“Kaland, amit sohasem lehet elfelejteni” – Parádi angolos tábor

Jó csapat, kellemes környezet, játékos tanulás, sok szabadidős program. Talán ez volt az idei angolos tábor sikere, amely a projektmunkák s csoportos foglalkozásokon túl lehetőséget adott új barátságokra, vagy azok elmélyítésére. Kormos Krisztina beszámolója következik.

_parád2014_cover_880x400

Eltelt egy év az előző angol tábor óta, és június 30-án reggel már alig vártuk, hogy végre elindulhassunk Parádra. A táborozó csoportunk idén sem volt számottevően nagy, de a lényeg, hogy mind tökéletesen megértettük egymást. Már a buszra szállásunk után elkezdtük megismerkedni egymással.

A délelőtt folyamán ellátogattunk Parádsasvárra és megnéztük az üvegfújókat. Furcsa volt a saját szemünkkel végignézni, hogyan készítenek poharakat, virágokat, vagy adott esetben hattyúkat is. Délután már Parádon a voltunk a táborban, ahol Ézsiás Attila tanár úr főzött nekünk. Este mindenki jóízűen evett belőle, mert az előkészületekben bizony a mi kezünk munkája is benne volt! Még aznap este beosztottuk a csoportokat, és egy igazán mókás fantasy kártyajátékkal, a Manchkinnel is játszottunk. Nem tagadom, hogy kissé későn keveredtünk ágyba, de még ott is inkább az ismerkedésé, mintsem az alvásé volt a legfőbb szerep. Ennek hatására a reggel mindenkinek nehezen indult, de aznap már belekezdtünk az angolozásba is.

Az egyik csoport nyelvtannal, míg a másik kommunikációval kezdett. Ezeken az órákon Ézsiás Attila tanár úr a humorával szórakoztatott bennünket, minek hatására mi gyakran hajlamosak voltunk elfelejtkezni arról, hogy korábban nehéznek hittük a nyelvtant. A kommunikáción Gólya Tamás tanár úr bevezetett minket egy királyság építésének rejtelmeibe. Így született meg az egyik csoportban Wonderland Island, a másikban pedig Paszuly Kingdom. A királyságunk megtervezésénél fontos szerepet kapott a természetrajz, az éghajlat valamint az élőlények, és így anélkül, hogy észrevettük volna, rengeteg dolgot sikerült megtanulnunk. Megrajzoltuk a birodalmunk vezetőjét, így elsajátítottuk a belső tulajdonságokat, és fogalmaztunk egy levelet a szomszédjainknak (kereskedelemmel és házassági ajánlattal).

 A legszórakoztatóbbak mégis az esti programok voltak. Tabu, Activity és az emberek által kevésbé ismert „gyilkosos játék”. Délutánonként túrázni is elmentünk. A társaság egy része felsétál Vörösvár dombjára, ahol kalandba keveredtek, hiszen rövidítve egy jelöletlen úton indultak vissza a táborba. Másnap pedig elsétáltunk a vízeséshez, ahol csodálatos képek készültek. Ennyi szórakozás mellett a pihenés elhanyagolhatóvá vált, de ezt senki nem is bánta, elvégre úgy gondoltuk, aludni otthon is lehet.

A haza indulás kicsit szomorú volt, hiszen sokan szívesen töltöttünk volna még ott több időt, de idén is elmentünk a bükkszéki strandra. Az idő a mi pártunkat fogta, hiszen a nap hétágra sütött, és így nagyon kellemes volt a vízben lubickolni, és jó móka volt a csúszdázás is.

Az idei angol tábor is egy olyan kaland volt, amit sosem lehet elfelejteni. A rengeteg szórakozás és az új emberek mind-mind fantasztikus emlék marad.

Kormos Krisztina

„Az út egyszerűen páratlan volt. Már a busz ablakából is gyönyörű tájra figyelhettünk fel. Ez kissé elterelte a figyelmünket, de mégis nagyon izgultam, hiszen nem tudtam, hogy mi vár ránk. Persze néhány társunk már az előző évben is itt táborozott, így ők sokkal magabiztosabbak voltak.”

Még érkezésünk előtt betekintést nyerhettünk az üvegfújás csodáiba. Nekem legjobban a kecses üveghattyú tetszett, aminek a készítését a saját szememmel is láthattam.”

“A táborba érkezés és a lepakolás után következett a főzés. Ezáltal a kezdeti bizonytalanság és a félénkség megváltozott, egy csapatként dolgoztunk. Valaki húst vágott, mások fát hordtak. El sem tudom hinni, hogy végül egymagam felvágtam az összes burgonyát. Hihetetlenül boldog voltam ekkor.”

Károly Beatrix

Please follow and like us:

Comments

comments