A muzsika hangja – Németh Dóra tanárnő, a csellista

„Nagyon nagy büszkeséggel tölt el, hogy Eszterházys diákok részt vesznek ebben a produkcióban, jó érzés látni, hogy ilyen kiváló tehetségek vannak a mi iskolánkban. Büszke vagyok az Eszterházyra és a diákjaira is, mert nagyon nagy dolog, hogy egy városi produkcióban ilyen színvonalasan közreműködnek, ráadásul főszereplők” – így nyilatkozott Németh Dóra tanárnő, a Von Trapp gyerekeket alakító diákjainkról, aki maga is csellójátékkal gazdagítja a Gárdonyi Géza Színházban A muzsika hangja című előadást.

Dóra néni 1

Ahogyan azt már megszokhattuk, tanárnő ebben a tanévben sem pihen. Honnan jött a felkérés, hogy közreműködjön a darabban, mint csellista? Milyen érzés volt nem a nézőtérről szemlélni az előadást, hanem a zenészárokból válni a darab részesévé?

Az Egri Szimfonikus Zenekar tagjaként ért a felkérés nem csak engem, hanem zenésztársamat, Kardos Juditot is. Mi vállaltuk ennek a szólamnak a megtanulását, amit az előadásokon felváltva játszunk, hol ő, hol én. Így lettünk tagjai a színházi zenekarnak ebben a darabban. Ez egy 13 fős együttes, ami zömében fúvós hangszerekből, ütő, billentyű, basszusgitár és mindössze három vonós hangszerből áll. Ugyan a zenekari árokban vagyunk, így semmit sem látunk a darabból, de mindent hallunk, mindent elképzelünk és fantasztikus érzés ennek az egésznek egy apró kis láncszemének lenni.

Meséljen nekünk kicsit a kulisszatitkokról: mi zajlott a színfalak mögött, hogyan teltek a próbák? Bár tanárnő gyakorlott zenész, azért mégis csak meg kell kérdeznünk: izgult az előadás alatt?

Az előadás alatt, sőt, még az első próbák alatt is nagyon izgultam, mert a feladat újszerű volt. A próbák karácsony körül kezdődtek, ekkor a zenekar még csak magában gyakorolt. A két ünnep között már az énekesekkel együtt a színpadon próbáltunk, tehát hamar találkoztunk a szereplőkkel. A színészek alakítása remek, a gyerekek nagyon ügyesek, a meghatottságig elbűvölők. Az előadás nehézsége az, hogy nagyon kell figyelni és nagyon rugalmasan kell alkalmazkodni a változásokhoz. Az egyetlen kapocs a színpad és az „alvilág” között a karmester. Mindig őt kell figyelni.

Akit egyszer magába szippant a színház világa, az többé onnan nem szabadul. A próbák és a szereplők nem hozták meg a kedvét ahhoz, hogy esetleg musicalszínészként is kipróbálja magát?

Ez egy nagyon szép és megtisztelő feltételezés, hogy én erre képes lennék, de nincsenek ilyen ambícióim. Valóban, a színház egy csodálatos világ. Nagyon érdekes belülről látni, hogyan fejlődik a darab napról-napra. Látni azt, hogy a színészek is ugyanolyan hétköznapi emberek, mint mi vagyunk: egyszerűek, mégis fantasztikusan tudják megvalósítani a szerepeket a színpadon. Én úgy gondolom, hogy az élet minden napja egy nagy színház. Minden nap bele kell bújnom a tanár szerepébe, az édesanya, a feleség, a gyermek szerepébe és nekem most ennyi színjáték pontosan elég ahhoz, hogy többre ne vágyjak!

Sokan nem is tudják, hogy a történelem mellett ének-zenét is taníthatna. Honnan ered a muzsika iránti szeretete? Mióta foglalkozik zenéléssel?

A muzsika egy gyermekkori dolog. Apukám néptáncolt, nagyon jó hangja van, nagyon jó zenei érzéke. Másnak a családban nincs ilyen és biztosan tőle örököltem a zene szeretetét. Gyermekkoromban természetes volt, hogy zenélni tanuljak. Teljesen véletlenül kaptam a csellót hangszerként, de nagyon megszerettem, mert szépen tud énekelni, az énekhangnál pedig nincs szebb muzsika. A zene mindig ott volt az életemben, énekeltem, kamaraegyüttesekben játszottam még Győr-Moson-Sopron megyében és valahogy az ének mellé zárkózott fel a történelem. Most viszont már első helyen ez áll és a zenei tevékenység a csellójátékra korlátozódik. Idén januárban 20 éve, hogy az Egri Szimfonikus Zenekarnak tagja vagyok, úgyhogy ez egy kerek év a muzsikálás területén. Művészi előképzettségem a cselló területén nincs, inkább tapasztalattal és gyakorlattal rendelkezem e téren.

A családja hogyan viszonyul ehhez a magas fokú zeneszeretethez?

A gyermekeim sajnos nem örökölték a zenei iránti nagy érdeklődést, ösztönösen szeretnek énekelni, de a zenélés fele még nem nyitottak. De szorgalmazom…

 Hol és mikor találkozhatunk Önnel legközelebb a színpadon?

2013. február 11-én este a Gárdonyi Géza Színházban lesz az Egri Szimfonikus Zenekar következő filharmóniai bérleti hangversenye és tavasszal  50 éves jubileumi, ünnepi hangversenye. Ezeken az előadásokon szeretnék közreműködő lenni, ha a körülményeim lehetővé teszik.  A Muzsika hangjában pedig a délutáni előadásokat vállaltam.

Csak biztatni tudok mindenkit, hogy jöjjön el és nézze meg az előadást! Tartalmas kikapcsolódás, a hazafiság, a szeretet érzésének megragadó kifejezése, diákjaink közreműködésével.

Eszterházy! Ismét van mire büszkének lenni!

Czoller Viktória (12.C)
Czoller Nikoletta (12.C)

Please follow and like us:

Comments

comments

1 thought on “A muzsika hangja – Németh Dóra tanárnő, a csellista

Comments are closed.