Az a lány (Papp Vanda versei 2.)

Papp Vanda verseit már olvashattátok (kattints ide, ha lemaradtál!), de ez a mostani sorozat még érettebb, árnyaltabb szövegeket tartogat. Sőt, ha kiveszed a címeket, egy összefüggő történetet mond el. “Annak a lánynak” a történetét.

Az a lány

Pillantásunk zajos csendben született,
majd szánkon a kétség mosolyra fakadt.
Még nem mondtam, de te már tudtad ki vagyok,
ismerős idegen, igen az a lány.


Hiányzik

Arcomon a mosoly rügyet bontott,
s ajkam most csak neked virágzik.
Tavaszi illatot télen ontott,
kertemből csak egy virág hiányzik.

somewhere

Kóbor élet

Nyári világ üzent a széllel,
legbelül mégis küzdök a téllel.
Erőltetett mosoly, ami arcomon ül,
lelkem melege lassan kihűl.
E kóbor életnek vagyok játékszere,
lopott koronáján matt ékszere.
Töviskoronáján lennék inkább tüske,
csak lehessek újra fénylő, büszke.

Elsárgultan

Hatalmas markával takarta
el szememet a sors keze,
reményt hozó hazug szavai
tették fülemet süketté.

Tudom nem is láttál többnek, mint
ahogy azt nekem elmondtad,
szavaid már csak elsárgultan
földre hullott falevelek.

S te is csak egy versszak maradsz
még rímtelen életemben,
hisz’ benned csak egy mosoly marad,
vagy még annyi sem belőlem.

Levelkent

 

Mosoly a szádon

Nem vagyok más,
mint levele a fának,
tegnapból fakadó
holnapja a mának.

Nem vagyok más,
mint könnye a szemednek,
mosoly a szádon és
méreg az eszednek.


Gyönyörű vagy

Csukott szemekkel nézlek, s
bár tudnád milyen gyönyörű vagy!
Nyitott szemmel is csodállak,
mégis lelked az, mi bennem nyomot hagy.

Csukott szemekkel nézlek, s
te nyitott szemmel sem látsz talán.
Vakon mereng tekinteted
reményből épülő vágyaim falán.

gyönyörű vagy

Please follow and like us:

Comments

comments