A legfontosabb a színpadon a lélekjelenlét

“Hárman játsszák, ketten valóban nővérek is. Sorsfordító jelenetek, megható pillanatok a világirodalom drámáiból” – erről szól a Nővérek, az Eszterházy Károly Gyakorló Gimnázium színjátszó csapatának előadása. A Filter csoport Szophoklész, Tenessee Williams és Szomory Dezső műveiből kiragadott jelenetek füzérével indult a XIII. Országos Diákszínjátszó Találkozó versenyén, melynek észak-magyarországi döntőjén odaadó és színvonalas színészi munkájáért különdíjban részesült.

01
Az előadás nyílt főpróbája, amely előtt a zenét Báder Elemér és Molnár Dániel szolgáltatta. Molnár Krisztián fotói következnek.
02
A hozzátartozók is kíváncsiak voltak a darabra
03
A lelkes Teaházasok és a közönség
04
Réka néni, a rendező
05
Bende hamar ráérez a sztárságra
06
Utolsó taktikai megbeszélés a nyílt főpróba előtt
07
Az EKF Gasztro-pince hangulatfényben…
08
Még egy csipetnyi művészet, avagy Ildi akcióba lép.

Történetünk évekkel ezelőtt kezdődött, mikor Kalóné Gyenes Réka tanárnő Czoller Nikolettát, Forgács Fannit és engem, Czoller Viktóriát a szárnyai alá vett. Amit idáig elértünk, neki és a Teaháznak köszönhetjük, ahonnan a nevünk ered. Havonta egyszer összeülünk mi, „irodalmár-forradalmárok” és egy meleg tea mellett beszélgetünk, zenélünk, alkotunk.

Bár a szereplőkkel mindhárman különböző személyiségek vagyunk, mégis minden jel azt súgta, hogy csoda veszi kezdetét, ha lelkünk Réka néni kezében egyesül. Ám korán eljött az idő, hogy tanárnő elengedje a kezünket: januárban életet adott egy gyönyörű kisfiúnak és mi tudtuk, hogy csakis mellette a helye. Sokáig egyedül építkeztünk arra az alapra, amit négyen húztunk fel. Nehéz volt nélküle, eleinte gyengének és magányosnak éreztük magunkat. Szerencsére Kormos Kitti a véghajrában csatlakozott hozzánk, mint rendezőasszisztens. Hosszú idő után ő látta elsőként a darabot és ő készített fel minket az első igazi megmérettetésre, amikor Réka néni eljött megnézni, hová jutottunk. Persze a névadóink is kíváncsiak voltak ránk, így az igazi premierre egy Irodalmi Teaházban került sor: akkor éreztem leginkább az elmúlt hónapok súlyát, akkor vontam leginkább kétségbe önmagam – elérkezett az idő, hogy egyedül szárnyaljam túl azt, aki idáig voltam? Végül az előadáson ejtettünk kisebb hibákat, amikről csak mi tudtunk, így ezek csupán a magunkhoz állított mércével mérhetőek. De a nézőknek tetszett a műsor, így nyugodtabb szívvel vágtunk neki a miskolci döntőnek.

a1
A következő képek a miskolci regionális döntőn készültek. Még több fotó a rendezvényről (forrás): https://www.facebook.com/media/set/?set=a.440064502743433.1073741825.100002196609995&type=1

a3

a4

a6

a7

a8

a9

a10

Orosz Eszterrel, a súgónkkal, Gabi nénivel, a menedzserünkkel, Párkányi Istvánnal, a sofőrünkkel és Kittivel szerencsésen eltévedtünk a városban, így a verseny helyszínére 10 perccel a kezdés előtt érkeztünk meg. Mire észbe kaptam, már a függöny mögött álltam, arra várva, hogy színpadra lépjek. Csak arra tudtam gondolni, hogy jól akarom csinálni. Magamért és azokért, akik végig támogattak. Óvatosan széthúztam a függönyt, a helyemre sétáltam és Fannival egyszerre kezdtük el kántálni Babits Mihály Két nővér c. versét. Nikit nem láttam, pedig már rég előttem kellett volna állnia. Hosszú, nehéz pillanatok teltek el, míg végre megjelent – egy teljesen más irányban, mint amerre lennie kellett volna. Azután megértettem: ő volt az egyedüli, aki észrevette, hogy az egyik kellék nem volt a helyén. A legfontosabb a színpadon a lélekjelenlét. Szerencsére a kisebb malőröket észrevétlenül korrigáltuk, így a szakmai értékelés is pozitív végkicsengésű volt.

Úgy gondolom, a legnagyobb dicséret, ha azt mondják, érdemes folytatni, amit csinálunk. Boldog vagyok, hogy vannak, akik értékesnek és színvonalasnak tartják a munkánkat, hiszen a színház lényege, hogy megmelengesse az emberek lelkét. Ha akár csak egy pillanatra is kirántom a nézőt a szürke taposómalomból, ha egy villanásnyi időre is boldoggá tudom őt tenni, akkor már megérte az egész. Élveztem a munkát a nővéreimmel: Nikivel, az igazi ikertestvéremmel és Fannival is, aki fogadott húgom. Jövőre újra nekivágunk, remélem még nagyobb sikerrel.

Czoller Viktória (12.C)

noverek_plakat_jpg

Please follow and like us:

Comments

comments