Bíróért kiáltó konfliktusok

Bíróért kiáltó konfliktusok Gárdonyi műveiben – az ezzel a címmel meghirdetett középiskolásoknak szóló pályázatra két 10. B osztályos diákunk, Szilvási István Csongor és Farkas Richárd is jelentkezett. A versenyre olyan Gárdonyi Géza által írt művek átirataival lehetett nevezni, amelyeknek cselekménye ma már bírói idézést vonna maga után. A fiúk november 8-án vehették át az egri bíróságon a hatodik helyért járó különdíjat. Czoller Viktória (13.C) interjúja következik.

terem
Miért pont a Micót választottátok?

A magyartanárunk, Gortva János tanár úr ajánlott műveket nekünk, szám szerint hármat. Az egyik az Egri Csillagok volt, amit mi elvetettünk, mert úgy véltük, hogy a regény népszerűsége miatt sokan választják majd. Javasolta még Ida regényét, de azt nem éreztük hozzánk közelinek, ugyanis a szerelem még távol áll tőlünk. Harmadjára a Micó című novellát tanácsolta, ami mindkettőnknek megtetszett.

Hogyan keletkezett maga a pályamű?

Együtt összeültünk és egymást kiegészítve alkottuk meg e művet. Először csak egy pontokba szedett vázlatot írtunk, majd legépeltük, és miután tanár úr átnézte, el is kezdtük a fogalmazást. Ez összesen két délutánt vett igénybe, ha az esztétikai javítást nem számítjuk bele. Tanár úr segített nekünk az átiratot helyesírási szempontból is átnézni, és adott tippeket, hogy mivel tudnánk izgalmasabbá tenni a munkánkat. Amikor megkértük, ő mindig a rendelkezésünkre állt.

ülésen
A felhívás szerint önállóan is lehetett volna nevezni a versenyre. Ti miért indultatok csapatban?

Eredetileg hárman kezdtük (Szilvási István Csongor, Szilvási Tamás és Farkas Richárd – a szerk.). Később Tamás kilépett, de a vázlat megírásában, a szerkezet összeállításában még ő is részt vett. Mi ketten pedig már egy éve osztálytársak vagyunk, így zökkenőmentesen ment az együttműködés. Jól megértettük egymást, jól haladtunk. Együtt dolgozni pedig könnyebb és élvezetesebb, mint egyedül.

Szabadidőtökben foglalkoztok írással vagy az irodalommal?

Csongor: Engem érdekel az irodalom, de hasonló pályázatban még nem vettem részt. Az írással még annyira nem foglalkoztam, ez az első ilyen komolyabb próbálkozásom. Ha lesz még ilyen lehetőség, élni fogok vele.

Richárd: Írással komolyan még én sem foglalkoztam, bár sokszor gondolkoztam már rajta, de időm annyira nem engedte. Nem vagyok még jártas az írói technikákban és az adatgyűjtést is gyakorolnom kell. Viszont szoktam olvasgatni, leginkább kalandregényeket, kedvenc íróm is e műfajon belül Jules Verne. Ezen kívül inkább vallási, teológiai témájú könyveket forgatok szívesen.

Czoller Viktória 13.C

emléklap

Itt olvashatjátok a pályamunkát:

1910. július 13-án péntek. Ez nem egy átlagos nap Csobánfalva életében. Reggeli után éppen a helyi templomba készültem a misére. Közvetlenül a mise után meghallottam a vészjósló harangszót. Éppen ki akartam menni a templomból, mikor hirtelen megláttam a plébános atyát. Ezek után rögtön megkérdeztem tőle ijedten, hogy miért kongatta meg ilyen vészesen a harangokat. Ekkor közölte, hogy az egyik ház a faluban lángokban áll. Ezek után kirohantunk együtt a templomból az égő ház felé. A ház felé tartva azon vívódtam magamban, hogy mi okozhatta ezt a szörnyűséget, de csakhamar ott voltam és észrevettem, hogy Csordásék háza ég s ráeszméltem, hogy a nagy sietségben elhagytam a plébánost. Viszont fontosabbnak tartottam, hogy részt vegyek az oltásban, mint hogy megkeressem. Szerencsére emberi személy nem tartózkodott már a házban, viszont egy macska kétségbeesett nyivákolására lettem figyelmes. Sajnos a tüzet még 1 óra környékén sem sikerült megfékezni, sőt a tűz még az istálló nádfedeles tetejére is átterjedt. A tébolyt még fokozta az is, hogy a lovak megbokrosodtak, így már nem csak a tűzzel kellett dacolnunk, hanem a lovakkal is. Ebből kisebb-nagyobb sérülések lettek. A lovakat kevés idő múlva sikerült lenyugtatni, a tűzzel szemben viszont még órákig küzdöttünk. Estefelé minden elcsöndesült, a ház porig égett, ennek ellenére a szomszéd házakat legalább sikerült megmenteni. Szerintem nem gyújtogatásról, csak véletlen balesetről vagy a meleg okozta tűzvészről lehet szó. Az ügyben én csak ennyit tudok mondani.

Mindezek a szavak Tóth Margit szájából hangoztak el az egri bíróságon. Ezután a tárgyalóterembe hívatták az elsőrendű vádlottat. Név szerint Baka Istvánt, aki huszár szerepet töltött be a katonaság életében. Ekkor a bíróság vallomásra szólítja fel a vádlottat, aki e szavakkal szólt:

– Én napokkal a tűzvész előtt elhagytam a falut. Mivel lejárt a szolgálati időm, így a legközelebbi faluban kerestem szállást. A gyújtogatás idejében az erdőben voltam vadászaton.

– No, és meddig tartózkodott a vadászaton? – tette fel a kérdést az ügyész.

– Késő este értem vissza a szálláshelyre.

– Melyik háznál volt elszállásolva a faluban?

– Én kérem, a Szabó családnál szálltam meg estére, s amint mondtam, reggel rögtön vadászatra indultam.

Ezek után a Csordás család fejét, Csordás Elemért kérte a bíróság.

– Felkérem a másodrendű vádlottat a történtek elmondására.

– Én kérem szépen nem tagadom, hogy időnként elvesztem a mértéket az ivásban. Viszont meg se fordulna a fejemben, hogy a saját házamat égessem el.

– Akkor tagadja a ház felgyújtásának vádját?

– Teljes mértékben, tekintetes ügyész úr!

– Merre járt akkor, amikor a házat felgyújtották?

– Sajnos nem emlékszem már a tegnapi napra.

A bíró behozatja a korcsmárost, aki igazolja Elemér ottlétét a korcsmában, majd beszólítják a nap utolsó szemtanúját, özvegy Sándornét, Csordásék szomszédját.

– Én kora reggel megetettem a tyúkokat, csibéket, libákat és a disznókat.

– A lényeget kérem – szólt türelmetlenül a bíró.

– Máris–máris, na szóval, az úgy volt, hogy az állataim megérezték a füstöt, próbáltam nyugtatgatni őket, de csak nem csitultak.

– Kérem, mégis, mit látott? Netán gyújtogatást vagy csak a természetes égést a forróság miatt? – tette fel a kérdést ismételten a bíró.

– Én el voltam foglalva a jószágokkal, nem törődtem holmi égéssel.

A kihallgatások megtörténtek, a tanúvallomások a jegyzőkönyvbe rögzítve lettek.

– Elmehetnek – fejezte be a tárgyalást a bíró.

Másnap a bíróság megint összehívja vádlottakat és a szemtanúkat. Közölve egy gyilkosságot is, amely nagy valószínűséggel összefügg a tűzesettel:

Csobánfalva plébánosát meggyilkolták. Ha kiderül, hogy a két esetet egy és ugyanazon személy követte el, akkor arra kötél általi halált szab ki a bíróság. Ha azonban bevallja a bűnösségét, az császári és királyi kegyelemben részesülhet. – visszhangoztak a bíró vészjósló szavai a tárgyalóteremben.

Miután a bíró ezen szavakkal sokkolta a jelenlévőket, néma percek következtek, a levegő szinte megfagyott a teremben. Eközben Baka István egyeztetett az ügyvédjével és véget vetett a csendnek vallomásával, amiben részletesen kitért a gyújtogatásra és a gyilkosságra.

– Az ügyvédem tanácsára beismerő vallomást teszek. Tehát kifigyeltem, amint a Csordás család összes tagja elhagyja a házat, hogy én bosszúból felgyújthassam azt.

– Miért tette? – kérdezte a bíró.

– A néhány hét alatt, amit ott töltöttem katonaként, folyamatos diszkriminációt kellett elviselnem a család összes tagjától és ezzel megsértették az én katonai becsületemet. Sajnos a ház felgyújtása utáni percekben találkoztam a plébánossal, aki szembesített bűneimmel. Elmondta, hogy a toronyból látta az egész tettemet, így már nem volt választásom, mint az, hogy kicsaltam a közeli erdőbe, hogy leszúrjam mint egyetlen szemtanút.

– Akkor ez magyarázza a tűzesetet és a gyilkosságot. – szólt az ügyész. Kérem a vádlott bűnösségének kimondását, tekintetes Bíró úr!

– Tisztelt Bíró úr! Az nem kétséges, hogy ügyfelem bűnös, de mindenképpen enyhítő körülménynek számít az általa elmondott beismerő vallomás. Ez estben jogosan kérelmezzük a császári és királyi fenségünk kegyelmét. – szólt közbe az ügyvéd.

Ezután hosszú hónapokba telt, míg meg nem jött a császári kegyelem. Ami viszont csak abban változtatott a tényen, hogy a büntetést kötél általi halálról golyó általira változtatták. Ezt az ítéletet 1911 februárjában végre is hajtották. A császár számára ez volt a kegyelem. Eme magatartása felidézi az általa kivégeztetett aradi vértanúk emlékét is. Ez a történet évtizedekig megmarad Csobánfalva emlékezetében.

Szilvási István Csongor, Farkas Richárd (10.B)

 

Please follow and like us:

Comments

comments