“Szeretnék egyszer nemzetközi bíró lenni”

Talán, már te is össze futottál az iskolában Horváth Krisztinával (11.C), aki nem csak úgy ül a babérjain, hanem éli az életét. Méghozzá úgy, hogy közben kiválóan szórakozik, rengeteg barátra tesz szert és még nyelveket is tanul. Hogy hol teszi mindezt? Nemzetközi fogathajtó versenyeken, amelyeknek “látogatása” mára igazi szenvedélyévé vált. Én valósággal csodálom Krisztit, hiszen tizenhét évesen már annyi mindent megélt, amit mások egy egész élet alatt sem. Ez a lány követi az álmait. Hogy mik az álmai? A következő interjúból megtudhatjátok. Talán, titeket is úgy fog inspirálni egy leányzó, aki mellett nap mint nap elmentek, mint ahogy engem is.

A galériában pedig megtekinthetitek azokat a fotókat, amelyeket Kriszti készített a versenyeken.

 

Mióta jársz versenyekre?

Fogathajtó versenyekre már mióta megszülettem járok. Anyukám a babakocsiban is tolt a versenyeken, sokan mindig ezt hozzák fel, mikor találkozunk, hogy “emlékszem mikor anyukád még babakocsiban tolt a versenyek alatt”.. szóval már lassacskán tizennyolc éve aktívan megyek-jövök.

Ezeken a versenyeken te is szerepelsz vagy csak segédkezel?

Is-is, attól függ milyen szemszögből nézzük, voltam már segítője svájci versenyzőnek, mint lovász/segédhajtó, de voltam már tolmács, írnok és mindenes is. Holland, angol, német, svájci, spanyol, belga bírók mellett is. Ez annyiból jobb nekem, hogy így mindkét szemszögből tudok részt venni a versenyeken. Persze olyan is volt már hogy csak nézőként voltam ott egy versenyen. De sajnos, mint saját lóval versenyző még nem volt lehetőségem versenyezni. De ki tudja mit hoz a sors.

Hogyan képzeljünk el egy ilyen eseményt?

Általában egy fogathajtó verseny 3-4 napból áll, igazából ez leginkább a versenyzők számától függ és a verseny rangjától. Első(avagy első két nap) a díjhajtás szokott lenni ahol a versenyzőknek egy pályán, előre megadott programok alapján figurákat kell hajtani, ahol 5 bíró ül a pálya szélén és pontozza minden egyes mozzanatukat. Itt szoktam én is a képbe jönni, ugyanis minden bíró mellett ül egy írnok is, aki leírja a pontokat és a segítő szakmai kommentjeit a bírónak. Én általában külföldi bírók mellet szeretek igazán ülni, mert teljesen máshogy látják a dolgokat mint egy magyar bíró. Erről könyvet lehetne írni hogy miért. Meg persze nyelv és kapcsolatok miatt is. Második nap van a maratonhajtás, ez a leglátványosabb, a tv-ben is mindig ezt mutatják ha fogathajtás van. Itt a lovak kondícióját, gyorsaságát és a hajtó ügyességét, pontosságát tesztelik. Általában 6-8 akadály szokott lenni(verseny rangtól függően), ahol A-F-ig kell a versenyzőknek teljesíteni kapukat. Itt idő illetve más hibapontokat kaphatnak a hajtók. Vasárnap van az akadályhajtás, itt 20 bója pár között kell a versenyzőnek áthaladnia, melyeken labdák vannak, minden labda leveréséért 3 hibapontot kap, ezen felül alapidő van megadva, melyen ha kívül teljesíti a pályát szintúgy hibapontot kap. A három nap hibapontjait összeadják, és akinek a legkevesebb pontja lesz az nyeri a versenyt.

Ami, ebben a pláne, hogy a versenyek nem csak Magyarországon vannak. A külföldi kiruccanások segítségével, hány nyelvet sikerült elsajátítanod?

Igen, ezek Magyarországon és külföldön is vannak, Amerikától kezdve Ausztráliáig, de természetesen a legtöbb verseny Európában kerül megrendezésre. Szerencsére lehetőségem volt sok külföldivel megismerkedni, így általuk tanultam meg angolul,németül és hollandul főleg a lovas szaknyelvet, valamint azt a bizonyos svájci németet is sikerült megtanulnom (szó sincs róla, iskolában is ragadt rám valami az angol és németórákon 😉 ). Jelenleg a spanyollal próbálkozom. Ezen kívül, amire legbüszkébb vagyok az hogy a világ legelismertebb fogathajtó honlapjának is szerkesztője lehetek, ami hollandul angolul és németül adja a híreket a világ minden tájára.

Kriszti és a holland honlap főszerkesztője, Cindy Timmer
Kriszti és a holland honlap főszerkesztője, Cindy Timmer

Vannak példaképeid a lovas berkeken belül?

Példaképeim nem igazán vannak, de mégis van egy két olyan ember akire felnézek. Tudni kell rólam, hogy én inkább szeretnék egyszer nemzetközi bíró lenni, minthogy versenyző. Így lehet az, hogy a példaképem és egyben nagyon jó ismerősöm/barátom egy holland bíró, aki díjlovaglásban és fogathajtásban a legnagyobb nemzetközi minősítéssel rendelkezik. Szinte hetente beszélünk, vagy amikor mód van rá találkozunk, természetesen rengetegszer “dolgoztunk” együtt,  így alakult ki ez az ismeretség. Sok munkával jár, de egyszer nagyon szeretnék én is nemzetközi bíró lenni, és ezt az ambíciót szinte teljes mértékben neki köszönhetem.

Miért pont a lovak?

Hogy miért pont a lovak? Hát ezt nem tudom.. apukámnak voltak lovai, lovagol(t). A család barátai is mind lovas emberek. Erre a kérdésre magam sem tudom igazán a választ. Én is lovagolok és szerencsés vagyok, mert vannak saját lovaim is. Egy felnőtt ló és egy kiscsikó, akiket nagyon imádok.

Mi a célod a sok versennyel?

Legfőbb célom, hogy minél több jó ismeretségre tegyek szert a versenyeken. Szerencsére ez már nagyjából sikerült is. Még az, hogy jól szórakozzak, nyelveket tanuljak, és barátaimmal töltsem az időt. Ezek olyan dolgok, amiket szeretek. És persze a nemzetközi bíróvá válásos ambícióim még mindig fenn állnak! Tehát, elég összetettek a vágyaim, hogy mit szeretnék, aztán majd meglátjuk, hogy sikerül .

Hogyan tudod összeegyeztetni a sulit a versenyekkel? Na, és persze van neked egyáltalán szabadidőd?

A sulit a fogathajtással össze tudom egyeztetni, bár van olyan, mikor “beteg vagyok” pár napig mert versenyre megyek iskolába. A versenyek nagy része nyáron van, így nem ütközik a sulival, de tavasszal és ősszel is vannak versenyek amelyeken “kötelező” a részvételem, ilyenkor életbe lép az, hogy éppen “halálos beteg vagyok”. Hát, szabadidőm nem sok van, ott van ugye a suli, a lovasversenyek, a lovaim. Na, meg a mindennél fontosabb a honlap szerkesztés. Szóval nem sok van, de akad azért.

A honlapot, amelyet Kriszti is szerkeszt, ITT tudjátok megnézni.

Hogyan állnak a hiányzásokhoz a tanáraid?

A tanáraim szerencsére jól állnak hozzá(a hiányzásokhoz is) bár van olyan tanárom, aki nem igazából tudja, hogy mit is csinálok és hol, amikor távol vagyok, de akik tudják azok örülnek neki, hogy ilyenekben részt tudok venni. Annyira azért nem hiányzok sokat hogy ezzel bárkinek gondot okoznék, ilyenre még nem volt példa és nem is hiszem hogy lesz.

Eltudod képzelni magad a későbbiekben, hogy sportújságíróként tudósíts a versenyekről?

Igen, már most is ezt teszem! Ahova a holland honlap főszerkesztője nem tud eljutni avagy nem ér rá, oda én szoktam menni és tudósítok a honlapon a versenyekről. Tavaly volt egy pár ilyen verseny, köztük egy Európa bajnokság fiatal hajtók részére, Szilvásváradon. Ott fotóztam, interjút készítettem a külföldi hajtókkal és cikkeket írtam. Habár nem volt egyszerű, mert azon a versenyen, mint segítő és tolmács is részt vettem. Szóval, ha a sors úgy adja még az is megeshet, hogy újságíró leszek, de még ezt nem tudom pontosan.

Mi az, amiért beleszerettél ebbe az egészbe?

A versenyekben természetesen a lovak fogtak meg legjobban, de persze ott vannak a barátok, ismerősök és mindenki, aki nekem számít. Rengeteg életre szóló barátságot kötöttem magyarokkal és külföldiekkel is. És ezek nélkül már nem tudnám elképzelni a mindennapjaimat. Legközelebb is ilyen “életre szóló barátokkal”(egy svájci hajtó) megyek versenyre Hollandiába, ahol ugyancsak jó barátok vesznek majd körül.

Pap Andrea

Please follow and like us:

Comments

comments