Ezernyi darabban zsebetekben (Papp Vanda versei 3.)

Papp Vanda verseiből már volt örömünk korábban is megosztani számotokra többet – kattints IDE az első, s IDE a második sorozat második részéhez!

Elfogyok

Miért is keresem én a bajt?
Ez az átkozott érzés egyre csak hajt.
Elfogyok…
Ezernyi darabban zsebetekben vagyok.
Egy apró foszlány belőlem,
kérlek ne menekülj előlem.

És minden alkalommal hiszem,
hogy nem csak a vásárba viszem,
azt, mi mélyen él bennem,
de mit is kellene tennem?
Elfogyok…
Ezernyi darabban zsebetekben vagyok.

 Én és a gondolatod

Csendben ült a padon,
némán s hallgatagon.
Úgy érezte ott van vele,
arcát érinti a keze.

De arcát magány marta,
hiába takarta.
Várt a szeretetre,
nem szavakra, tettre.

Kérdezte magától:
Mi az, ami gátol?
Félt a szerelemtől,
és az emberektől.

Csendben ültünk a padon,
némán s hallgatagon.
Hogy kik ők, megtudhatod;
én és a gondolatod…

couple-holding-hands

Miért is haragudnék rád?

Miért is haragudnék rád?
Hisz’ oly lágyan érintett a szád.
S még kezed az enyémet tartotta,
az idő sorsunkat megalkotta.

De szomjazza lelked még a szabadságot,
tudom, nehéz kimondani az igazságot.
Kérlek ne félj nekem búcsút mondani,
csak a végszót szeretném hallani.

Velünk csupán a vágyak játszanak,
s néha olyan igaznak látszanak.
De miért is haragudnék rád?
Hisz’ oly lágyan érintett a szád.

Jégvirág

Jégbezárt könnycsepp öleli a földet,
hófehér takarja az örökzöldet.
Legbelül bennem megfagyott az élet,
jégcsapként csüngő szívemben zord tél lett.

Gondolataimban viharok dúlnak,
emlékeim hópelyhekként lehullnak.
Rózsás arcomon fakadna jégvirág,
csak lenne újra tiszta ez a világ.

ajto

Kibejárat

Nem kopog, csak lenyomja a kilincset,
mögém áll és csörgeti a bilincset.
Nyílik az ajtó, majd kattan a zár,
lánccal a szívemen egy cellába zár.

Nincs meg a kulcs, soha nem leszek szabad,
hazudtál, semmit sem ér már a szavad.
Ajtó a lelkem, amin ki-be járnak,
csak azt nem tudom, hogy tőlem mit várnak.

Ajtó lettem én egy cellába zárva,
rendeltetésszerű, de “kihasználva”…

Még nem

Elnémul bennem a világ zaja.
Csend van. Ártatlan némaság.
Kopogtat a világ baja,
de zárva az ajtóm. Nincs igazság.
Üres a szoba, üres vagyok én is,
de te itt vagy bennem most mégis.

Még nem tudsz megérteni,
inkább nekem, mint neked fájjon.
Engem nem kell már félteni,
nincs mim valósággá váljon.
Se álom, se kívánságom,
se félelmem, se bátorságom.

szuletes

Láttad már?

Láttad már, ahogy megtörik a holnap tojáshéja?
Megszületett a sors,
a sors, amelyet lelkünk írja.

Láttad már, ahogyan érted könnyes a szemem?
Dobog a szívem,
a szívem, amelyet bénít eszem.

Láttad már, ahogyan meghajolnak a hegyek?
Haldoklik a világ,
a világ, melyet belepnek a legyek.

Láttad már, ahogyan ketten újjászületünk?
Együtt és külön,
külön, de mindig együtt lehetünk.

Láttad már, ahogyan elengedem a kezedet?
Te kérted tőlem,
tőlem, sosem kértél ilyen nehezet.

Láttad már, ahogyan beletörődnek a mondatok?
Elfogynak a betűk,
a betűk, melyeket elronthatok.

Saját keresztem

Nem kértem mégis örökbe kaptam,
és cserébe soha semmit sem adtam.
Ez volt Istentől az első ajándék,
de nem ez a lényeg, csupán a szándék.

Ez az életem, a saját keresztem,
nem minden úgy van, ahogy terveztem.
De cipelem tovább, azt ami az enyém,
utolsónak hagy majd el a remény.

Sosem lesz könnyű feszületed súlya,
ha leteszed egyszer, nem veszed fel újra.
De az Élet nevű játék megtanít arra,
hogy jobbra indulj, ha nem visz az út balra.

Ez a kereszt lesz majd síromon a fejléc,
ha egyszer mellette véletlenül elmész,
egy bizarr dátum ott lesz rajta:
,,A végtelenből az örök holnapba!”

think

Please follow and like us:

Comments

comments