Titkom leszel (Papp Vanda versei IV.)

Papp Vanda szövegei az érzelmek újabb bugyraiba vezetik a vállalkozó utazókat! Korábbi összegyűjtött szövegei az alábbi linkekre kattintva olvashatóak:
Őszintén magamból
Az a lány
Ezernyi darabban zsebetekben

Titkom leszel

Bizonytalanságban a legbiztosabb,
gondolatokban a legpiszkosabb
ifjú s kacér szellem,
öntudatos, nyers jellem.
Legféltettebb titkom leszel,
s ígérted feleségül veszel.

Szavaidat vágyak szülik,
szerelmes lettél belém fülig.
Jól tudjuk, ezt nem lenne szabad,
rejtve üzennek a megfontolt szavak,
pedig másé vagy, ahogyan én is,
egymásra mosolygunk most mégis.

Talán mégsem az, aminek látszik,
ez az élet, és most velünk játszik.
Törött álmok szilánkjain járunk,
s csupán egy érzés, amire várunk.
Minek keresnéd, ha úgy is megtalál,
mitől nem választ el más, csak a halál.

Tövisfészek

Sír a lelkem:
Tövisfészekben szárnyat bontott,
az út előtt egy imát mondott,
s bátran kitárta hát szívét.

Sötét van bent:
Szűkös a balsors kalitkája,
s kialudt a szív lámpája.
Várj, a fényt majd én megálmodom.

iwl-05-loss-screen

Bennem zokog

Bennem zokog hangtalan,
a tenger, mely parttalan.
Neked szavak, nekem tettek,
mik fejemben megszülettek.

Bennem zokog hangtalan,
a virág, mely szagtalan.
Neked álmok, nekem vágyak,
bevetetlen szalmaágyak.

Bennem zokog hangtalan,
a világ, mely hontalan.
Neked színek, nekem árnyak,
letörtek az angyalszárnyak.

Ki vagy?

Csend lettél, hisz csend maradt,
akkor nem tudtam ki vagy.
Ki leszel.

Tűz voltál, csak füst maradt,
most már tudom, hogy ki vagy.
Ki nem lettél.

kiss

Lopott csókok

Aztán te megjelentél, s
reményt hoztál ajándékba,
ajkad megrontotta ajkam,
belementem a játékba.

Azt hittem örökké tart majd,
s kezünk láncként forr egybe.
Sajnos gyenge szemek voltunk,
peregtünk a rengetegbe.

Elmúlt, mint minden más, pedig
úgy fájt, mint még soha semmi,
azt hittem, hogy beteg vagyok,
elfelejtettem nevetni.

Aztán hazug csókot adott
számra egy idegen remény,
először kaptam virágot,
de tudtam ő nem lesz enyém.

Vihar hozta el a búcsút,
de nem volt könnyes a szemem,
mégis megviselte a szívem,
pedig tudta jól az eszem.

Szilánkoktól megvakulva
elvesztem a rengetegbe,
így botlottam bele sorra
ismeretlen emberekbe.

Ámor újra elhibázta…
Feltépve az első sebet,
hazug ígérettel kötött
egybe két ismerős kezet.

Talán a tenger illata
csalta elő az emléket,
talán két részeg fiatal
józanon már nem tenné meg.

Másé voltam gondolatban,
úgy éreztem jobb, ha megyek,
megtaláltam azt az utat,
ahogy végre boldog legyek.

Egy csésze fahéjas tea,
arcomon széles mosoly ült,
ezt már biztosnak éreztem,
mire a csésze kiürült.

De elmentél búcsú nélkül,
s utánad a csend maradt,
kedvetlenül teltek hetek,
az idő gyorsan elhaladt.

Felesleges szárnycsapások,
de Ámor sosem segít,
áldozatai szívébe
reménytelen nyilat repít.

Kezemet egy új kéz fogta,
és arcom újra felderült,
de a boldogságom megint
hamis, ahogy az kiderült.

Lopott csókok, üres szavak,
de én ugyanaz maradok,
addig bízok rendületlen,
míg bele nem fáradok.

Ébredj!

Ébredj!
Erre az útra nem kell jegy.
Dobókocka minden lépéshez?
Válasz sem lesz minden kérdéshez!
Útitársnak válassz engem,
Hangzavarod leszek a csendben.

m96savx2CP1qfhctdo1_500

Please follow and like us:

Comments

comments