Gipsztől az Európa-bajnokságig

Letört a körmöm, elfeküdtem a hajam, zárva volt a butik, gyenge volt a buli, nem működik a WoW, eltört az utolsó dobverőm, kifogyott a benzin, nem megy a net, sose lesz új telefonom és már a csizmám se jó erre a télre, már tavaly is ez volt rajtam. Ezer meg ezer apró dolog le tudja hangolni sajnos az embert, és gyakran ezek a problémák végzetesnek tűnnek. Ha valaki esetleg valóban súlyos(nak tűnő) bajokkal szembesül, olvassa el Lakatos Alexa beszámolóját, és megértheti, mit tehet az ember, ha összeomlik minden. Az előbb felsorolt bajokat azért nem orvosolja, mert egy igazi küzdő számára azok nem léteznek.

A teljes csapat

Nehéz a feladatom most, hiszen egy hosszú és elmaradt elbeszélést kellene rövidre fognom, de megpróbálom. Talán ott kezdeném, hogy az év eleji magyar válogató után, áprilisban edzőtáborozni voltunk a tatai olimpiai edzőközpontban. Két hét után hazatérve éreztem, hogy a jobb lábfejemmel valami nem stimmel. Folyamatosan szúró fájdalmat éreztem és néha képtelen volt érzékelni a külső hatásokat. Május közepére meg is érkezett a gond: kiderült, hogy ínhüvelygyulladásom van, amit azonnal gipszeltetni kell. Akkor buta módon nemet mondtam a javaslatra és megígértem, hogy pihentetni fogom. Persze nem így történt.

Kímélni próbáltam, edzésre jártam folyamatosan – hiszen előző beszámolómban (katt!) írtam, hogy súlycsoportváltás volt a terv – és próbáltam az új súlyt hozni, ami így nagyon nehéz volt. Júliusban kaptam is a verseny behívót egy szerbiai útra nagyobb –váltó súlyban-, amit az indulás előtti napon kellett lemondani, mert edzés végére a lábam teljesen megadta magát.

Az ambulancián ülve sírtam, hogy miért voltam ilyen felelőtlen, füstbe szállt minden tervem, amit akkorra terveztem. Még aznap este gipsszel tértem haza és megtörtem. Csak az járt a fejemben, hogy ezután hogy lesz, annyi munkám van az idei évben, mint senki másnak 5-6 évében. Így teltek a napjaim magamat hibáztatva egészen 1 hónapig. Ekkor – a dátumra is emlékszem: augusztus 19. – telefonon keresett az edzőm azzal a hírrel, hogy az akkori súlyomban is számítanak rám, mint EB kerettag, és biztos induló vagyok váltósúlyban. Ehhez viszont októberre teljesen rendbe kell jönnöm.

Nem is lett ez másképp. Szeptember 4-e után kőkeményen – lábamat így is óvva – készültem a tatai edzőtáborra, hogy ne kelljen kudarcot vallanom. Először egy háromnapos erőfelmérőre utaztunk fel, ami nagyon jól sikerült. Majd 1 hét pihenő után október 22-én ismét mentünk táborozni 2 rendkívül hajtós és kemény hétre, de onnan már nem is jöttünk haza, november 3-án egyenest repültünk a IV. Junior és Ifjúsági Európa-bajnokság helyszínére, Lengyelországba (Wladislawowo).

Az ottani edzőközpontban tartották a versenyt, ami színvonalasra sikeredett. Csapatunk junior korosztályban 6 fővel, míg ifjúsági részről egy súly kivételével minden súlyban 1-1, azaz 9 fővel képviselte magát. Maga a verseny 6 napot vett igényben, és legtöbbünk (5) a 2. napi selejtezőben lépett szorítóba.

A selejtezőn mindenki győzelemmel hagyta el a szorítót, hárman oroszt vertek, ketten pedig a cseheknek mutattuk meg, mi az a vereség. Bejutottunk a legjobb 8 közé. Nem voltak fölényes pontszámok, én is mindössze 5 ponttal vertem a cseh lányt. A következő napi meccs miatt már korán pihenni tértünk.

Másnap akik ringbe léptek, győztesként érmet (bronz) tudhattak magukénak. Ez a tudat már enyhe nyomásként volt a vállunkon, ami sajnos meg is mutatkozott. A keddi napon heten harcoltunk éremért, de csak hárman értek el addig. Lengyel ellenfelem a tavalyi Európa- és Világbajnok Hannah Solectka volt, aki rutinjával felém kerekedett és nyert, így EB ötödikként zártam a versenyt… Mentségemre váljon, hogy ismét ő lett az Európa-bajnok. A mérkőzés után csalódottnak éreztem magam, mert tudtam, ha még jobban odateszem magam és szó szerint utolsó vérig küzdök, akkor az én kezem emelik a magasba, még ebben a súlyban is.

Vigasztal, hogy a társaim közül, igen sokan szép eredményeket értek el: 2 ezüst, 3 bronz és öt V. hely (pontszerző hely). A jövő évről röviden csak annyit, hogy a hónap végi magyar bajnoksággal (Hajdúszoboszló) a válogatottnak megkezdődik a 2013-as év, ami tele van versenyekkel, táborokkal, utazásokkal és a decemberi világvége sem állíthat meg minket!

Lakatos Alexa

A lelkes szurkolók

Please follow and like us:

Comments

comments