A banda, aki mert nagyot álmodni – Kolman Réka interjúja az Ethnofil zenekarral
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Eger nevű kis város, ahol négy tehetséges fiú élt. Ezek a srácok lassan legénnyé cseperedtek, majd elindultak szerencsét próbálni és számtalan helyen mutatták be, hogy bizony ők a legjobbak a világzene stílusában: ezt a koncerteken őrjöngő rajongók bizonyítják igazán. Ha még nem találtátok volna ki, hogy kikről fog szólni a következő interjú, elárulom, bár talán nincs is olyan egri diák, aki ne hallott volna már az Ethnofil zenekarról. A szépen felfelé ívelő karrierjük hosszú munka és szorgalom eredménye. Vajon hogy csinálják?
Kezdjük a mese elején. Hogyan is alakult meg a banda?
Simon Ádám: 2008 nyarán indultunk. Igazából Gergő ötlete volt, hogy csináljuk egy zenekart. Régóta ismertük egymást, akkor még nem ebben a felállásban játszottunk. Elkezdtünk kedvünkre zenélni, a többi meg csak alakult.
Gondolom nagyban számíthattatok a család, a barátok támogatására. De szakmailag állt-e valaki a segítségetekre? Ádám, te például az EKF Gyakorló ének szakára jártál. Mennyiben támogatott téged az Eszterházy a zenélésben?
Simon Ádám: Az iskolában nem tudták, hogy a zenekarban játszom, de sokat tanultam az Eszterházyban, amiből később profitáltam. Négy évig jártam oda, zongorát tanultam. Az ott szerzett tudást nevezném leginkább szakmai segítségnek. És persze, a többiek is tanultak zenélni.
Okos Gergely: Barátok pedig valóban támogattak azért is, mert nagy szerencsénk, hogy mi nem csak együtt zenélünk, hanem a legjobb barátok is vagyunk.
Meséljétek el a nagy titkot! Hogyan lehet egyszerű hobbi-zenekarból igazi, koncertező bandává válni?
Simon Ádám: Még mindig hobbi-zenekarnak érezzük magunkat. Igazából csak azt csináljuk, amit szeretünk, és kialakult.
Okos Gergely: Van persze egy-két trükk, például facebook-on hirdetni kell a koncerteket, és ha egyre több számunk van, ki kell találni a sorrendet. De nincs igazi recept, ahány zenekar annyiképp csinálja!
Nehezebb-e úgy érvényesülni, hogy a kevésbé populáris, instrumentális stílusban játszotok, mint ha egy olyan banda lennétek, ahol van énekes?
Okos Gergely: Sokkal könnyebb, ha van énekes, mert a közönség tud rá figyelni. Mi mindig megkapjuk a kritikát, hogy „tök jól zenéltek, de jó lenne egy énekes!”
Simon Ádám: Most már vokális számaink is vannak Gergő húga, Viola segítségével. Egy pályázaton indultunk, ahol csak vokális bandák indulhattak, ezért csatlakozott Viola. Később azt vettük észre, hogy több instrumentális szám után, ha jött egy énekes, a közönség még jobban elkezdett tombolni. És így Viola maradt.
Okos Gergely: Egyre fejlődik a zenekar. A lemezfelvétel kapcsán kerültünk kapcsolatba Moldván Zsoltival és Őrsi Andrissal. A lemezbemutatóra meghívtuk őket, aztán állandóra maradtak. Így bővültünk egy kongással és egy DJ-vel.
A zenekar Glo:b klubban adott koncertjéről képeket ITT találsz!
