Mindennapok

Csete Éva Viktória (11.c) szövegeit már többször olvashattátok a MéDiákon: Az élet citroma, Az ember, Lehetnék… (válogatás). Most ismét tartalmasan formában gondolkodhatunk el rajta a kamaszok nagy kérdésein, a tőle megszokott játékos nyelvi fordulatokkal leírva!

Mindennapok*

Küzdj azért, ami vagy,
Sose feledd múltadat –
A jövőben ez mutatja majd utadat.

Soha ne mondd, hogy soha,
Hisz az élet olyan mostoha,
Egyszer elvesz, máskor ad,
Mindenki jön, de senki sem marad.

Furcsa napok járnak,
Nem enged senki sem a vágynak,
Mindenki megy az esze után,
Mindenki csak bámul: üresen és bután.

Megszokott, hogy a félelem az úr,
De nincs ez így rendjén.
Én sohasem nézek ferdén,
Én sohasem félek – de nem is merném.

Nem tudom, mi a szerelem,
Nem tudom: de nem is szeretem.
A csalódás a barátom,
Vele az igazat sokszor belátom.

Hazudik az, ki más kárán tanul,
Bátraké a szerencse, vedd ezt alapul.
Láttam már sok mindent, de közel sem mindent,
Kint minden olyan veszélyes, hát maradok itt bent.

Bekerít a világ, nem tudok szabadulni,
De nem bánom, nem fogok haragudni.
Egyet kérek: merj magad lenni,
Merj és próbálj valami nagyot tenni.

 

Elárulnak szemeim

Mikor rád nézek, én tudom, mit érzek.
Tudom nekem mik az érzéseim,
És mik az ítéleteim.

Ha belenézek a szemedbe én látok valakit.
Valakit, akinek ugyanúgy vannak álmai, mint nekem,
Ugyanúgy vannak céljai, mint nekem.

De, ugyanakkor látok benne jót és rosszat,
De ettől az élet sokkal hosszabb.
Néha egy élet sem elég,
Hogy megértsd, másnak mi kell s mi elég.

Hogyan vélekedik,
Miket vétkezik,
Mit miért tesz,
És mennyi mindent veszt.

Csak nézz a szemembe,
És láss a jövőbe.
Csak nézz a szemembe,
Mert minden ott van benne.

 

Sosincs vége

Egy nap mikor szakad az ég,
Omlik a föld,
És elfogy minden lélegzet,
Én ott leszek melletted!

Ott fogok állni,
És fogni fogom majd két kezed.
Ölelni foglak, és tudni fogom,
Hogy az életben mindenki vétkezett.

Szeretni foglak, nem fogok búcsúzni.
Nem hagylak egyedül elmenni.
Veled tartok majd, akármerre is mész,
Fogni fogom két kezed még.

Egy nap mikor szakad az ég,
Omlik a föld,
És elfogy minden lélegzet,
Én ott leszek melletted.

Nézni fogom két gyönyörű szép szemed,
Szőke hajad, fehér kezed.
Csak egyet tudj: Én mindig ott leszek melletted!

Majd akkor te is tudni fogod,
Hogy akárhova is tartasz,
A szívem elkísér majd téged.

 

Barátaimnak

Nem az a fontos, hány ember utál vagy szeret,
A fontos az, hogy legyenek igaz barátok melletted.
Kik feltétel nélkül szeretnek,
S ha távol vagy tőlük, a szívükben keresnek.

Hiányolnak téged mindig, mikor nem vagy velük,
S te tudod, a szívedben a barátoknak mindig van helyük.
Mindig van hely a szívedben nekik,
S az idő velük mindig gyorsan telik.

Mit sem ér az élet, szeretet és barát nélkül,
Ha van, ki szeret
Benned minden újra épül,
Remélem, eljut hozzád, amit mondani akarok
Mert rímeket csak az igaz olvasóimhoz faragok

Csak nekik írom, ami fáj,
Ami bánt, s ami kár.
Ha megérted ott legbelül, hogy mi az mit mondok,
Már nem volt hiábavaló az, hogy verseket írok.

Csete Éva Viktória (11.c)

*Variációk egy témára:

Mindennapok

Egyszer elvettél, máskor adsz,
Mindenki jön, de senki sem marad.

Láttál már sokat, de közel sem mindent,
A kint oly veszélyes, maradok itt bent.

Furcsa napok járnak,
Késik a vasárnap.

Hazudik az, ki más kárán tanul.

(A szerk.)

 

Please follow and like us:

Comments

comments