Alsómocsoládi lovagok a táborban – Avagy SÉTA, buli, barátok

Kolman Réka beszámolója a SÉTA (= Sajtó És TAnulás!) médiatáborról

Sokak szerint nagy bátorságra – vagy inkább merészségre – vall, hogy a szóbeli érettségim hetét a SÉTA táborban kezdtem. „Hogy fogsz te így felkészülni? Mikor fogsz tanulni?”- kérdezték, s többen már keresztet vetettek a vizsgámra. Én azonban elhatároztam, hogy megyek, és nem bántam meg.

Elindultunk tehát – mint ahogy először gondoltuk – Bonyhádra, majd pedig Alsómocsoládon kötöttünk ki, ugyanis változott a szálláshely. De nem is kívánhattunk volna az erdei iskolánál jobbat: szépek a szobák, kellemes a légkör, valamint ez volt számomra az első tábor, ahol nem hogy ehető, de egyenesen finom az ebéd.

Megérkezésünkkor csoportokra osztottak minket. Én a lila csoportba kerültem, ahol egyedül voltam Heves megyei. Nagyon örültem ennek, mert szeretek új embereket megismerni, ráadásul könnyen megtaláltuk a közös hangot, tudtunk együtt dolgozni. Ugyanis nem csak szórakozás, munka is volt a tábor. Első nap elvittek minket a Paksi Atomerőműbe, ahol egy sajtótájékoztatón vehettünk részt. Minden csapatnak az volt a feladata, hogy a négy szakemberrel készítsen interjút, illetve egy riportot. A konferencia nagyon gördülékenyen folyt, hisz nagyon készségesek voltak interjúalanyaink. A nap további részében végigvezettek minket az erőművön, majd este jött az ismerkedés. Sokat beszélgettünk, csapatépítő játékokat játszottunk, és – bizton állíthatom – nagyon jó kis csapat lettünk.

Nagyon jól alakult a tábor, baráti volt a légkör, de a csúcspont számomra a második nap volt. Reggel megírtuk az előző napi, atomerőműves anyagokból a cikkeket. Úgy éreztem magam, mint egy igazi szerkesztőségben. Jó volt látni, mindenki hogy dolgozik, hogy próbálja kihozni magából a legtöbbet. Beleolvasgattunk egymás cikkeibe, és úgy gondolom, nem véletlen, hogy pont ez csapat vett részt a táborban. A délután számomra felért egy igazi álommal, ugyanis a bikali Reneszánsz élménybirtokot fedezhettük fel. Úgy éreztük magunkat, mint egy igazi mesében: bátor lovagok, gyönyörű asszonyok, csodaszép középkori épületek vettek körül minket, azaz mindaz, ami a 21. századból hiányzik. Nagyon örültünk, hogy részesei lehettünk ennek a mesés világnak hivatalosan is, hiszen két „hivatásos lovag” vitézzé avatott minket. Így lettünk mi az Alsómocsolád Lovagrend.

Ilyen élményeknek köszönhetjük, hogy a több megyéből összeterelt diákhadból igazi baráti társaság lettünk. Tudtunk együtt dolgozni, nevetni, játszani. Az utolsó nap így a fájó búcsúról szólt. Telefonszámot, e-mail címeket cserélgettünk, és megígértük egymásnak, hogy találkozunk a nyáron. Magam részéről számos élménnyel gazdagodtam, és leginkább rengeteg új baráttal. Valamint megerősödtem, abban a tervemben, hogy újságíró szeretnék lenni.

Kolman Réka

Réka táborban írt interjúja, ami megjelent a TEOL honlapján, IDE kattintva olvasható el!

A cikkben szereplő képek a TEOL oldaláról származnak, megtekintés ITT!

Please follow and like us:

Comments

comments