A siker rögös útjain – interjú Gál Sándor tanár úrral

Mielőtt még aktualitását vesztené a hír, sikerült fülön csípni Gál Sándor tanár urat, akit a Phd-jéről fogok faggatni. Hamarosan megtudhatjátok, hogy mi szél fújta erre a pályára, és mi ösztönözte őt. Remélem, segít a jövőképetek kialakításában ez az interjú. Az interjút a 12.B-s Bodnár Cintia készítette.

– Milyen indíttatásból kezdte el Tanár úr a doktori képzést? Mi volt a legnagyobb inspiráció?

– Ez egy nagyon érdekes dolog. Gyerekkoromra nyúlik vissza a sztori. A következő történt: megkérdezték 8. osztályos koromban, hogy mi szeretnék lenni, és jósoltak a lányok nekem,és közben én mondtam, hogy docens szeretnék lenni, de akkoriban még azt sem tudtam, hogy mit jelent az, hogy docens. Annyit tudtam, hogy a tudományos világ művelője. Bár még nem vagyok docens, de egyik az első lépést már megtettem felé, ez a doktori. Érdekes dolog történt, a jósolás során az jött ki, hogy én docens leszek. Akkor én megelégedtem vele, de nem nagyon törődtem az egésszel. Elmentem a Gárdonyi gimnáziumba orosz-német tagozatos osztályba, már akkor felfedeztem, hogy a nyelvekkel nagyon jól lehet boldogulni, és az élet engem igazolt, hisz a doktorimhoz is nyelveket kellett használnom. A nyelvek felé fordultam, de közben jöttek a természettudományok és a földrajz, biológia. Később a főiskola felkért, hogy tanítsak módszertant, emiatt kezdtem el a doktorim.

– Miért nem itthon végezte el Tanár úr a képzést? Miben volt más, mint itthon?

– Két út állt előttem. Ha biológiából csináltam volna a doktorim, akkor már több éve kellett volna valamilyen tudományterületet művelnem. Nekem viszont pedagógusi múltam van, tehát egyértelművé vált a dolog, hogy csak az-az út járható, ami összefügg a tanárképzéssel. Így tudok hiteles maradni. Azért mentem külföldre, mert Magyarországon sajnos nagyon nehéz a publikációs lehetőséget összeszedni. Az a probléma, hogy viszonylag kis ország vagyunk, és a tudományos élet igen zárt. Így a Phd-t a kijevi Nemzetközi Nyitott Egyetemen végeztem el.

– Találkozott valami furcsasággal kint? A képzés miben más?

– Nagyon érdekes az ukrán oktatás. Ott nincs érettségi. 10 osztályig jár egy tanuló általános iskolába, és utána jelentkezhet egyetemre, vagy szakmát tanulni. Már 16-17 éves fejjel egyetemre járnak az ottani diákok. Így hamarabb is végeznek, és nem tolódik ki annyira a családalapítás.

– Nem okozott sok problémát az utazgatás?
– De! Nagyon nagy gond volt. Voltam vonattal, autóval, szinte mindenhogy. Az útiköltség még nem is volt olyan vészes, de nagyon időigényes volt. Előfordult olyan, hogy a határon 6-8 órát vártunk. Néha el is gondolkodtam azon, hogy ez már nem kell nekem, de ha elkezdtem, akkor be is fejezem.

– Milyen érzés az iskola első doktorai között lenni?

– Ez egy érdekes dolog. Tulajdonképpen annyit dolgoztunk, meg csináltam, hogy még most kezdem felfogni. Viszont jó érzés. Az ember nem elismerést vár, de jól esik, amikor egy kolléga odajön gratulálni, és látom rajta, hogy szívből teszi. Az a legjobb, mikor látja az ember, hogy szeretik.
– Végül, de nem utolsó sorban. Mit üzenne a továbbtanulás előtt álló diákoknak?

– A jó tanácsom ezzel kapcsolatosan az, hogy aki gimnáziumba készül, annak elsődleges a nyelv, mert azzal minden téren képes boldogulni. Minden alapot el lehet sajátítani egy középiskolába, és ha valaki szorgalmas, akkor lehet még mellé tanulni. Akik a felsőoktatásba készülnek, azoknak igen nagy problémáik vannak. Nem tudni, hogy mi lesz velük. Az sem biztos, hogy többen mennek természettudományos képzésekre, de az sem jó, ha állás nélküli jogászokat, közgazdászokat nevelünk ki. Akiben természettudós vér csörgedezik, annak most egyszerű dolga lesz, a többieknek sajnos nem tudok tanácsot adni. Sajnos azt kell rá mondani, hogy így járt. Már nem tud rajta változtatni. Aki jogásznak készült, 2 hónap alatt nem tud felkészülni egy emelt szintű biológia érettségire. Az agyat fejleszteni lehet, de teljesen átorientálódni másra igazából majdnem lehetetlen. De választ vagy tanácsot adni sajnos én sem tudok.

– Köszönöm szépen!

– Én köszönöm!

Please follow and like us:

Comments

comments