Szerbiai pofozkodás

Az álmokat illetően két lehetőség tárul elénk. Az egyik az, hogy álmodozunk valamiről, és közben egy lépést sem teszünk érte, esetleg nagyon ritkán megpróbáljuk elérni, de hamar feladjuk. Van egy másik lehetőség is. Az, hogy látunk valamit magunk előtt a távoli jövőben, és azért nap mint nap kőkemény küzdelmet folytatunk. Az egyik út kényelmes, de jó eséllyel haszontalan. A másik út nehéz, rideg, gyakran könyörtelen, de ha nem is sikerül elérni a végcélt, egész életre szóló tapasztalatokkal és élményekkel ajándékozza meg az embert. Iskolánk 12.E osztályának tanulója, Lakatos Alexandra nem éppen egy átlagos női sportot választott, az ökölvívást. Január elején Szerbiában járt a magyar junior válogatott tagjaként egy nemzetközi versenyen. Érdemes elolvasni a beszámolóját, aztán el lehet dönteni, hogy a fent említett két út közül melyiket is választotta. Okulni és példát venni nyugodtan lehet az alábbi sorokból.

Mialatt mindenki áhítva várta a karácsonyt, a szilveszteri bulit és a nyálcsorgató ételek asztalra pakolását,addig szerte az országban az ökölvívó lányok keményen edzettek a téli szünet és ünnepek alatt is.

Első alkalommal került megrendezésre a Nemzetek Kupája,amelynek Szerbia-Zombor- adott otthont.A rendezvényen 19 ország (Marokkó, India, Kazahsztán, Hollandia, Új-Zéland, Szerbia, Olaszország…) 103 versenyzője nevezett. A versenyre elég nagy létszámmal utazott a magyar válogatott csapat, huszonegy név szerepelt a nevezési listán, közöttük volt az én nevem is. A versenyre való felkészülés egyike volt a legkeményebb tréningnek, amelyben valaha is részem volt. Napi két edzésünk volt a hét minden napján, ez magában foglalta a kemény fizikai illetve a könnyedebb, technikai edzéseket, kesztyűzéseket. Az elvárt teljesítményen túl a versenysúlyt is hozni kellett, folyadék- és ételmennyiség korlátozása mellett. Így persze igen nagy feladat volt végigcsinálni a két-két és félórás edzéseket.

Január 10.-én, reggel hét órakor indultunk Pestről a Magyar Ökölvívó Szövetség székhelye elől. Velünk tartott a MÖSZ titkára, ifj. Papp László is. Mellette helyet foglalt 4 másik edző is, köztük id. Balzsay Károly, nevelőedzőm is, Dorkó Péter – aki a versenyen már bíróként működött közre – és persze a válogatott csapat vezetőedzője, Szuknai Zsuzsanna.
A Szerbiába vezető út hat órás volt, ami alatt senki nem ehetett vagy ihatott a mérlegelés miatt. Zomborba megérkezvén, nagyon kedvesen fogadtak minket, szállásunk egy felújított kollégium volt, ami teljesen megfelelt elvárásainknak. Az első három napon (10-11-12) egy rövid edzőtáborozásra került sor ismét, ahol a technikai dolgok kerültek középpontba. Az edzések mellett persze volt lehetőségünk kimenni a városba, más csapatok versenyzőivel ismerkedni és jól érezni magunkat. Külön ki kell emelnem a szerb öklözőket, akik mindenben segítségünkre voltak és egy nagyon jó barátság alakult ki a két tábor között.

A verseny előtti napon már lehetett érezni a drukkot, az izgalmat a levegőben. Félreértés ne essék, senki nem félt, nem volt megijedve, már zsigerekben vannak a dolgok. A verseny nagyon színvonalas volt, a szorító, a kivitelezés, a program nem hagyott kivetni valót maga után. Az első versenynap felvonultatták a csapatokat, egy kis kultúrális show-val szórakoztattak minket és sor került a selejtezőre is. Az összes magyar lány hozta a papírformát, a másnapi elődöntőben már ott voltunk. Ez a nap vízválasztó volt sokak számára, köztük nekem is. A kazah ellenfelem sokkal agresszívabb és erőszakosabb volt, mint az előző napi olasz. Erősebbnek is bizonyult, több pontos találata volt, így pontozással alul maradtam és a III. helyen végeztem váltósúlyban. Az utolsó napon, a döntőben viszont már érdekes eredmények születtek köreinkben. A meglévő aranyérmesek mellé jócskán csatlakozhattak volna még páran, de sajnos már ebben a sportágban is – még ha később is – megjelent a korrupció. Ezzel mindig számolnunk kell és számoltunk is. Sok meccsre rányomta bélyegét a fáradtság és a háromnapon át tartó stressz, a súlyhozás az elvárások miatt. Egy kívülálló el nem tudja képzelni, milyen nyomás is lehet ilyenkor a versenyzőn.

Mindent összefoglalva a szerbiai kiruccanás jó indulása volt az évnek mindenki számára. A versenynaptárra hivatkozva, rengeteg lehetőséget kapunk bizonyítani még külföldön (Bulgária, Madrid, Oroszország, Csehország, Kína, Anglia, stb.). Emellett persze hazai vizeken is lesznek kemény csaták, ilyen lesz például a január 28.-án megrendezésre kerülő Bizalom Kupa (BP) vagy itt Egerben észak-keleti regionális bajnokság február 18.-án.

A jövőt fontolgatva súlycsoportváltást latolgatunk a vezetőséggel, méghozzá 2 csoporttal lentebb, könnyűsúlyban és persze megpróbálok megfelelni az iskolai követelményeknek, még ha nehéz is. De szerencsére eddig csak támogatókra leltem tanáraim képében, amit nagyon köszönök. Innentől pedig csak előre, előre és előre. Tudjátok, ha valaki elhivatottságot érez valami iránt, annak semmi nem lehet akadály. Lehet az bármi… lehet cél, tanulás, a jövőbeli tervek megvalósítása vagy akár a sport. Senki és semmi ne tudjon megtörni titeket, mert akkor nem is akartátok igazán. Persze mindez nekem sem sikerült volna a családom, barátaim és az edzőm nélkül, ezekért mind hálával tartozom nekik.

A leírtak nevében mindenkinek sikeres és szép jövőt kívánok!

Lakatos Alexa

Please follow and like us:

Comments

comments