Más szemmel láttatni – Molnár Krisztián

Czoller Nikoletta (11.C) interjúja Molnár Krisztiánnal.

*

A MéDiák által eddig két alkalmazott grafikus, Miklai Ildikó (katt!) és Fegecs Emília (katt!) munkásságába, életébe pillanthattatok be. Most következzen egy képgrafikus: Molnár Krisztián, aki szintén ebben az évben végzett itt, az Eszterházy Károly Gyakorlóiskolában.

Molnár Krisztián fotója

Mindenki számára más-más jelentőséggel bír és mindenki máshogy éli meg. Te hogyan gondolsz a művészetre? Téged mi, vagy esetleg ki ösztönöz az alkotásra?

A művészetre úgy tekintek, mint a legszabadabb tevékenységre. Nem hiszek a szabályokban, ma már belefér, ha az emberek keverik a technikákat. Szerintem ez a szabadság a fotózásban is megjelenhet. Nem hiszek abban, hogy minden képen vízszintes horizont kell, párhuzamos vonalak, és így tovább. A művészet az érzelmek kifejezéséről szól, az érzelmekben pedig nem mindig van logika és szabályok sincsenek. Ez nem matematika, vagy informatika! Szerintem nem vagyok művész, de ezt nem az én dolgom eldönteni. Az általam átélt élmények inspirálnak, szerintem minden emberre ez hat a legjobban.

Mióta foglalkozol grafikával, fotózással, képzőművészettel? Milyen technikákat alkalmazol a legszívesebben?

Grafikával igazán csak két éve foglalkozok, viszont a fotózással már 2005-ben elkezdtem ismerkedni. Az utóbbi áll hozzám a legközelebb, de kedvelem még a digitális és a hagyományos grafikát. Sőt, ezeket keverve is szeretem használni. Szerintem nem lehet leragadni egy műfajnál, kell a tapasztalat, ezért az a jó, ha minél több területen kipróbálja magát az ember. 

Most végeztél az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorlóiskola képgrafika szakán. Mi az, amit ez a két év nyújtott neked?

Mivel az iskola előtt csak hobbi szinten rajzoltam, talán ebben fejlődtem a legtöbbet. Alaposabban megismerhettem a fotózási technikákat, de szerintem egy-egy módszer iránti túlzott érdeklődés néha elnyomja a művész ambícióit. Ez olyan, mintha ezzel akarnák kompenzálni, hogy nem értenek hozzá. Én telefonnal kezdtem, habár szívesebben kipróbáltam volna egy régi, hagyományos gépet, de sajnos erre nem volt lehetőségem. Az alábbi fotók között is vannak olyanok, amik telefonnal készültek. Megtanultam, hogy az emberek mekkora hatással vannak egymásra. Az itt eltöltött idő és az események megmutatták, hogy több is lehetek, hogy akár én is lehetek fontos mások számára és megtapasztaltam a határokat, kicsit felszabadultabb, nyitottabb lettem. Kellett ez a két év, úgy érzem, hogy más ember lettem. Hálával tartozom azoknak, akik körül vettek és mindebben segítettek.

Mindig is művészeti pályában gondolkoztál?

Őszintén szólva nem. Sok minden akartam lenni életem során, de nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok tanulni. Sokáig csillagász akartam lenni, ám ez megmaradt hobbinak, még ma is érdekel ez a téma. A középiskolában a műszaki pálya, konkrétan az autószerelés irányába terelődtem. Magam sem értem, hogy miért voltam ott, érettségi után egy évig mégis maradtam szakképzésen, de azt az egy évet már nem fejeztem be. Ezek után egy ideig beteg voltam, ez idő alatt teljesen megváltoztam és eldöntöttem, hogy azt az iskolát nem folytatom. Unokatestvérem ajánlotta nekem ezt a helyet, úgy gondolta, itt megtalálom azt, amit igazán szeretnék, és teljesen igaza volt.

Egy művésznek rengeteg megpróbáltatással kell szembenéznie. Milyen akadály leküzdésére vagy a legbüszkébb?  Melyik munkád áll hozzád a legközelebb?

 A legbüszkébb arra vagyok, hogy túlléptem az akadályaimon, önállóbb lettem, és sikerült az életből tanulnom. Persze ez még nem sok, de kezdetnek mindenképp jó. A barátaim és egyes tanáraim véleménye nagyon sokat jelent nekem. Mindig a legutóbbi munkám a legfontosabb számomra, de nem mindig az önkifejezés a célom. Leginkább azok a kedvenceim, amikhez élmények kötődnek, például az alkotótáborban és az Egeden készült fotók, vagy az iskola által rendezett tanár-diák tárlatokon kiállított munkáim.

Mik a terveid a jövőre nézve? Mivel szeretnél később foglalkozni?

Az itt eltöltött két év során nem csak a tanáraimtól tanulhattam, a körülöttem lévő emberektől is nagyon sok tapasztalatot szereztem, ezért szeretnék maradni még egy évet ebben az iskolában animáció szakon. Hogy utána mi lesz, még kérdéses, de valószínű, hogy Budapesten próbálok szerencsét. Nem szeretnék leragadni sehol, sok helyre akarok eljutni, külföldre is, kell a tapasztalat. Most vagyok abban a korban, hogy ezt megszerezzem. Más szemmel láttatni? Ahhoz világot kell látni.

Czoller Nikoletta (11.C)

Please follow and like us:

Comments

comments

2 thoughts on “Más szemmel láttatni – Molnár Krisztián

Comments are closed.