Hello Gólyák!

Drága EKF-es Gólyák! Azt gondoltátok, hogy a 12. évfolyam elfeledkezett rólatok? Szó sincs ilyesmiről! Mi már nagyon készülünk a gólyahétre és természetesen az igazi felavatásra, a gólyabálra, amely után már teljes jogú tagjai lehettek a gyakorló sulinak. A sok új dolog, na meg persze a “tanulás’ miatt, lehet, hogy picit elfelejtettétek, milyen is volt a gólyatábor. Íme két emlékeztető és kedvcsináló Kobolák Dórától (9.b) és Pekk Alexandrától (9.a).

Gólyatábor!

Egy újabb időszak érkezett el az életünkben, de mielőtt belevágtunk volna ki kellett állni a 12./D próbáit. Erre a 2013-as nagyvisnyói gólyatáborban került sor. Izgatottan indultunk útnak, vártuk az osztály és a sok új dolog megismerését. Érkezésünk után nem sokkal elfoglaltuk a szobákat és megismertük a szobatársainkat. Aztán megismertük a 12./D szabályait és később az általuk kitalált játékokat is, amiket nagyon élveztünk, különösen a “nászéjszakát”.A szabályoknak nem nagyon örülünk. Ennek egyik oka az volt, hogy sminkelésért, beszólásért a hozott kajánkat elvitték. Ez idő alatt a 12./D hála az elkobzott nasik és inasok miatt nagyon elkényelmesedtek.

1230041_647463588639647_259797908_n
Az elkényelmesedett hajcsárok fele

Néhány gólya véleményét ki is kértük, arról, hogy milyen volt a munkájuk és milyen élményekkel tértek haza:

Milyen volt inasnak lenni?

Kaszás Dávid(9.c): Drága Zsófi mellett egy “álom” nem volt nehéz és nekem különösen tetszett mert így megismertem a 12.-esek jómódját a gólyatáborban.

Korpás Laura (9.c): Fárasztó volt, mivel második nap kellet csinálni. Amúgy élveztem a dolgot, mert különleges feladatokat adtak nekünk a főnökeink és azt is figyelembe vették, hogy jól érezzük magunkat.

Sipos Dorka(9.a): Én nem voltam inas, de ahogy láttam, jó móka lehetett.

Mi a kedvenc élményed?

Dávid(9.c): Feltétlen az utolsó este cselekedetei “A szülinapi ajándék Andinak” és még sorolhatnám, hogy miket csináltunk.

Sipos Dorka: Amikor az éjszakai túrát jelentették be és elmentünk sétálni éjszaka az erdőbe.

Laura: Az éjszakai túra. Ijesztő, de egyben mulatságos is volt.

1233541_647462801973059_189223141_n
Andi és Jocó szülinapja.

Te melyik szívatást viselted a legnehezebben és miért?

Dávid: A hagymaevő versenyt, mert azt nem nagyon bírta a gyomrom, ha érted mire gondolok.

Dorka: Amikor reggel költöttek és tornázni kellett…izomlázam volt előtte is és most pluszban ez is volt.

Laura: Nekem mindegyik egyszerű volt, mert mindig nevettem.

Fordított világ
Fordított világ

Mit gondoltál az éjszakai túráról?

Dávid: Nekem nagyon tetszett habár jobb lett volna ha álmomból zavarnak fel.

Dorka: Én nagyon élveztem, mint már mondtam csak kicsit hideg volt.

Laura: Nagyon élveztem, jól kitalálták ezt a tizenkettedikesek.

Gondolom nem voltál hozzászokva a hajnali tornához, nagyon meglepett?

Dávid: Valóban nem vagyok hozzászokva, de nem lepett meg én is zaklatni fogom ezzel a gólyákat, ha 12.-es leszek és én is megyek gólyatáborba.

Dorka: Igen, nagyon meglepett és annyira nem is élveztem.

Laura: Eléggé meglepett, de nagyon rég sportolok már így bírtam, nem volt vészes.

1231694_647463351973004_1757397763_n
Futás az egészségért!

Hogyan tetszett a 12./D által kitalált játékok pl. a “nászéjszaka”?

Dávid: A nászéjszaka annyira nem tetszett, mert nem tudtam elképzelni se először,hogy mi lehet a feladat, meg bevallom kicsit zavarban is voltam, ahogy ott ült Márk és fogta Viki kezét nekem meg pont Viki elé kellett letérdelnem.

Dorka: Azok nagyon tetszettek, elég szórakoztatóak voltak és rengeteget nevettünk.

Laura: Mivel részesese voltam ennek a játéknak így nagyon tetszett. egyik 12/D fiú elé (Márk) kellett letérdelnem, aztán néma csönd lett körülöttem. Kellemetlen volt először, de utána viccesé vált a dolog.

Csopifogi, "nészéjszaka", "szerelem szobrocskái"...móka, kacagás!
Csopifogi, “nészéjszaka”, “szerelem szobrocskái”…móka, kacagás!

Milyen érzés volt számodra a közmunka?

Dávid: Először úgy voltam vele,hogy legyünk rajta minél gyorsabban túl de aztán így,hogy többen vagyunk ráadásul osztálytársak még tűrhető is, a festés Pl. kifejezetten tetszett

Dorka: Én élveztem, mert nagyon sokat nevettünk és összejött a csapat jobban. Plusz nem csak segítettünk, hanem közben nagyon jól éreztük magunkat együtt.

Laura: Nem volt megerőltető dolog, hamar eltelt az a 3 óra.

1004859_647463651972974_1709790283_n
A közmunka móka!

A gólyák véleménye mellett kíváncsiak voltunk arra is, hogy a 12.D vezetői, Jocó és osztályfőnökük Timi néni, hogyan érezték magukat.

Hogy érezted magad a gólyatáborban kedves Jocó?

Nagyon jól, sok érdekes emberrel találkoztam.

Hogyan találtátok ki a feladatokat?

Közösen, de sokat Pap Andi mondott, mert ő rengeteget jár táborokba, és nagyon sok játékot ismer.

Milyen érzés volt, hogy te voltál a főnök?

Hát, nem volt nagy újdonság. Amúgy közösen dolgoztunk, nem kellett túl sokat főnökösködni.

Sokat készültetek a gólyatáborra?

Hú, hát igen, de majd ezt mások is megtapasztalják.

 Milyennek gondolod a gólyákat?

Aranyosak, bár voltak nehéz esetek, de még lesz alkalmunk a gólyahéten elbeszélgetni velük.

 Megérte felkelni reggel hatkor csak azért, hogy lásd, hogyan szenvedünk?

Igazából mi félórával hamarabb keltünk, hogy össze rakjuk a technikát, és igen megérte, mivel míg a gólyák közmunkáztak, mi pihiztünk.

Összességében, mi a véleményed az idei táborról, miben volt más, mint amikor te voltál táborozó?

Szerintem csuda jó volt nagyon vicces volt és jobb mint anno, de megjegyezném, hogy a gólyák egyre pimaszabbak.

 

Na, most ki a pimasz? :D
Na, most ki a pimasz? 😀

 Hogy érezte magát tanárnő a gólyatáborban?

Nagyon jól éreztem magam a táborban, jók voltak a gólyák.

 Sokat kellett segíteni a 12./D-nek?  

Alapvetően vannak saját gondolataik és ötleteik, de azért valakinek kordában kell őket tartani. Nem kellett sokat segítenem.

Milyen az osztályfőnöküknek lenni?  

Nagyon jó az osztályfőnöküknek lenni, mert olyan cukik. Mindent meg tudok velük beszélni, igen néha le kell őket szidni, senki se hibátlan, de kezelhetőek.

Mi volt Timi néni számára a legnagyobb élmény?

A legnagyobb élmény:ott lehettem a táborban az osztályom egy részével, sok gólyát megismerhettem és önkénteskedhettem velük.

Milyennek gondolja az idei kilencedikeseket?

A gólyák aranyosak, még sokan félénkek, a táborban általában betartották a szabályokat, ha nem, akkor büntetést kaptak.

Örült, hogy ott volt a táborban, sok emléket szerzett?

Nagyon tetszett a tábor, a sok program, a kevés munka, a rengeteg játék és vicc. Biztos vagyok benne, hogy azóta is mindenkinek hiányzik a reggeli torna, a fekvőtámasz, a közös étkezés, a sok tánc és zene. Sajnos, így mi kb. százan már nem leszünk közösen gólyatáborban, de az emlékek ott maradtak a fejünkben és a fényképeken.

Timi néni és Zsolt bácsi nélkül meg sem valósulhatott volna a Gólyatábor. Ezúton is köszönjük a segítségüket és támogatásukat! (12.D)
Timi néni és Zsolt bácsi nélkül meg sem valósulhatott volna a Gólyatábor. Ezúton is köszönjük a segítségüket és támogatásukat! (12.D)

Kobolák Dóra

Gólyatábor? Gólyatábor!

Az úgy kezdődött, hogy mind gimnáziumba jelentkeztünk.  Mindannyian telis-teli izgalommal, hiszen új suli, új emberek. Ám előtte egy kihívás, a gólyatábor, ahol nem csak az új emberekkel kell megbarátkozni, hanem a 12.D-sek szabályaival is megbirkózni.  Személy szerint rettenetesen vártam, de biztos vagyok benne, hogy diáktársaim is ugyanígy vannak vele.

Elindult a buszunk, ami már azt jelentette nincs visszaút, indulás van.  Ott ültünk, kissé megszeppenve, de teli kíváncsisággal, izgalommal, és vágyakozással, hogy milyen is lesz majd ez az egész tábor.

Biztosan te is körbe néztél ott! Láttad, hogy mindenki vagy zenét hallgat, vagy beszélget,vagy csak néz.  Emlékszel? Láthattad mindenki szemében, hogy várja, de egyben fél is.  Új környezet, új ismerősök, új minden

Egy új életet kezdtünk el, annak is első lépéseit.  A jövődet kezdted el ezzel a fantasztikus gólyatáborral.

Amikor oda értünk, még szokatlan volt minden.  De hamar jobbá lett, hiszen jött az önkéntes, és a különböző, 12.D-sek által kreált feladatok.  Még az nap este volt egy buli, amire mind odaözönlöttünk. Ott jól kitomboltuk magunkat (10-kor szigorúan takarodó volt). A szigorú alatt azt értem, hogy Andi például jött lekapcsolni a villanyokat, betakart minket, ha kellett, adott kaját is (a csönd érdekében bármit. :D), jó éjt kívánt, csak kuss legyen. Tehát elég szigorúan vették ezt a főnökeink.

Ám még mielőtt álomba merülhettünk volna, megszólalt a hangos..Méghozzá nem is akármit tettek közzé, hanem hogy éjszakai túrára megyünk!  Kómás fejjel ballagtunk ki, és vártuk, hogy ez most komoly, vagy csak valami vicc..Hát mindkettő, ugyanis komolyan mentünk túrázni, és ez volt a szívatások egyike. Hurrá! Este 11 óra van, és az EKF gólyái (plusz ugye a 12.D-sek) túráznak a dombos, lejtős utakon, valahol fent Nagyvisnyónál.  Rettentően jól éreztem magam, és tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Kettesével (idézném őket: “Mint az oviban!”) beálltunk, és indulhattunk is az éjszakai túránkra. Naná, hogy a túra közben is ment tovább a poénkodás, ugyanis miközben mi szépen, mit sem sejtve vonszoltuk magunkat az úton, szemünkbe világították a lámpát, hogy még annyit se lássunk, amennyit eddig. Közben mellettünk elhaladva a fülünkbe is kiabáltak (nem csak úgy simán, hanem a hangos beszélő is közre játszott) olyanokat, mint például: ne világítsunk a telefonunkkal, és hasonlók. Suhogtak a fák, mozogtak a bokrok, tehát félelem érzetünk is volt, az adrenalinunk (nem mindenkinek, gondolom) felszökött jócskán. De nem számított, mert rengeteget nevettünk, ami elég jó volt. Eléggé odavágott, amikor indultunk visszafelé, és hallottam, hogy valaki megkérdezi az egyik 12.D-st (már nem emlékszek pontosan kit), hogy merre voltunk,és azt mondta nem tudja, még sosem jártak arra. 😀 Szuper infó volt, de nézzük a jó oldalát. Legalább épségben visszaértünk.

Reggel kelnünk kellett korán, mert bizony reggeli torna is volt, aztán meg újabb önkéntes feladatok is vártak ránk.
Persze erre a napra is félre volt téve jó pár mókás dolog.  Rengeteg volt a nevetés, kedvenceim azok voltak, amikor kint voltunk, és „Nászéjszakásat”, meg „Szerelem szobrait” játszottunk. A nászéjszakás lényege, hogy elmennek négyen valahova (a lényeg, hogy ne hallják, amit  a játékvezető mond), amíg nekünk elmondták, hogy miről szól a játék. Aztán kihívtak egy gyereket, és az ellenkező nemű végzős elé letérdeltették, és amit mond, azt úgy veszik, mintha a nászéjszakáján hangozottak volna el. Olyanok hallhattunk, mint például: „Most mit kell csinálnom?”, „És most?” , „Én nem is ide akartam jönni!”,  „Hm?”, „Visszamehetek?”, stb..De volt, aki például farkas szemet nézett a másikkal (Kalló Gitta 9.a vs. Sneider Márk 12.D).

A szobrosat pedig úgy kell, hogy kiküldenek megint minimum négy önként jelentkező embert.Akik nem mentek, azok közül beáll két ember valamilyen  pózba. Kijön az első ember, megáll. Mondják neki, hogy van a szerelem, szeretet, és a szexualitás, és hogy ezek között gondolkodjon, és úgy igazítgassa el az aktuális szobrokat. Na, igen. Ő bátran mozgatja őket, aztán, amikor már elég kellemetlen helyzetben vannak, akkor közlik az utasítgatóval, hogy akkor most cseréljen helyet az egyikkel. Hoppá! Itt jön a móka!  Ez így megy sorban, amíg sor nem kerül mindenkire a lelkes vállalkozók közül. Nevettünk rendesen, és rettentő jó volt a hangulat. Még este volt karaoke, és minden perfekt volt! 🙂
Reggel keltünk, reggeli, majd indulás közmunkára. Csodálatos érzés úgy csinálni valamit, hogy tudod másnak jót teszel vele. A közmunka tök jó volt! Festettünk, csiszoltunk, izzadtunk, de nem zavart senkit, ha éppen festékes lett kicsit (vagy nagyon. Ugye Noémi, Dorka, Bence?! :D). Nem zavart, mert tudtuk valaki még játszani fog a mókuskerékkel. Nem azért festettük, mert muszáj volt. Hanem mert tudtuk valakinek jó lesz kimenni oda játszani  vagy csak kiülni oda és lógni a haverokkal. Na, meg persze azért is csináltuk, mert nagyon jó volt ott röhögni, és együtt dolgozni!
Azt el is felejtettük, hogy ez kötelező munka lenne.

A jó gólya munka közben is mosolyog.
A jó gólya munka közben is mosolyog.

Lassan vége lett mindennek. A tábornak, a kacagásnak, a mókának, a melónak, a szívatásoknak, a feladatoknak.

Összerámoltunk, elpakoltunk a szobákban, rendet hagytunk magunk után. Egész végig szólt a zene, ami már egy alap hangulatot adott ennek az egész táboros feeling-nek.  A nagyok közben is hülyéskedtek, szólították a segédjeiket.  Minden főnöknek saját inasa volt. Nekik az volt a feladatuk, hogy a végzősök minden kérését teljesítsék. Vitték nekik a kaját, megmasszírozták fáradt vállai, és úgy lényegében mindent megcsinálnak, amit parancsolnak nekik. Persze ezekért plusz pontokat kaptunk, mármint az adott segéd osztálya.
Folyamatosan adták a hangulatot, bizony Jocó emlékszek az „éneklésedre”!  Ahogy szerintem mindenki más, aki hallotta még 😀 A hajcsárjaink nem csak azt mutatták be, hogy ők igenis ágyba tudnak tessékelni minket takarodó idején, hogy  csak parancsolgatni tudnak nekünk, meg szívatni minket.  Megmutatták tánc tudásukat, ének tudásukat, ami valljuk be, annyira nem rossz. Sőt! 🙂 Mind ezeknek tetejébe: menők és bátrak is, hiszen elvállalták, hogy egy nem kis létszámmal rendelkező csapatnak tábort szerveznek.  Hatalmas respect és taps nekik!  Ja, és nem is egy lapos, unalmas táborról beszélek. Hát igen..Tudták mit csinálnak és egy jó kis tábort rittyentettek nekünk. Köszi sokadjára is! 😀
Az egész tábor alatt több dolog is lebegett a szemem előtt..Új ismerősök, talán örök barátságok, új hely, és egy új iskola. Vajon be tudok illeszkedni? Be fogadnak a többiek? Jóban leszünk?  Tudom tartani az iramot a tanulással? Oda való vagyok én?  Úuu, de hideg van.. Miért ilyen nehéz ez? Ugyan szeretni fognak? Vagy azonnal kiutálnak? Még mindig hideg van..Ugyan milyen lesz majd az osztályom? Jó lesz az osztályközösség? Kedvesek lesznek? Vagy zárkózottak, akikkel nehéz a beszélgetés? Túl sok megválaszolatlan kérdés.. Juhú, kisütött a nap! Ezekre mind választ kapok, talán már az első héten, vagy a következőn. Szépen, lassan minden kiderül. Ugye skacok? 🙂 Első hetet mindenki várja, néhány kivétel talán itt is akad. Én nagyon vártam. Aztán jön a tanulás, tanulás, és a sok tanulás.  Még csak az első hetekben vagyunk, de már most hallottam vagy ötvenszer az “érettségi” szót.. Vége a gólyatábornak, ami azt jelenti, hogy indul a kő kemény tanulás, és a még több “érettségi”-vel teli mondatok, és hasonlók. A tábor lendületet adott nekünk a sulihoz, hogy ne úgy jöjjünk be, hogy “Óó egy ismeretlen, meg még egy, és még egy, és még egy..”. Nem. A táborban mindenkinek lettek barátai (ha nem is sok, de egy biztosan), akikkel tud beszélgetni a folyosón szünetekben, az udvaron, stb. Nekem is lett egy pár. 🙂 Nem is rizsázok tovább, a lényeg, hogy köszönjük 12.D ezt a fantasztikus gólyatábort, amit nekünk szerveztetek, egy örökre szóló élmény volt. Rengeteg kalanddal és barátokkal gazdagodtunk, hála nektek! Köszönjük szépen!

Nektek pedig gólyák és többi tanuló csak annyit üzennék, hogy semmi para, és kitartást a sulis éveitekhez.
Ebben az iskolában- szerintem- csak jó éveink lesznek! 
Vagyis..Remélem.

Pekk Alexandra

544897_647466938639312_1832105428_n
Mindenki mosollyal és páratlan emlékekkel tért haza.

További képekért, kattints az EKF Gyakorló Iskola facebook oldalára!

Please follow and like us:

Comments

comments