ugatva a Hoppá alatt. A Ventilátor blues 2009-es újrahangszerelése is nagyon jót tett még a Lármagyűjtögető albumról, s egymás után hömpölyögtek a nagy dalok. Kárpáti Dódi is kiélhette magát a Nice day számával. A felkonferálásból megtudtuk, hogy a Jön a huzat c. szám Kiss Tibi nagyapjának emlékét őrzi, ahol “denevérként headbang-elünk fejjel lefelé”…

Quimby - Líviusz
Quimby – Líviusz

A kihagyhatatlan Halleluyára együtt hullámzott a tömeg, s a hangulatot fokozva az Állatok a legelőn c. szám alatt két tűzzsonglőr köpte ránk a petróleumot. Üvöltött a szövegből, hogy „rajzoljunk a koponyákra szarvakat”, lángok csaptak fel, vakítón villóztak a vörös reflektorok, s ráadásként a nagyszínpad 66-os sorszáma mellett feltűnt, hogy szikszalaggal plusz egy hatos is ragasztottak oda korábban – vonagló katarzis. Az első – igen hosszú – visszataps előtti blokk záró száma is erősre sikeredett. A közönség meghallva az első dallamokat, s „varázshegyen innen…” kezdősort, már megőrült. A Fekete L’Amoure új feldolgozásában a kiállásnál Gerdesits Feri hatalmas, majd’ kétperces dobszólója tarolt. Már-már azt hittük, nem jönnek vissza a teli torkos skandálás ellenére sem, de cserébe négy számot játszottak még. Az Unom c. számot Szilárddal együtt Beke István, az Ivan & The Parazol billentyűsének közreműködésével játszották. A Sehol se talállak után már patakzott mindenki, s a végső döfést Lívusz adta meg. Mikor már kiállt a színpadra, egyszerre üvöltötte a közönség: Magam adom! Talán az egyik legjobban megírt számuk, szétszedett mind rajongót. Volt, aki az ugrálástól felállni nem bír, csak elterült az első sor korlátainak dőlve. Másfél óra tömény Quimby a legjavából, közel húsz szám, itt is szürrealisztikus vetítéssel, jó hangszereléssel. Szép volt srácok!

Quimby - Kiss Tibi
Quimby – Kiss Tibi

A teljes elhangzott tracklista:

1-Kivándorló blues
2-Hoppá
3-Senki se menekül
4-Ventilátor blues
5-Elviszi a szél
6-Ajjajjaj
7-Nice day
8-I’ve got a girl
9-Jön a huzat valahonnan
10-Autó egy szerpentinen
11-Leszek ma én a tiéd
12-Halleluya
13-Állatok a legelőn
14-Turning to the Blue
15-Fekete L’Amoure
Visszataps
16-Most múlik pontosan
17-Unom (feat. Beke István, Ivan &the Parazol)
18-Sehol se talállak
19-Magam adom

DSCN0660

A kiszáradt közönség rögtön megrohamozta a pultokat. Ahogy már megszokott lassan, készpénzzel nem lehet fizetni, csak feltöltőkártyás rendszer van, egy pinkóddal azonnal letiltható az elhagyott kártya. Így talán lopásbiztosabb a rendszer, macskajaj közben sem csúszik ki olyan könnyen a meggondolt táborozó zsebéből az egész heti tartalék, s legfőképp: a sörünkért sorakozva nem kell az előttünk álló visszjárójára várni. Ha már sör: 400 a korsó, plusz 250 Ft egy füles műanyag korsó. Hegyalján legalább nyakbaakasztós volt, itt maximum a füle nadrágszíjba csúsztatható, de semmiképp sem praktikus koncerten ugrálás közben. Az élelmesek viszont Greenpeace-es lelkesedéssel gyűjtötték az elhagyott korsókat s váltották vissza: ha találtál kettőt, az már egy ingyen sör! Ételből nem volt nagy kínálat, a szokásos pizza-hotdog-palacsinta-kolbász s társai. Szinte minden 500 Ft-nál kezdődött árban. Meglepetés volt, hogy több sarkon is gőzölgött a „látványpékség” előre gyártott, dupla áron dekára mért pékáruja.

Csepel Royal Fixi Klub
Csepel Royal Fixi Klub

Ahol még délelőtt a szerencsekereket forgatva lehetett minél több dolgot pontokért összegyűjteni (pl.: ruhaneműket, hogy utána látványosan levegye az illető, vagy puszikat, mobilszámokat, s női alsónemű címkéket(!)), illetve élőben katapultálni Mérges Madarakat, ott este átvette a terepet a Csepel Royal Fixi Klub. Egy retró buszból szólt élőben a rap zene, a bevállalósokat pedig két bakra állított fixi várta. A cél 500 méteres sprint, amit egy számítógép mért. Nos, mint több játékosnál kiderült, ez a sport nem sör-kompatibilis. Személy szerint kettőből két futamot nyertem – az utolsót csak pár tizedmásodperccel -, s a szűk fél perc sprint sokkal hosszabbnak tűnik bentről. A közönség lelkes biztatására az első körben 74 km/h volt a legnagyobb sebességem. Gyorshajtó vagyok! Éjszaka még betoppant Rippel Feri erőbajnokunk, aki egy „laza próbatekeréssel” a top10-be került.

Számomra az esti egyik érdekes meglepetése volt, hogy napi karszalaggal nem használhattam a kempinget. Kicsit furcsálltam, de azt főleg, hogy még a zuhanyzókat sem vehetem igénybe. S kérdésemre, hogy hol tudok folyó vizet találni (=csap), még az információs pultban is csak vakargatták a szőkített hajukat a lányok, s egyik végétől a másikig küldtek a szervezők a fesztiválnak – eredménytelenül. 350 Ft-os Natur Aqua kellett ahhoz, hogy a koncert közben sörrel leöntött karom lemossam. Nos, ha ezt mondjuk az ÁNTSZ megtudná… nagy fekete pont! Kempingezés helyett addig kóboroltam, míg találtam egy ideális helyet a hálózsákomnak. Ez pedig nem volt más, mint egy lampionokkal, fotelekkel s kanapékkal berendezett kerthelyiség. Királyi szállásom akadt végül, attól eltekintve, hogy tíz percenként jöttek oda hozzám épp „valami fontosról” beszélgetni, s három színpadon folyamatosan dübörgött még a zene. Igen, öregszem, egy fesztiválon nem szoktak aludni. Talán 5 óra körül szólt az utolsó szám, amire éber álmomban még emlékszem: Nirvana elektromos remix a Smells like-ra – a fél órás változat. Utána már csak a nap első sugaraiban a legények zendítettek rá, hogy „száz forintnak”. S tőlem nem messze felordított egy hang: Hozzá sört b@meg, már tíz perce nem ittam!

Hajnal
Hajnal

A fesztiválgépezet folytatódik. A „piros jetilábnyom” Miskolcon is jó összebenyomást hagyott. Nem kell nagy külföldi sztárfellépőket keresni, de aki jó ár-érték arányú középkategóriás fesztivált keres, az megtalálja az igényeit. Kövesd őket nyomon: efott.hu

Gólya Tamás

Please follow and like us:

Comments

comments