Színkavalkád

Tóth Eszter (10.c) versei

Színkavalkád

“Mersz önmagadnak lenni és nem félni… végtelen út, amin jársz”

Színek világa örök ellentétek
Hideg meleg na meg a rejtélyek
Mosolyra csábít megnevettet
Hisz az életed is egy színskála lett

Mindenhol ott van egyéniséggé tesz
Nem lesz belőle kettő csak egy
Csak Te amilyen vagy
S majd a világ elfogad ahogy vagy

Nem kell gúny bánat szomorúság
Mert csak féltékenyek rád
Hogy mersz olyannak lenni mint senki más
Mersz önmagadnak lenni és nem félni

Nehéz harc ez a világgal
De egy biztos Te nyersz a mában
Végtelen út amin jársz
De csak tőled függ színezed vagy szürkére hagyod a mát

Változás

Oly nehéz a változás
Mint telet követi forróság
Kezében nem hoz mást
Újjászületést vagy változást

Emberek arcára mosolyt vagy fájdalmat
De ezt mindenki magának
Ha fúj a szél beszél veled
Ha csend honol én akkor is értelek

Ha eső esik én tudom
Távol tőlem zokogsz nagyon
De ha a nap ragyog
Szikrázik a Te mosolyod

Valódi

Fekete-fehér hideg-meleg
E nélkül a föld se kerek
Egyenes-görbe sima-domború
Az élet is egy háború

Olykor sírsz olykor nevetsz
De szíved át nem verheted
Barátok szerelmek igazi lelkek
Hű társak ellentétek veszélyek

Van aki szeret van aki nem
Gyűlölni is tudni kell de nem engem
Ha féltékeny a szíved ne mást hibáztass
Csak légy önmagad ebben az őrült világban

Újult élet!

Úgy sikít a hangod, mint síró hegedű
Úgy tört össze szíved, mint szélben a derű.
Hallottam, éreztem, tudtam,
Fájt neked mindennél jobban!

Gyógyítom sebed, lelked,
De nélküled nem lehet.
Neked is akarnod kell, hogy szíved újult erővel
Heves dobogással énekeljen.

Először lehet még csak barát vagyok,
Később hű társaddá válok.
Majd idővel, évekkel később
Igaz szerelmeddé leszek.

S majd újult szíveddel az enyém
Az örökkévalóságig elél.
Te meg én – a két külön lélek
Most egybeforrt ezen a megpecsételt éjjen.

Rejtélyes köd

Oly homályos oly varázslatos
Kíváncsivá tesz egyszerűen csábít
Harapni tudnám hidegét
Magasban elfedi mindenét

Nem látom se végét se elejét
Nem is érzem jelenlétét
Csak látom látom a semmit
E bűvös fehér ködöt

Mikor belelépsz hidegnek érzed
Mégis élvezed
Tetszik hisz rejtélyes
Csendesen beszédes

Ő a köd ő suttogva beszél
Elmondja bánatát mit átél
Eltakar átölel
Lehet nem szereted de ő ott él veled

Tóth Eszter (10.c)

És ráadásnak Eszter verse a MéDiák által kicsit átszerkesztve:

Négyezer-nyolcszáztíz méter

Homályvarázs: kíváncsin csábít el
Harapni tudnám hidegét magasba el
Fedni
Feledni

Kezdet s vég
Lát
Hatatlan jelen
Lét

Csak látom látom
Más semmi bűvfehér
Hidegnek érzem mégis
Csöndes bánata át
él
takarása át
öl
el

veled

Please follow and like us:

Comments

comments