Függőségek- “És mindez egy szállal indult”

„Azok a régi szép idők… Azok a régi szép idők, amikor még csak egy szál cigi jutott az egész csapatra.” Bizarr idézet, de elég jól szemlélteti, miként változtatja meg egy társaság világlátását, az a napi néhány szál papírba tekert nyugtató. Az a néhány szál… Az a néhány szál, amit házilag töltenek, mialatt fél óra alatt megvitatják, hogy ki mennyivel tartozik a másiknak, hogy ki tarhált úgy cigit a másiktól, hogy valaha megadta volna és ki az, aki csak azért utazik néhány falut, mert otthon már senki nem kínálja meg.

smoke_texture2745
forrás: bgfons.com

És bár túlzásnak hangzik, de ezek valós problémák, melyek 12-16 éves fiatalokat foglalkoztatnak. Akármikor visszakerülök abba a társaságba, minden esetben mellbe vág a tény: 11 emberből 10 aktívan dohányzik, és ha bárki rágyújt, egyedül én vagyok az, aki kényszeresen elhagyja a helyiséget. Ez még annyira nem is lenne durva, ha nem tudnék arról, hogy a legkisebb „csapattag” nemrég múlt 12. Nem épp kellemes érzés ebben a tudatban kimenni levegőzni.

Furcsa fordulatot vett a világ, ha csak arra gondolok, hogy régen még az ment ki a helységből, aki rá szeretett volna gyújtani, most pedig én ülök itt a ház előtt, hogy friss levegőt szívjak. Persze aki azelőttről ismeri a dohányosokat, mielőtt először rágyújtottak volna, az már látta azt a folyamatot, ami alatt egy teljesen átlagos gondolkodású gyerek látóköre beszűkül, míg végül minden összejövetel és kiruccanás arra lesz kihegyezve, hogy a végén leülnek cigizni. Aki érintett a témában, az nem látja, hogy ezzel bármi gond is lenne, mert számára természetessé vált mindaz, hogy a táska alján mindenhová elkíséri őket az előre betöltött cigi, ahogyan az is, hogy végül minden a dohány körül forog.  A füstölés már nem csak közös elfoglaltság számukra, de gyakori beszéd- és vitatéma, és állítólagos nyugtató a mindennapi stresszre. Állítólagos nyugtató, melyből napi 3-4 szál a dózis… 3-4 szál, rosszabb esetben 6-7. Persze ez nem hangzik rosszul, ha melléjük tesszük a láncdohányosok fogyasztását, de így is 6-7 szállal több a kelleténél.

forrás: petapixel.com
forrás: petapixel.com

És mindez egy szállal indult. Az igazat megvallva, akkor még nem igazán néztem rossz szemmel a dologra, mert nem gondoltam, hogy mindig lesz kitől szerezniük. Tévedtem. És itt le kell szögeznem, hogy a fiatalkori dohányzásért mindenki felelős. Felelősek a gyerekek maguk, mert annak ellenére, hogy tilos, mégis beszerzik, meggyújtják és elszívják. Felelősek a felnőttek, mert legtöbbször csak alibi gyanánt szólnak egy-két szót a dohányzás ellen, majd minden további nélkül megveszik a dohányt a kiskorú barátaiknak. Felelősek a gyerekek, mert nem mérlegelnek, mikor elkezdenek füstölni és felelősek vagyunk mi magunk is, mert annak ellenére, hogy a barátaink – vagy éppen emiatt – nem fogjuk vissza őket, bármennyire is tartjuk rossznak, amit tesznek. Hiszen a barátaink… A barátaink, annak ellenére, hogy engem egyre kevésbé tölt el örömmel, ha velük lehetek.

 

Váradi Ákos

Please follow and like us:

Comments

comments