Csillagtúra

Emeletes házak, fém monstrumok, beton és szürkeség. Szép táj, friss levegő, növények, élő természet. Ti melyiket választanátok? Persze, könnyebb a falak közt üldögélni és azzal áltatni magunkat, hogy jogosan nem járunk ki a szabadba, hisz az „fárasztó”. Amíg ki nem próbáljuk, eszünk be se jut, hogy milyen jó móka. Bevallom, én sem voltam mindig nagy természetjáró, de az utóbbi időben eluralkodott rajtam az érzés, hogy kirándulni szeretnék. Nagyon megörültem, amikor kaptam egy meghívást: menjünk túrázni a csillagok alá! Kolman Réka beszámolja következik.

 A „Csillagok alatt”♫ ♪ túra úti célja a Felsőtárkányhoz közeli Három-kő csúcs volt. Az oda vezető utat véletlenül se nevezném könnyűnek, de a jó társaság feledtette a kezdeti nehézségeket. Tízen vágtunk neki a Bükknek. Akadtak köztünk gyakorlott túrázók és olyanok is, akiknek egy kicsit nehézkesebben ment a feljutás a meredek domboldalra. A csapatszellem már a kezdetektől megvolt – bár csak akkor ismerkedtünk meg. Az ügyesebbek segítő kezet nyújtottak a többieknek… vagy lábat, ha már nagyon fájt, vagy szemet, ha a sötétben nem láttak semmit. Többször megálltunk a térképbe bújva, hogy hol is járunk, s a rövidebb (ámde annál meredekebb!) út leküzdése után, mikor már csak az érdekelt, hogy csak jussunk már fel végre, megláttam azt, amiért érdemes volt a küzdelem!

 Gyönyörű kilátás tárult elénk. Látni lehetett többek között Eger, Felnémet és Felsőtárkány fényeit, sőt még a visontai erőművet is. Mint sok kis mécses világítottak, és ha felnéztünk az égre milliónyi csillagot láttunk a tejúttal. Akármilyen fáradt is voltam, ezért a látványért ezerszer végigcsinálnám.

 A csillagos ég alatt éjszakáztunk: tábortüzet gyújtottunk, sütögettünk, beszélgettünk és Botond barátunk vezetésével hajnalig énekeltük, hogy: „Be sok eső, be sok sár…” ♫ ♪ Még a hideg sem vette el a kedvünket. Hálózsákba burkolózva, orrunkban a friss levegő és a mályvacukor illatával, a tábortűz melegénél, a csillagok alatt aludtunk el.

Másnap reggel a Tar-kőn

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=51fkNmCb-zM&feature=youtu.be[/youtube]

 Nincs is annál szebb, mint amikor álomból ébredve kinyitod a szemed, és egy csodás dimbes-dombos táj terül eléd. Azóta is látom magam előtt azt a képet. Sajnos azonban ott kellett hagynunk a dombokat, a tábortüzet, és indulnunk kellett haza. A visszaút sokkal könnyebben ment – talán azért, mert nappal láttuk, hogy hova lépünk. Még utoljára megmásztuk a Tar-követ, és énekelve, jókedvűen vonult a felsőtárkányi buszmegálló felé kis csapatunk. Amikor megérkeztünk a faluba, keserédes érzés volt. Egyrészt örültem, mert várt otthon a puha ágy, másrészt sajnáltam, hogy már vége. A békés, tiszta és csendes világból újra menni kell a zajba és a benzinfüstbe.

 Mindenkinek ajánlom, menjetek ki a szabadba! Igazi testi, lelki feltöltődés! Ha nagy túrát nem akartok, megteszi egy közeli kis erdő is, de szakadjunk ki néha a betondzsungelből. Jó lehetőség erre a Túrakör bármelyik programja. Gyertek velünk minél többen! Megéri!

Kolman Réka

Fotók és animáció: Birkás László

De nem ez volt az első éjszakai túránk!

Május 11-12-én már “kipróbáltuk” ezt a távot. Jöjjön pár eddig nem közölt homályos kép annak emlékére!

Please follow and like us:

Comments

comments