Bicikli, sültkrumpli és kártya – az időjárás ellenére remek hangulat Tiszafüreden

Szeptember második hetében újabb eszterházys csapat hódította meg Tiszafüredet. A 13.C-sek és kísérőik 5 napon át küzdöttek a szeszélyes időjárás viszontagságaival, de ez a sporttábor hangulatára szerencsére nem nyomta rá a bélyeget. Czoller Viktória (13.C) beszámolója következik.

cover_tiszafüred3_880x400

Bicikli, sültkrumpli és kártya – ha röviden össze kellene foglalni, mi is történt Füreden, akkor leginkább ezekkel a szavakkal tudnám illetni a kirándulást. Lényegében azért, mert mindenhová kerékpárral jártunk, mindenhez sültkrumplit ettünk, és ugyan mi mást lehetne csinálni, ha esik az eső: hát játszani.

Már az első napon elszomorodott az ég, ami nem adott sok okot a reményre, hogy a további napok derűsek lesznek. Még szerencse, hogy pont a napsütés reményében változtattuk meg a táborozás időpontját erre a hétre… A szitálás kezdete előtt azonban még sikerült ráhangolódni az új környezetre pingpongozással, römizéssel és kockapókerrel, később pedig előkerültek a Solo, Uno és Bang! paklik is, amelyek lapjai a szabadprogramok idején sosem pihentek.

DSC02450

DSC02207

DSC02220

Szerencsére keddre virradva eltűntek a fekete felhők, helyükbe melengető napfény lépett. Az idő ideálisnak ígérkezett egy 30 km-es biciklitúrához. Annak ellenére, hogy nem voltunk hozzászokva sem a tekeréshez, sem egy ilyen hosszú távhoz, meglepő, hogy nyafogás nélkül teljesítettük és ráadásul élveztük is az utat. Megálltunk egy kis büfénél pihenni, ám a visszafelé vezető úton már éreztük, hogy szerdán szép kis izomlázra fogunk ébredni. Egy kiadós ebéd és egy másfél órás pihenés után jöhetett a kenuzás, ami annyira jó programnak bizonyult, hogy csütörtök délután a csapatunk nagy része ismét vízre szállt. Estére hangulatos tábortűz égett és végül megállapíthattuk, hogy igen eredményes napot zártunk.

A szerda a kételyek reggele volt, hajnalban ugyanis ismét esett, mi pedig aznapra terveztük a látogatást a Robin Kalandszigetre. Hosszas tanakodás után és a szemerkélés ellenére úgy döntöttünk, vállaljuk a kihívást. Biciklivel, majd motorcsónakkal jutottunk el a szigetig, ahol kaptunk egy gyors oktatást, hogy mire ügyeljünk az eszközök és a mászások során. Embert próbáló feladatokat teljesítettünk, és úgy gondolom, a park maga határfeszegető és egyben jellemformáló erő is. Minden tiszteletem azoké, akik a felső szinten végig mertek menni, annak ellenére, hogy nem sportemberek és ráadásul tériszonyuk is van. A pályák után íjászkodtunk (és elhagytunk egy nyilat), majd pedig hazatérve az ebéd után kipihentük a nap fáradalmait.

DSC02488

DSC02491

DSC02529

DSC02339

DSC02305

DSC02291

DSC02431

DSC02544

A negyedik napra már nem terveztünk semmilyen különösebb elfoglaltságot, úgyhogy maradtunk a jól bevált kártyázásnál és a nagy beszélgetéseknél.  Többen hódoltak délutáni szieszta-szenvedélyüknek, vagy olvastak és pingpongoztak. A legjobb, hogy együtt voltunk, klikkesedés és viták nélkül.

Végül pénteken, a hazaindulás napján ellátogattunk a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumba, ami vegyes érzelmeket váltott ki a társaságból. Voltak a vártnál sokkal kevésbé szórakoztató területek (például a sétány, amiből csak a nádat láttuk), viszont kárpótolt bennünket a vidraetetés és a szamár az állatsimogatóban. Az utolsó közös ebédünk után fáradtan zötykölődtünk haza a busszal.

Összességében elmondhatom, hogy tartalmas és értékes héten vagyunk túl. Az utolsó évünket sikerült megalapoznunk a táborban, remélem, hogy Tiszafüred hangulata kitart az év végéig, és megmaradnak bennünk örök emlékként az utolsó osztálykirándulásunk felejthetetlen élményei.

Czoller Viktória (13.C)

Please follow and like us:

Comments

comments