Legendárium: Veres Kitti – “A művészet az életem”

Veres Kitti sokrétű önkifejezése: rajzol, énekel, színjátszik, ír!

A “Legendárium” sorozatban iskolánk volt tanulóiról olvashattok. Olyan egykori Eszterházysokról kortól függetlenül, akik méltán tettek azért, hogy a mostani diákok büszkék legyen rájuk, merítsenek a sikereikből. Elsőként következzék Veres Kitti bemutatkozása.

A művészet az életem. Talán ez a mondat az, ami mindent magába foglal. És hogy hol is kezdődött ez az egész? Már egész kicsi koromban, mikor azt mondták, hogy van tehetségem a rajzoláshoz. Szó mi szó, szerettem is a rajz órákat és ott éreztem csak igazán jól magam. Minden munkámat lelkiismeretesen megcsináltam és próbáltam a legjobbat nyújtani. Aztán általános iskola végéhez közeledve fogalmam sem volt hová is menjek, vagy mit csináljak és akkor tanácsolták, hogy próbáljam meg ez Eszterházyt. Így is tettem és sikeresen be is kerültem a gimnáziumi növendékek körébe. Az itt eltöltött négy év alatt rengeteget tanultam. Mind rajzból, mind az élet dolgaiból. Nagyon sok minden vett körbe, és itt indult el egy nagy változás számomra. A suli mellett megismerkedtem a színházzal. Már az első alkalommal magával ragadott és még többet akartam. Végül már volt olyan, hogy szinte hetente ott voltam és ekkor jött a szikra, hogy én is ezt akarom csinálni! Az egész közeg, ahogy a színpadon az lehetsz, aki akarsz. Mindig más karakterek bőrébe bújhatsz és elvarázsolhatod ezzel a nézőket. A háttérmunka, az emberek és minden, ami színház, ez kell nekem. Így a gimnáziumi évek végéhez közeledve megpróbálkoztam több iskolával is, ahol színészként tanulhatok tovább, de ez abban az évben nem sikerült. Majd érettségi után az iskolában maradtam, mint képgrafikus tanonc. Úgy voltam vele, hogy ha megtetszik, maradok, befejezem és csak utána próbálkozom újra a színészettel, de rájöttem, hogy nekem ez nem megy. A rajzolás nálam marad egy hobbi, amivel nem tudnék úgy foglalkozni, hogy az legyen az életem. Nagyon szeretem és az iskolában is rengeteg új dologgal találkoztam. Sok technikát megismerhettem és ez nagyon tetszett, de nem ez volt az, amit igazán szerettem volna és ez rátett a közérzetemre is. Ahogy haladtunk a tanév vége felé, már néha menekültem volna, mert éreztem, hogy nekem mást kell csinálnom. És hatalmas szerencsémre, sikerült a felvételim és akkor hihetetlen boldog voltam, mert végre szeptembertől abba kezdhettem bele, ami úgy érzem az életem és nem tudnék már mást elképzelni.

Kitti néhány munkája a gimnáziumi évei alatt:

És pár frissebb rajza:

Időközben megjártam néhány tehetségkutató válogatót is, mert azt mondják, jó hangom van, persze saját magammal szemben nagyon kritikus vagyok, főleg ezen a téren. Bár egyikbe se kerültem be, nem csüggedtem. Sokan kérdezték a családtagokat is, hogy miért nem mentem, és mikor mondták, hogy voltam válogatáson nem akarták elhinni, hogy nem kerültem be. Sok fellépésen számítanak rám rendezvényeken év közben, ahol énekelnem kell, és ennek kifejezetten örülök.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=ft4N8wrEg0U&feature=plcp[/youtube]

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=k8gqZ42DXHY&feature=plcp[/youtube]

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=aY3Ve6v4T6k&feature=plcp[/youtube]

Ahogy megkezdődött a nyár, visszatérhettem egy másik kedvenc időtöltésemhez, ami az írás. Már a gimis évek alatt is több történetet írtam, de most szerettem volna komolyabban belekezdeni valamibe. Végül a kíváncsiság győzedelmeskedett felettem és elkezdtem blogot vezetni ahová sorban tettem fel a fejezeteket, és ahogy a történet haladt előre, egyre több ember olvasta és írt nekem. Akkoriban, amit még álmomban sem gondoltam volna, én lettem a legolvasottabb és legkommenteltebb blogger. Hihetetlen volt, és még a mai napig is az! Folyamatosan kaptam a jobbnál jobb visszajelzéseket és azt, hogy szívesen elolvasnák könyvben is, meg megnéznék, ha film készülne belőle, így a sok pozitívum hatására, úgy döntöttem elküldöm a kéziratot egy kiadóba. Aztán vártam a visszajelzést…

Egy kis ízelítő:

„Amber és barátai nagy lelkesedéssel vágnak bele a vakációba az érettségi után. Mexikóba utaznak, belevetik magukat a nyárba. Minden teljesen jól zajlik, míg egy nap Amber nyomtalanul eltűnik. Idegenek karjaiba kerül, akik hónapokig bezárva tartják egy kis szobában. Az élet számára ez idő alatt maga lett a pokol. Rengeteg dolog történt vele, mely merőben megváltoztatott mindent számára. Bár nem érti miért került oda, hiszen ő nem csinált semmi rosszat. Ő nem vétett senki ellen sem, de mégis ott van… mégis szenvednie kell, s ha már így alakult, valahogy túl kell élnie, megszökni, hogy a végén… Hogy mi lesz vele? Túléli-e, vagy meggyötrik a megpróbáltatások? Kik ezek az emberek és miért rabolták el? Minden kiderül a történet végén…”

Augusztus végén beköltöztem Szegeden a kollégiumba és meg kezdődött az, ami nélkül már nem tudnék élni. Belecsöppentem egy teljesen új közegbe, teljesen új emberekkel ismerkedtem meg és úgy érzem ez nagyon jót tett. Rengeteget változtam és fejlődtem, ami előnyömre válhat, mind emberileg, mind szakmailag. Közben, ahogy haladtak előre az események, bekerültem társulatokhoz (IMPRO Társulat és Lábjegyzet Színház), egyre több fellépés és munka kerekedett iskola mellett és rettenetesen örülök ennek. Nem számít, hogy a nap reggel kezdődik iskolával, onnan megyek egy vagy két próbára, este előadásra és csak éjszaka esek vissza a koliba, mert élvezem! Ez az életem ez már kétségtelen. Mindegy, hogy mit csinálok. Fényezek, hangosítok, fodrászkodom, díszletet pakolok, súgok, vagy bármit, amivel segíthetek egy-egy előadás létrejöttében. A legkisebb feladatot is teljes odaadással végzem, mert a színházban lehetek olyan emberekkel, akik úgymond a szegedi családom lettek.

…Hangolás fellépés előtt

Az Impro Stúdió

Majd, nem elég, hogy nagyon szeretem amit csinálok, a kiadóból is megérkezett a válasz, hogy szeretnének velem közreműködni, kiadni a művemet és már csak a szerződés aláírása választott el attól, hogy ez a munkafolyamat megkezdődhessen. Aznap minden embernek elmondtam volna a hírt és legszívesebben kiálltam volna valahová, ahol elkiálthatom magam, hogy „Emberek! Kiadják a művemet! Lesz egy könyv, amin az én nevem szerepel! Amit én írtam!” Elképesztő érzés volt és még mind a mai napig az.

A borítón lévő rajzot én magam rajzoltam. Szerettem volna, ha teljesen egyedi a könyv, ha már tényleg könyv lesz belőle és nem csak a gépemen fog megbújni egy szöveges dokumentumként elfeledve.

Kitti könyvének borítóján saját rajza szerepel

Az iskolában is az év végi vizsgán az Elraboltak!-ból is dramatizáltunk részleteket. Iszonyatosan jó élmény volt saját munkával dolgozni, de egyben furcsa is. Egy idő után már olyan volt, mintha nem is a saját írásom lenne, de mégis tudnék minden egyes kis háttérinfót, amit a lány átélt, érzett és meg tudott, amíg fogságban volt elrablói karjai között.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=w-7D7793CTo&feature=plcp[/youtube]

Félévi vizsga – Csehov: Három nővér
Félévi vizsga – Antigoné

Hihetetlen jó élmény volt és nagyon örültem neki, hogy ez lett a vizsgamunka egyik része. Bár mindegy lett volna, mit csinálunk, mert a színpadon élni és mozogni számomra egy külön fogalom. Mikor játszhatok, amikor belebújhatok egy-egy karakter bőrébe, elfeledkezem önmagamról és az vagyok, akit éppen alakítani kell. Talán ez a legjobb az egészben. Kibújhatok a saját bőrömből és bármit megtehetek a színpadon. Az írás is ugyanilyen a számomra. Vagy éppen az éneklés. Mind a három ágban kiadhatom magamból azt, amit érzek. A dalok segítségével elénekelhetem és ez nagyon sokszor így van. A színpadon eljátszhatom, amikor írok, akkor pedig mindent kiírok magamból és ez iszonyatosan jó érzés. Néha így születik egy két versem. Akármilyen kedvem legyen is, sokszor benne van a történetben. Rengetegszer merítek ihletet a való életből és ezekből táplálom azt, amit éppen csinálok. Hihetetlen felszabadító, mikor a felgyülemlett érzéseket kiadhatom magamból, így vagy úgy, de a legtöbbet az írás segít. Év közben nem volt időm, vagy csak nagyon kevés arra, hogy írjak, aztán jött a nyár és végre folytathattam. Nagyon hiányzott, hogy nem tudok leülni és pötyögni a billentyűn és szavakba önteni azt a rengeteg dolgot, ami a fejemben jár, hogy az újabb műveken dolgozhassam, amik remélem, majd méltán követhetik, az április 25-én megjelent Elraboltak!-at.

Az Elraboltak! első példányával a szerző, Veres Kitti

 

Még talán most sem tudom elmondani milyen hihetetlen érzés az, hogy megjelent egy mű, megjelent egy könyv, amin az én nevem szerepel, amiben az a történet olvasható, amit én írtam másfél hónapon keresztül éjjel nappal és most bárkinek a polcára felkerülhet. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd ideáig jutok, hogy ha mondhatjuk így, író lesz belőlem, s mindemellett színészkedem, énekelek és rajzolhatok, ha kedvem tartja. Tehát olyan az életem amilyet szerettem volna. Azt csinálom, amit szeretek, olyan emberek között, akiket szeretek és ennél jobb nincs is a világon.

Mikor megkaptam az első példányt, pont egy fellépésre igyekeztünk. Végig a kezemben szorongattam a könyvet és megállás nélkül vigyorogtam. Elmondhatatlan érzés, mikor az emberek ennyire szeretik, amit csinálok. És a legfantasztikusabb dolog az, mikor valaki azt mondja, hogy én vagyok a példaképe. Mikor valaki ezt mondja nekem, hiába írtam már meg ezernyi oldalakat, ilyenkor nem tudom, mit mondjak.

Könyvhét az IMPRO társulattal
Könyvhét – Könyvekből megjelenített karakterek az Impro társulattal

Talán nem is tudom soha megköszönni eléggé az embereknek, hogy támogatnak még akkor is, ha minden önbizalmam elszáll, mert nélkülük nem tartanék ott, ahol most vagyok. Remélem egyszer sikerül majd találkoznom mindenkivel, akit az írásaim miatt megismertem, mert szuper emberek. És persze ott a családom, akik mindig mindenben mellettem állnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyit támogatnak, akármiről is legyen szó.

Szóval, ez az én kis életem mostanság. Rengeteg mindent csinálok és igyekszem mindenhol helyt állni. Írom a következő művemet, énekelek nap mint nap, és szeretnék új dalokat megtanulni, hogy ha fellépésről lesz szó, válogathassak a repertoáromból. Szöveget tanulok, mert szeptembertől több darabban próbálok és rajzolok, ha kedvem tartja. Tudom, hogy sokan feladják némi próbálkozás után a dolgokat, ha nem sikerül, de én azt mondom, megéri a hajszát, mert hiszek abban, hogy valóra válnak az álmok, ha kitartóan küzdünk érte, és bízunk benne, hogy sikerülhet. Én sem adtam fel több sikertelen felvételi után és végül ott tartok, ahol életemben nem gondoltam volna, hogy majd mindez megtörténik velem.

Veres Kitti

Please follow and like us:

Comments

comments

1 thought on “Legendárium: Veres Kitti – “A művészet az életem”

  1. Csak így tovább,és mindent elérsz amit szeretnél!Mi mindig meletted állunk.

Comments are closed.