“Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának, s mulattatni fog!”

Sokszor cikkeztünk már nektek arról, hogy a Gárdonyi Géza Színház projektjében 10 egri gimnázium közel 100 diákjának álma vált valóra az Ádámok és Évák c. előadás keretein belül, akik Fehér István színművész rendezésében dolgozhatták fel Madách Imre Az ember tragédiája c. művét. (Fehér István interjút ITT, Forgács Fanni interjú ITT, és a legelső beszédgyakorlat ITT. Az eszkimószínnel kapcsolatban Czoller Viktória interjú Gólya Tamással ITT olvasható.)

Czoller Nikoletta (12.C) összefoglalója következik arról, milyen is volt amatőrként a színház deszkáira lépni.

813_5213
Ádám (Kenéz Gergő) ebben a színben lovagoktól menti meg Évát (Varga Regina)
813_5198
Csak egy “i” betű választja el a homousion és az eretnek homoiusion tant egymástól (Czoller Viktória és Czoller Nikoletta)
813_5206
Lucifer (Hörömpöli Kristóf) élvezettel figyeli az eretnekség terjedését Konstantinápolyban

Sokan azt gondolják, hogy nincs annál egyszerűbb feladat, mint felmenni a színpadra és elmondani a már előre betanult szöveget. Pedig mennyi minden történik addig, amíg legördül az a bizonyos függöny az előadás végén! Mi azon szerencsések közé tartozunk, akik egy hétig a Gárdonyi Géza Színház alkalmi társulatává válhattunk és testközelből ismerhettük meg a teátrum varázsát a kulisszák mögött is. Magam sem gondoltam volna, mennyi kitartás és erő rejlik a fiatalok munkájában, akik reggeltől estig csiszolgattak jeleneteiken a legapróbb részletekig.

A napot mindig a balett-teremben kezdtük, ahol megkaptuk a jelmezeinket, kellékeinket, utána pedig rohantunk beüzemeltetni a mikroportjainkat. Minden nap 10 órára, a próba kezdetéig kellett elvégezni ezeket a teendőinket – ami a hét végére már rutinná vált -, de ha épp nem mi voltunk porondon, akkor a nézőtéren ülve gyűjtöttünk tapasztalatokat, vagy a csapatunkkal külön, egymás között néztük át a saját színünket.

Zenekari próba Nagy Zoltánnal
Zenekari próba Nagy Zoltánnal
2478837_813_3877
…még a nézőtérről figyelve az instrukciókat

 A csütörtöki nap azonban már más volt, mint a többi. A főpróba volt az első igazi megmérettetés, hiszen már nagy közönség előtt játszhattunk. Már nagyon fáradtak voltunk, vagy foteleken pihentünk, vagy az utolsó utáni megbeszéléseket tartottuk kis társulatunkkal. Vegyes érzelmekkel álltunk ki a színpadi takarásba, azaz a függönyök mögé, ami eltakart minket a nézők szeme elől, de minden félelmünk elszállt, ahogy kiléptünk a fénybe és magával ragadott minket a színpad varázsa.

Az első szín után idegtépő, csöndes várakozás következett, míg újra sorra kerülhettünk. Óráknak tűnt, ezzel szemben a jelenetünk egy pillanat alatt véget ért. Nagy megkönnyebbülés és meglepetés volt, hogy úgy jöhettünk le a színpadról, hogy az eddigi próbákhoz képest már jelentősen jobban teljesítettünk. A szünetekben kihasználtuk, hogy együtt lehetünk a többi szereplővel, megosztottuk egymással tapasztalatainkat és közösen nevettünk egymás botlásain. A darab végén a tapsnál nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak, és ahogy a függöny legördült, a színházat átjárta a diákok üdvrivalgása, amit sosem fogok elfelejteni. Egy ilyen eredményes főpróba után már tudtuk, hogy az előadások nem sikerülhetnek rosszul.

813_5187
Ádám (Kenéz Gergő) és a főpap (Forgács Fanni) nézetei eltérnek a keresztény szeretetről
813_5200
Barát (Czoller Viktória) vagy eretnek (Czoller Nikoletta)? Egyikükre a máglya vár…
813_5191
“Nem békét, de harcot hozok a földre”
813_5202
“Mit állsz oly szótlan, mondd, mit borzadasz? Tragédiának nézed? nézd legott komédiának, s múlattatni fog.” (Lucifer: Hörömpöli Kristóf)

Péntekre már úgy mozogtunk a színházban, mintha csak otthon lennénk. Nagy nyomás nehezedett ránk és hiába voltunk kimerültek, nem lazíthattuk: a délelőtti bemutatón osztálytársaink és tanáraink vehettek részt, este pedig a szüleink, barátaink előtt kellett teljesítenünk. Hihetetlen élmény volt látni, hogy társaink mennyit fejlődtek és felejthetetlen marad számunkra az első meglepetés, mikor megláttuk a tanárainkat is a színpadon az Eszkimó színben. Az utolsó előadásra, ha csak három órára is, de igazi színészekké válhattunk.

 Az Ádámok és Évák nem csak egy egyszerű színházi darab – sokunk számára ez jelentette az álmot, azt az ideális világot, mely után kegyetlen volt visszacsöppenni a valóságba, az iskolapadba. Büszke vagyok a társaimra, hogy együtt egy igazán színvonalas előadást tudtunk nyújtani a nézőknek, valamint viták és versengés nélkül jól tudtuk érezni magunkat egymás társaságában. Ha tehetném, már most nekilátnék egy újabb darabnak. Mindannyiunk nevében köszönöm a Gárdonyi Géza Színháznak és dolgozóinak ezt a felejthetetlen hetet, de legfőképpen Fehér Istvánnak ezt a maradandó élményt, amit nyújtott számunkra!

Czoller Nikoletta 12.C

A próbákról készült fotókat IDE kattintva tudod megnézni a HEOL honlapján!
Gál Gábor képeit a jelmezes főpróbáról IDE kattintva tudod megnézni a Fotoda honlapján!

813_5211
“Bajnokok, vegyétek! Vegyétek a vezeklésnek tanát kalauzul minden kétségetekben. Ez megtanít, a gyilkos, a parázna, a templomrabló, a hamis tanú hány évig fog szenvedni a pokolban…” (Árus: Mata Anita)
813_5222
Évát (Varga Regina) a zárda fala választja el Ádámtól (Kenéz Gergő)
813_5224
“Uram, siess. Te nem bírsz elbucsúzni, s én nem birom gátolni győzedelmem.” (Lucifer: Hörömpöli Kristóf, Helene: Orosz Eszter)

S néhány ízelítő a darab kritikáiból!

Mi volt a véleményed az előadás egészéről?

Tumpek Fanni (Pásztorvölgyi): Bár én eredetileg nem ismertem a történetet, mert még nem kellett elolvasnom a könyvet, de most mégis megértettem. Olyan büszke voltam mindenkire, mert ahhoz tényleg bátorság kell, hogy valaki ennyi ember elé kiálljon. Igaz, legfőképp az érdekelt, hogy az ismerőseimnek mennyire sikerül helytállniuk, de mindenki nagyon ügyes volt.

Kalóné Gyenes Réka tanárnő: Évek óta az egyik legjobb előadásnak gondolom, nem csak elfogultságból – de követhető volt ez a hosszú darab – jó húzások voltak benne, nem terhelte agyon a befogadóképességet.

Elekes Dorottya (11.B): Mind a színdarab alatt, mind utána látszott a szereplőkön, hogy tele vannak élettel, és mintha kicserélődtek volna. Feltöltődtek energiával, és emellett felszabadultan játszottak. Külön tetszett, hogy egyénileg, a színházon kívül is mindenki pozitív emlékekkel és rengeteg baráttal tért haza. Mindenki nagyszerűen játszott, talán egyeseknél a halk beszéd volt a probléma.

813_5240
” Én az vagyok, ki ott lesz minden csókodban, minden ölelésben.” – a halál képe válaszja el Ádámot és Évát a szín legvégén (Mata Anita)

Hogyan tetszettek a jelmezek, a díszlet és a zene?

T. Fanni: Igazából nagyon tetszett. A jelmezek és a díszlet is olyan jól összhangban voltak a történettel, hogy tényleg el tudtam képzelni milyen időben játszódik. A zene pedig a legjobb! Imádtam és annyira megtetszettek a dallamok, hogy még most is hallom őket.

Réka néni: A jelmezek és díszletek egyszerűek, jelzésszerűek voltak – pont ezért irányították a mondanivalóra a figyelmet – és talán ezért is szolgálták jól az előadást.

Dorka: Tetszettek a jelmezek, egyszerűnek találtam őket, de úgy gondolom, néha a kevesebb a több. A díszleteknek köszönhettem azt, hogy megértettem, melyik színben vagyunk éppen, oda tudtam képzelni magam. A zene pedig szintén nagyszerű volt. Az a fajta ember vagyok, akinek meghatározó a zenei alap, ezek az aláfestések pedig szintén fokozták a hangulatot.

813_5229
“Édes vetés, fanyar gyümölcs, galambfival kigyókat költs. Izóra, hívunk! ” A boszorkányok éneke rettenti el Ádámot (Czoller Nikoletta, Boros Kitti, Czoller Nikoletta)

Hogy tetszett a konstantinápolyi szín?

T. Fanni: Igazán jól sikerült a szín, bár nem sok volt a díszlet, de az a kereszt tényleg jó volt. Szerintem igazán élethűen sikerült megcsinálni, mert átjött, hogy mit akarnak közvetíteni. Náluk tényleg mindenki hangját lehetett hallani és nagyon jók voltak a poénok is.

Réka néni: Elfogultság nélkül tudom dicsérni a színt – nagyon jól sikerült a szerepek kiosztása, Lucifer meg igazi meglepetéscsemege volt. Szép és értő szövegmondás jellemezte az összes szereplőt. Ugyanakkor sikerült humort is csempészni a nagy műbe – hitelesek voltak a halál küszöbén megjelenő poénok is (homousion-homoiusion).

Dorka: Nekem tetszett, főként az, hogy próbáltak egy kis humort is belecsempészni a játékba. Összességében úgy gondolom, hogy jó volt, amit lehetett, azt maximálisan kihozta belőle a rendező. Teljes mértékben nem lehetett, mert akkor nem három órás lett volna a darab, de az apró kihagyásokkal is érthető volt annak is, aki olvasta a könyvet, és annak is, aki nem.

A darab Eszterházys szereplői:

Boros Kitti 9.G
Kenéz Gergő 10.C
Varga Regina 10.C
Kormos Krisztina 10.C
Mata Anita 11.B
Hörömpöli Kristóf 11.C
Orosz Eszter 11.C
Forgács Fanni 11.C
Czoller Nikoletta 12.C
Czoller Viktória 12.C
Gólya Tamás

Jelmez- és díszlettervezésben segített:
Szelényi Réka 12.D

813_5574

Please follow and like us:

Comments

comments

1 thought on ““Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának, s mulattatni fog!”

Comments are closed.