Tiszafüred 2.0

Fecske Dóra beszámolója az augusztus 12-16. között tartott tiszafüredi táborról. Reméljük jövőre veletek ugyanitt! A fotókat Tóth Márton és Hirimli Nikolett készítette.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=ZFsy03VljRc[/youtube]

01
A második csapat – sok visszatérő táborozóval!

Újra elérkezett a nap, hogy buszra szálltunk és elindultunk Tiszafüredre régi és új arcokkal. (Ha már „új arcokról” van szó, akkor meg kell azt is említenem, hogy most két Dóri is volt a táborban, ami nagyon fura volt, mert sose tudtuk, hogy melyikünknek szólnak, mindig egyszerre kaptuk fel a fejünk!)

Amikor megérkeztünk, ismét a kipakolással kezdtük, az összes lány egy szobába volt. Azt hinné mindenki, hogy 8 lány egy szobában képtelen megférni, de ez nem így volt. Minden nap jó hangulatot teremtettünk! A kipakolás gyorsan ment, hiszen tudtuk, hogy a következő program a strand, amit senki nem úszott meg szárazon… pedig én meg akartam.

02

03

04

05

06
Délután pedig egyből kenukba szálltunk, és eleveztünk a kedvenc helyünkhöz, ahol megálltunk pancsolni. Este megraktuk a szokásos tábortüzet, de most nagyobb nyüzsgés volt az asztaloknál, mert a profi kártyázók megtanították az újoncokat, hogy mi mindent lehet játszani egyetlen kártya paklival. Nagyon emlékszem, hogy Zita és Krisz hatalmas póker partiba bonyolódtak, ahol a diák, vagyis Zita legyőzte a tanárt, Kriszt!

A legjobb időszakban voltunk táborozni, mert azokon az estéken volt látható a legtöbb csillag az égen, ami személy szerint nekem nagyon tetszett, és minden este kinn ültem – kivéve mikor a felhők megakadályoztak ebben.

Az elkövetkező két napban szinte a kenukban éltünk, és csak csobbanni álltunk meg, de azért szerda délután belefért egy kis bringóhintózás, kajakozás és vízi biciklizés is. Aznap este Gergő felfedezte Marci fényképezőjét, ebből is születtek a tábor remek képei.

07

08

09

10

11

12

13

14

15

17
Csütörtökön ismét ellátogattunk a Robin kalandparkba, ahol már szinte mindenki tudta az utat, hogy hova is akar menni. Személyes élményként el kell meséljem, hogy tériszonyomat legyőzve kisebb hiszti és pánikolás után lecsúsztam egy 300 méter hosszú kötélpályán, és aznap több, számomra nem túl szimpatikus dolgot is kipróbáltam,de ezt mind nem csináltam volna, ha nem lettek volna ott táborozó társaim, akiket mára már a barátaimnak nevezhetek.

Miután kitomboltam magam, elkísértem a Csernei tesókat az extrém pályához, amit én persze nem próbáltam ki, de ők egy szó nélkül végig csinálták, nézni is rossz volt, végig aggódtam, hogy le ne essenek (persze volt biztonsági kötél és sisak), mert ráadásul a szél is fújdogált, de szerencsére épségben megúszták, és én csak irigykedve néztem őket, hogy ők végig mentek.

18

19

20

21

22

23

24
Délután elmentünk pancsolni, és még egy kör vízibicikli is belefért. Sajnos azt a hibát követtem el, hogy akkor mentem vízbe, mikor épp elment a nap és elkezdett fújni a szél: mondanom sem kell, majd szétfagytam, miután kijöttem a vízből. Szerencsére a legjobb barátnőm és az udvarias fiúk odaadták a töröközőiket, ami nagy segítség volt – bár lehet azért adták oda, hogy nekik ne kelljen feleslegesen hurcolászniuk, de mind egy is, a szándék a lényeg. Vicces volt, mikor én majd’ szétfagytam, a többiek pedig körülöttem egytől egyig fagyit ettek – ezt sosem felejtem el!

25

26

27

28

29

30

31

32

33
Aznap este már csendesebb volt a tábor területe, hisz ilyen nap után mindenki kicsit fáradtabb volt, de azért még kinn nyüzsögtünk egy kicsit. Volt, aki kártyázott, voltak, akik inkább benn beszélgettek, és voltak, akik kinn sütögettek pillecukrot. Igen, a jó kis pille cukor… Soha többet nem eszem ennyi pillecukrot, amennyit akkor este megettem, lettem olyan rosszul utána – köszönöm Gergő, hogy biztattál, hogy egyek még.

34

35

36

37

38

39

40

41

Amilyen nehezen kerültünk ágyba, olyan nehezen tudtunk felkelni másnap reggel, ráadásul tudtuk azt is, hogy az az utolsó nap. Még levezetésképpen eveztünk pár órát, és még meglátogattuk utoljára a „törzshelyünket”. Sajnos eljött az indulás ideje, mindenki nagyon sajnálta, hogy milyen hamar eltelt ez az 5 nap fantasztikus nap. Mindenki könnyes búcsút vett a másiktól és elindultunk haza. Bátran mondhatom, hogy ez a jó kis csapat még jobban érezte magát, mint az előző táborban! Életre szóló barátságok és emlékek születtek, amire szívesen fogok visszagondolni az olykor unalmas sulis hétköznapokon.

Fecske Dóra

Please follow and like us:

Comments

comments