Fél mosollyal a semmibe meredni

Egy névtelen levél az asztalon. Egy halk kiáltás. Egy felnőtt érzései egy gimnazistától – felnőtteknek. 

————–

Vannak pillanatok, amikor tehetetlennek érzed magad. Fáradt vagy, összeroskadsz, és csak aludnál. De legfőképp kikapcsolnád magad, az elméd, megszűnnél létezni egy időre.

Ilyenkor törnek felszínre a problémák, ilyenkor gondolod át múltad – a magányban.

Neked is van az életében egy ködös rész, amiről nem beszélnél, amit titkolsz – s pont ezek jutnak eszedbe. „Ha valakinek elmeséled problémáidat, a hallgatóság 20%-a figyel – vagy legalábbis úgy tesz –, és a maradék 80% felhasználja ellened”. Ezek után felmerül a kérdés: hol vannak ilyenkor a barátok?

Az „adatok” hazudnak. Mindenki életében ott egy barát. Lehet, hogy ritkán találkoztok, nincs idő mindennap beszélni, de tény: mindenkinek akad lelki társa.

Attól, hogy nem mernek mesélni róla, a mai fiatalok nagy részének rengeteg problémája van. Sok a családi probléma, melyet inkább magukban tartanak. El se hinnéd arról a piros ruhás mosolygós kislányról, aki minden reggel tejet vesz a boltban, udvarias, jól tanul, hogy ez a lány esténként sírva fekszik le, de reggelente mosolyogva ébred. De miért is írok ezekről? A válasz egyszerű: én is átéltem, és tudom, hogy az iskola is tele van ilyen piros ruhás „kislányokkal” és „kisfiúkkal”.

Tíz éves voltam, mikor elváltak. Láttam anyukámat sírni, és az apukámat pakolni. Összetörtek a mesék, megszürkültek a játékok, s jöttek a „miértek”. Tíz éves korom óta nem tudok apám szemébe nézni, és őszintén azt mondani: szerelek! Nem haragszom, sőt, felnézek rá, de egy hangos szavától képes lennék elsírni magam minden ok nélkül. Megpróbálok megfelelni az otthoni elvárásoknak. Tudom, hogy a szüleim közel sem maximalisták – mégis a legtöbbet próbálom nyújtani, kisebb-nagyobb sikerekkel. Mert nincs annál jobb érzés, mikor azt mondják a szüleid: „büszke vagyok rád!”

Nagyon sok időbe telik kiérdemelni a bizalmat és szeretetet. Ha ez sikerül egy párkapcsolatban, mi vagyunk a legboldogabbak – éveken keresztül. Felfoghatatlan érzés látni a szülőket, akik éveken át kitartottak egymás mellett, hogy egyszer csak véget érhet ez a bizalom, megszűnik a szeretet.

Bár hosszú idő eltelt válásuk óta, a gyermekkori fájdalmakat nemcsak hogy nem felejtjük el, de kihatással lesznek életünkre. Tehát kedves Olvasó, jusson eszedbe, hogy én figyelmeztettelek: a szülők a legfontosabbak egy gyerek számára, de ezt gyakran későn fogjuk fel. Nem szégyen beszélni problémáidról!

Nem te vagy az egyetlen „piros ruhás”. De kelj fel minden reggel úgy, hogy mosolyogsz. Neked semmibe sem kerül – de másnak rengeteget ad!

Szeretettel: lány zöld sállal

27-banksy-balloon-girl (1)

Please follow and like us:

Comments

comments