Sakk – avagy a döntés eszenciája

Nagy Andor

Eördögh Csilla interjúja Nagy Andorral, aki jelenleg az EKF Doktori Iskolájába jár, a Kepes György Szakkollégium tagja, s a Varázstoronyban is találkozhattok vele… A sort lehetne folytatni, de hobbijai is ennyire érdekesek: a filozófiától a túrázáson át a Star Wars kultuszig rengeteg terület érdekli. Mégis, most egyik legnagyobb szenvedélyéről mesél: ez pedig a sakk.

-Annyi sport közül, mért éppen a sakk keltette fel az érdeklődését?
-Nagy Andor :
Egész fiatal korom óta sakkozom, és kezdettől fogva tetszik is a játék. Azon sportok egyike, amivel az ember már fiatal korában teljes értékű ellenfele lehet egy felnőttnek. Ezzel pedig tiszteletet válthatnak ki az idősebbektől, amit például a fizikai sportokkal nehezen képzelhető el. E tulajdonsága miatt mindig is közel állt hozzám a sakk.

-Kik érdeklődnek inkább a sakk iránt? A fiúk vagy a lányok?
-Nagy Andor :
Többségében a fiúk. A férfiaknak, azt mondják, jobb a logikai érzékük, mint a nőknek. Ez általánosítás, nem lehet mindenkire igaz. Eklatáns példa erre Polgár Judit, aki nem egy sakkvilágbajnok-jelöltet túlszámol játékával.

-A sakk mellett mivel foglalkozik?
-Nagy Andor
: Könyvtár és etika, ember- és társadalomismeret tanári szakot végeztem az egri főiskolán, de leginkább a régi könyvek művelődéstörténeti vonatkozásai érdekelnek. Néhány éve kezdtem el a kora újkori erdélyi alkalmi nyomtatványok feltárását, amellyel az erdélyi szászok életmódvizsgálatának kutatását segíthetem elő. Alkalmi iratok alatt leginkább keresztelők, házasságkötések, halálestek, stb. alkalmából írott dokumentumokra kell gondolni.

“Ha „léptünk”, visszafordítani a dolgokat már nem tudjuk – ha akarnánk se, legalábbis maradéktalanul nem. Minden megtett lépés/döntés után újabb variációk, újabb választási lehetőségek nyílnak meg – mások pedig lezárulnak. Ettől lesz értéke minden döntésnek.”

-Mi a célja a sakkszakkörrel? Máshol is tanít?
-Nagy Andor:
Jelenleg óvodás kortól a főiskolás korosztályig tanítok. A célom – amellett, hogy megszerettessem a sakkjátékot az emberekkel -, felkelteni a fiatalok figyelmét arra, hogy a dolgok közötti összefüggéseket keressék. Ez a képesség értékes előnyt jelenhet számukra, bárhol helyezkednek is el. A sakk ebben segít. Idővel aztán rájöttem arra, hogy a sakk az élet leképeződése. Az életben is bármi, amit teszünk, meghatározott szabályok között tesszük (a természet törvényei hatnak ránk) éppen úgy, ahogy a sakkban a játékszabályok. Ha „léptünk”, visszafordítani a dolgokat már nem tudjuk – ha akarnánk se, legalábbis maradéktalanul nem. Minden megtett lépés/döntés után újabb variációk, újabb választási lehetőségek nyílnak meg – mások pedig lezárulnak. Ettől lesz értéke minden döntésnek (lépésnek).

-A továbbiakban milyen tervei vannak?
-Nagy Andor :
Idén nyáron felvételeztem az EKF Történelemtudományi Doktori Iskolájába, ahol folytatom tanulmányaimat. Szabadidőmben pedig igyekszem tovább mélyíteni jelenlegi sakktudásomat.

 Eördögh Csilla

Hermann Hesse: A pusztai farkas (részlet)

„A hiányos tudományos lélektant ezért egészítjük ki a felépítés művészetének fogalmával. Akik átélték énjük széthullását, azoknak megmutatjuk, hogy a darabokat bármikor és bármilyen rendben újra összerakhatják és így kimeríthetetlenül gazdag létjáték birtokába jutnak. Újabb és újabb játékot, feszültséget és helyzetet teremtvén úgy csoportosítjuk széthullott énünk bábuit, ahogyan a költő alkotja meg drámáját egy maréknyi figurából.

Higgadt, okos ujjaival megfogta a bábuimat – volt köztük gyerek, fiatal, aggastyán, nő, vidám, szomorú, erős, törékeny, élelmes, gyámoltalan –, és felállította a táblán; a játszmában, mintegy kis világot képezvén, azonnal csoportokká, családokká, játszadozó barátokká és csatázó ellenfelekké rendeződtek. Ámultam, ahogy a nyüzsgő, mégis rendezett világot igazgatta – a bábuk játszottak és harcoltak, szövetséget kötöttek, ütközeteket vívtak, udvaroltak, egybekeltek, sokasodtak; népes, mozgalmas és izgalmas dráma bontakozott ki.

Egyszer csak egy könnyed mozdulattal lesöpörte a táblát, óvatosan fölborogatta, halomba söpörte a figurákat, aztán az igényes művész tűnődve új játszmát rendezett; az iménti bábuk más alakzatokat vettek fel, más viszonyok és kapcsolatok jöttek létre. A második játszma hasonlított az elsőhöz, ugyanabból a világból és anyagból építkezett, csak a hangnem változott, a tempó módosult, a motívumok cserélődtek fel és a helyzetek alakultak másként.

Az elmés játékmester így épített játszmát játszmára énjeimből. A játszmák hasonlítottak egymáshoz, felismertem bennük a közös világot, a közös eredetet, mégis mindegyik más és más volt.

– Ez életművészet – magyarázta. – A jövőben maga is kedvére alakíthatja, bonyolíthatja, gazdagíthatja és népesítheti be élete játékát, a lehetőség a markában van. Ahogyan magasabb értelemben minden bölcsesség alapja a paranoia, úgy a művészet és fantázia a skizofréniával kezdődik. Ezt részben már a tudósok is felfedezték, erről olvashatunk A herceg csodakürtje című bámulatos könyvben, melyben egy tudós szorgos fáradozását tébolyult, intézetekbe zárt művészek zseniális együttműködése nemesíti meg.

Tessék, fogja a bábuit, sokszor fog még élvezettel játszadozni velük. Holnap mellékszereplővé fokozhatja le azt, akiből ma elviselhetetlen madárijesztő lett. Abból a szegény, kedves kis bábuból pedig, amelyik egy időre szemlátomást szerencsétlenségre, balsorsra ítéltetett, holnap hercegnőt csinálhat. Jó szórakozást, uram!”

(A szerk. ajánlása)

Please follow and like us:

Comments

comments