Szavak, véremmel rokon patak

Erdélyi-Csutorás Sári

Az önkifejezésnek sok módja van. Tettek és tekintetek, szavak és versek, hangok és képek. Most pillantsatok bele Erdélyi-Csutorás Sári, iskolánk tavalyi tanévében végzett tanulójának világába szövegei és rajzai alapján. Öveket bekapcsolni. Szükség lesz rá.

 

 

 

hömpölygő gondolatfolyam

css: angyal (2011)

háttal nekünk
belemártja
arcát a csöndbe
beletartja
félfüllel a pillanatba
merül olykor
dísztelen
magányba a lét
villámfény-
szünetében olykor
semmi egyéb
mint kisemmizett
madár s zörgő
szívére csak
ócska pléhkanál
de mégis
ki ne akarná
két szikla közé
álmodni arcát

ki ne akarná
a szögek helyét

s a feltámadás
bizonyságát,

css: napraforgókkal szemében (2010)

ki ne.

 

mindenki akarja*

ki ne akarná
őrizni a képet
millió meg egy emléket

ki ne akarná

 

tolerancia

null tolerancia fázis
részegen néha önmagaddal (szemben)
ha elbukik az imázs is
eléred és nincs azaz angyal (szemben)
veled aki tartana ki a boldogságod
perspektíváit felvezetné
statikus mélypont állt be
a jövő válik emlékezetté
a sárga föld is magas
de véralkoholtól emelkedetten
akadálymentes áramlást engedsz
ösztöneidben az élvezetben
míg erkölcseidnek gátomlása
s a haldoklókról szóló látomás a
felkérődzött álmokat szeli ketté
visszatér önmagába és újra
a jövő válik emlékezetté
aztán a józanító nappal
a megúszás határait pedzegeti
depresszió uralta esték
vézna vállat vetve neki.

css (2012)

 

felkavart

ragtapaszt rezget a
májusi lég s alatta sebet
nyalogat mint fáradt kotorék
eb odújában a szétrohadt falat

inkább hallgatás, mint
elképedt pillanatba sűrűsödve élni

ragtapaszt rezget a
májusi lég s alatta sebet nyalogat
mint kotorék-eb felkavartan
tépkedek szőrt a seb alatt

css: vasárnap (2012)

 

 ] [

css

A konyhában a kés, a sufniban balta.
Ez mind öl. Mérd meg magad rajta!

Bírod-e ahogy a korszellem kívánja,
hogy légy csak magadnak – másnak ne barátja?

Fogd meg őket. Bátran! Ki kéri számon
ha kitöltöd dühöd egy nyárspolgáron?

Én megtenném. De most épp hegyet másznék,
ha lenne hó a nyúldombon, a nyúldombra hágnék

ezt mind cselekedném, de klasszikus nyár van.
Dögmeleg riaszt a strandra fürdőruhában.

Ellopták! Vagy a mosógép? Nem találom.
A késem, a baltám nálad.
Visszavárom.

 

Antwerpen versikék

css (2010)

Kifelé látok és te vagy belül.
Álmomra mászol: alhatsz felül.

Gyönyörködtem-e benned
valaha is eleget,
mondd édes sziluett
bordázott-e miattad ki
rémes hideg libabőr,
s hoztál e rám irtó heveket?
hogy süllyed a mámor,
milyen mocskosan terül.
kívánom.
súlyod alatt a testiség
hogy megistenül!
meg kaparint-e két kézzel a vágy,
felpeckel-e néha az intim,
körvonalazódsz-e nekem
bölcsen megtelt sziluett?
hisz úgysem tudsz mértani
egzaktsággal a mélyen beléd szúrt
tű körül körözni tudom!
testünk össze-össze remegése
sose lesz múlt.
mondd, mi lesz ha bujaság
méltó útján alakul majd
mind amorf tömeggé,
feszülő derekunk
mégoly szép sziluetté,
s a hunyt szemű ábrándé
pont ahogy itt lapulunk?

 

együttöregedő dalocska

bízzunk rád titkokat

meg álmokat csak hagyján,
majd élhetsz kicsit helyettem
ha túléltünk a nagyján

a csónakot viszont ne rázd,
még folyó zúg alattam
úgy értem:
ne bonts ki többet

mint mit magamból kiadtam.

 

css: fecnikék (2012)

Sári további írásai megtaláljátok a blogján.

 

Változatok egy témára:

*egymásra ítélve (haiku)

ki ne akarná
őrizni saját képét
emléket ki ne

-a szerk.

css (2012)

 

Please follow and like us:

Comments

comments