Csobbanj a nyárba!

Ahogy már olvashattátok a MéDiákon a felhívást, iskolánk pályázatot nyert táborok szervezésére. Ennek keretén belül több száz eszterházys diák tölthetett el öt napot természet közeli idegen nyelvi vagy sporttáborban. A kézilabda táborról iskolánk honlapján is megtalálható beszámoló (katt!), most a Tisza-tavi sporttáborról olvashatjátok Fecske Dóra és Tóth Márton beszámolóját. Aki kedvet kapott, jelentkezzen, mert augusztus 12-16-án ismét Tiszafüreden táborozunk! Jelentkezni és érdeklődni: ezsiasa@ektf.hu, golyat@ektf.hu

DSCF7262
A csapat

A tábornak köszönhetem a nyaram legjobb hetét. Mikor megérkeztünk, egyből elfoglaltuk a helyünket, mindenki rávetődött egy neki tetszőleges ágyra. A kipakolás után kényelmes ruhába bújva elindultunk biciklizni a Tisza-tó körül, Abádszalókig el is jutottunk – megjegyzem ez volt életem első hosszabb biciklis táva. A bicikliút alatt égtem le először, és azt hittem napszúrást kapok, olyan meleg volt, de ezt mind feledtette a jókedv!

A második nap kenuzni tanultunk, kaptunk egy kis útmutatást Tóth Ferenc Zsolt tanár úrtól, hogy mit csináljunk, és mit ne csináljunk, ha kenuba ülünk. Szerencsére Ézsiás Attila tanár úrral ültem egy kenuba, és nem sok mindenre kellett odafigyelnem, csak az evezés volt a feladatom. …Azért azt nem mondom, hogy nem voltak olyan részek, mikor nem pánikoltam be és kezdtem volna el sikítozni, ami miatt majd nem felborultunk!

DSCF7078
Evezés, úszás, napfény, Tisza-tó – mire vársz még? Jelentkezz a következő táborra!
DSCF7182
Stég 3 percre a kempingtől

Délután lementünk a szabad strandra, ahol a fiúk természetesen egyből belelöktek a hideg vízbe. Este tábortüzet raktunk és körbe ültük, ahol a világ legjobb játékával ismerkedtem meg Gólya Tamás tanár úrnak köszönhetően, két este is játszottunk „gyilkosost” – nem túl rövid játék, de annál izgalmasabb!

Harmadik nap a Robin Kalandparkba látogattunk, ahol a bátrabbak kipróbálták az akadálypályát. Irigykedve néztem azokat, akiknek nincs tériszonyuk és könnyedén mentek végig. Voltak, akik egy számomra túlságosan is magas toronytól csúsztak le egy kötélen, 300 métert, és a mászófalról ne is beszéljünk… Tudomásom szerint Kovács Máté volt az egyetlen, aki gondolkodás nélkül kipróbált mindent.

DSCF7029
A kötélpálya kihagyhatatlan eleme a Kalandszigetnek
DSCF7048
Kb. 8 méter magasan jobb a kilátás!
DSCF7012
Kompút a Robin Kalandszigetre

Délután megint kenuba ültünk, és elindultunk egy kisebb távra, de a Kalandpark után annyi is elég volt. Este ismét tábortűzhöz gyűltünk, és játszottunk, plusz kaptunk még egy adag vacsorát, amit Ézsiás Attila tanár úr csináltunk nekünk.

Negyedik nap ismét kenuztunk délelőtt, ahol már másodszor égtem le. Aznap már kalandosabb utat választottunk, ami azt takarta, hogy a lehető legkeskenyebb vízi úton közlekedtünk Kaló Zoltán vezetésével (míg Réka néni Bendének megmutatta a tavat), ahol minden kanyarba belementünk a sunyásba, és legnagyobb örömömbe egy pók is csatlakozott hozzánk, ami számomra elég nagy sokk volt. (Mondanom sem kell, onnantól fogva feszülten figyeltem, el ne mozduljon a helyéről, különben én inkább úszva folytattam volna az utat. Szerencsére túléltem.)

DSCF7242
Kenuzás után lazítás a szabad strandon
DSCF7227
Vízibicikli, kenu, bringohingó – mindenki megtalálta a maga játékát

Délután mindenki kedvére választhatott, hogy bringóhintózik, vízibiciklizik vagy kajakozik. Réka, Zita, Máté, Kristóf és én a bringóhintót választottuk. A lányok és a fiúk külön járműbe ültek. A csajokkal nagy nehezen feltoltuk a kocsit egy kisebb lejtőre, míg a fiúk könnyedén feltekertek. Végre a tetején voltunk, és a guruláshoz fordultunk meg. Elindultunk. Csak útközben kiderült, hogy a fékünk nagyon nem működik, mind elkezdtünk sikítani: még jó, hogy nem voltak gyalogosok! Mikor egy kicsit is kezdett magától lassulni, Frédi-Béni módszerrel elkezdtük lefékezni. Többet nem mentünk fel, inkább a biztonságos sík részen tekertük a kocsit. Mikor lejárt az időnk, visszavittük a hintót és indultunk pancsolni. A vízben labdáztunk, és így utólag visszatekintve nagyobb bulinak tűnt az, hogy a társunk elé dobtuk a labdát, hogy minél több víz csapódjon az arcába. A pancsolás után kimentünk egy kicsit száradni. Véget ért az a nap is, és eljött az utolsó este. Sajnos elég sokan hamar bementünk a szobáinkba, mert a gyilkos szúnyogok körénk gyűltek, és nem nagyon lehetett meglenni odakinn.

Az utolsó nap már pakoltunk is, és hazafelé tartottunk, de még megálltunk Poroszlón az Ökocentrumba, ahol egy csomó érdekes halat és vízi élőlényt láthattunk. A centrum boltjában vettem egy karkötőt emlékbe, hogyha ránézek, mindig ez a hét jusson eszembe, amit soha nem fogok elfejteni. Ez volt a nyaram legjobb, legérdekesebb, legvidámabb és a legviccesebb hete, amit a tanáraimnak és a társaimnak köszönhetek.

Fecske Dóra

DSCF7283
Vidraetetés az Ökocentrumban
DSCF6955
Asztali tenisz, tollaslabda, foci – akinek nem volt elég a napi táv, még levezethette energiáit
DSCF6984
Általános jókedv
DSCF6930
Valami készül… éhezni nem fogtok, az garantált!
DSCF6895
Minden estét tábortűz koronázott meg


Az első napon, amikor megérkeztünk, gyorsan összeszokott a társaság, hiszen többen már ismertük egymást, és akit nem ismertünk, azokkal is gyorsan megbarátkoztunk. A szállásunk faházban volt, ahol voltak emeletes és egyszemélyes ágyak is. Nem egy hotel, hanem kemping. Pont annyira voltak alkalmasak a szobák amennyire lennie kellett. Az éttermi koszt adagját a vacsora utáni főzések kárpótolták: egyszer bolognai-t főzött bográcsba Ézsiás Attila tanár úr Tóthné Szelezsán Gabriella tanárnővel, és egyszer sertéspörköltet. Egyik este szalonnasütés volt. Reggelire a fiúk és a tanár urak boltba bicikliztek reggeliért: sonkát, kenyeret, tejet, kakaót hoztunk. Az idő is kedvezett, mert hála az Istennek meleg volt és napsütés – aki a nyáron először volt napon hosszabb ideig, annak is lett valami színe. A kenuzási ismereteinket – ami nem nagyon volt – majd’ minden nap bővítettük, és fürdési lehetőségünk is volt, de abból sosem elég!

Tóth Márton

 Fotók: Tuza Réka

Please follow and like us:

Comments

comments