ÖKO tábor a Csevice Erdei Iskolában – “az esemény május 27-től 31-ig tartott, témája a természetművészet volt. A lehető legközelebbről tapasztalhattuk meg az alkotás és környezete közti viszonyt, s bár mindez nem olyan száraz, mint ahogy hangzik, mégsem véletlen, hogy ennyiben letudom a tábor hivatalos motivációjának taglalását…” Váradi Ákos (9.B) beszámolója következik.
Mikor felültem a buszra, még nem számítottam semmire. Ugyanez volt a hozzáállásom akkor is, mikor a gólyatáborba indultam, alapjaiban mégis az változtatta meg az összképet, hogy már pontosan tudtam, hová megyek és kik lesznek ott. A buszon mindenkin úrrá lett az „egy hét a suli nélkül” életérzés. Megszűntünk tanulónak lenni, s ez alól én sem voltam kivétel. Első állomásunk Sirok volt, ahol felsétáltunk a várhoz és rengeteg fotót készítettünk.
Innen folytatódott utunk az Ilona-völgybe, a Csevice Erdei Iskolához. Az eső után meglepően nagy sár várt minket. A következő emlékképem az volt, mikor a huszonegy tinédzser beszabadult a táborba s kevésbé rendezett módon kényelembe helyezte magát. Egyetlen dolgunk maradt: ténylegesen megismerni egymást, mert – bár minderre volt egy egész évünk -, az iskola talán mégsem a legmegfelelőbb hely erre.
A második napon csapatokra oszlottunk és megkerestük azt a helyet, ahol megalkothattuk a munkáinkat. A tábor jelentős része számháborúval telt, bár ebben magam sosem voltam túlzottan hatékony, mégis jót szórakoztunk közben. A nap végén pedig nyársaltunk, majd kimentünk az erdőbe, és ott rémisztgettük egymást. A harmadik estét szintén az erőben töltöttük, a laza, lámpa nélküli séta közben beszélgettünk és jókat röhögtünk a sötétben.
A negyedik nap délelőttjét elmosta az eső, így kénytelenek voltunk beltéren végezni alkotótevékenységünket. Délután a vízeséshez mentünk – mindez kellemes sétának indult, de mikor véget ért a műút, nem kis nehézséget okozott számunkra a megduzzadt patakon való átkelés. Ritka volt az olyan ember, aki ne lett volna saras, ne ázott volna be a cipője vagy ne csúszott volna el legalább egyszer. De ami a völgy végén várt minket, az kárpótolt mindenért. Csak épp a napsütés hiányzott, ezzel hagyva a túrának némi kívánni valót. Ezek után alig vártuk az estét, amikor elsétáltunk a Csevice-kúthoz, és igazából itt éreztem legjobbnak a tábor hangulatát.
A péntek délelőtt azzal telt, hogy eltakarítottuk a szabadidőnkben megtermelt szemetet, összehajtogattuk a szétdobált ruhákat, felsepertünk, felmostunk. Furcsamód a legtöbbet a fürdőben kellett takarítani. Ezután ebédeltünk, s jött a busz. Visszaúton sok minden járt a fejemben, és szinte mindenki egyetértett abban, hogy az iskolából hátralévő két hetet ott lett volna a legjobb tölteni.
Váradi Ákos (9.B)
A cikkben szereplő fotók részben Váradi Ákos képei. További képeket találsz a táborról iskolánk honlapján, valamit facebook oldalán.
