Az élet citroma

Olykor szürke az élet,
Néha pedig megajándékoz minket.
Folytonos igaz mosoly nem létezik,
Mint ahogy örökké való szerelem sem.

Olykor összekavarnak és nem értek semmit,
Nem csak téged nem értelek, nem értek én senkit.
Már nem fáj, ha kinevetnek mert szeretek valakit,
Már nem fáj hisz egyszer én is elértem valamit.

Elértem, hogy elolvasod, mit érzek,
S hidd, el ezért semmit sem kérek.
Csupán értsd meg az embereket,
Fejtsd meg az érzéseiket, és légy boldog!

Ne törődj másokkal,
Alakítsd a te utad,
Hisz tele van az élet árkokkal.

Ha beleesel, kimászol,
Ha kikerülöd, büszke lehetsz.
Hidd el, sok embernek hiányzol,
És valahol értem, honnan jönnek ezek az érzések,

A szívemből!
Talán nekem is hiányzik valami vagy valaki,
De az is lehet, hogy ez így van jól,
És nem hiányzik abszolút senki és semmi.

Ne te tanítsd az életet,
Téged tanítson az élet,
Ne siránkozz,
Csak emeld fel a fejed,
És nézz büszkén a világra!

Csete Éva Viktória

Please follow and like us:

Comments

comments