A látható láthatatlan csoda

Mindenki tehetséges valamiben és a tehetségből csírázik a művészet, ha megfelelően gondoskodunk lelki növényünkről, előbb-utóbb virágzik és termést hoz. Véleményem szerint a természet az egyik legnagyobb művész az életünkben. Ezért hasonlítottam a tehetséget egy növényhez. A kedvenc évszakom az ősz, azon belül is az október hónap. Akkor hull a legtöbb levél a fákról. Számomra a levélhullás egy audiovizuális művészi játék. Mintha egy ecsettel festenék azt a sok színt és amikor a szél is fúj, a fák levelei csodás zeneművet adnak elő. (Pap Andrea Csilla 10.D) Nekem ez a véleményem a művészetről, de olvassátok el Forgács Alina (10.D) gondolatait arról, hogy mit fogalmazódott meg az ő lelkében a művészetről, mint látható láthatatlan csodáról.

Gondolataim a művészetről

A művészetet nagyon sokan konkrét dologhoz kötötték (pl.: zene, tánc, rajz, festészet, szobrászat). A művészet ezeket mind összefoglalja. 

A zene szövege és dallama a zeneszerző-és író lelkiállapotán és gondolatain alapszik. A táncos szabad, zenéhez nem kötött koreográfiája szintén az ő gondolatait, lelkiállapotát tükrözik. A festőművész minden festményét szívből és örömmel készíti. Ezek felsorolásával a művészet és az érzelmek szoros kapcsolatát szerettem volna megmutatni, mert az alkotó mindig a szívével lát. A művészet önmagában számomra elvont fogalom. Sokan csak egy ugráló bohócot látnak tütüben vagy egy fehér vászon előtt ülő bolondot, ecsettel a kezében. Minden művész a gondolatait és az érzéseit osztja meg velünk, olykor észrevétlenül.

A művészet jelentését nehéz megfogalmazni. „Művészlélek”, ezt a szót használják olyan emberekre, akik a zenében megmagyarázhatatlan érzéseket és gondolatokat fedeznek fel és ezekkel az érzésekkel hallgatják végig a zenét. Használják ezt a szót olyanokra, akik megállnak útközben csak azért, hogy gyönyörködjenek a természetben, nem haladnak tovább, csak merengve nézik a nap megtört sugarait a fák lombjai között. Használják olyanokra is, akik hisznek a csodákban, a mesékben, a békében és minden másban, olyanokra, akik álomvilágban, de mégis talpraesetten élnek a Földön. Olykor a „művészet” segíthet szívünk és lelkünk tisztulásában. A művészet inga a megmagyarázhatatlan szomorúság és a leírhatatlan boldogság között.

 

“Vajon mi végre kaptuk a teremtőtől a művészetet? Azt hiszem elsősorban azért, hogy meghatározó része legyen életünknek, hogy felfrissítse a szürke és piszkos hétköznapokat, hogy varázserejével talpra állítsa az eltiport embert az emberben. Ha nagyon banális akarnék lenni, azt mondanám: azért, hogy boldogságunk legyen a boldogtalanságban. Belátom ostobaság ezekről a dolgokról beszélni a mai világban, hiszen korunk vezérlő eszméje a jólét, a haszonelvűség, s úri parfüm hozzá a pénz ringyó-szaga. De humánus, ám néha kegyelet helyett ordító kegyetlenség. mert sokszor csak az észveszejtő kitárulkozás segít elviselni a tragédiák fájdalmát.”- írja Fazekas István

Ezek itt csak értelmetlen sorok és szavak. A gondolataim épp oly leírhatatlanok, mint az érzéseim. Érezni azt, mikor a szomorúságtól megszakadunk,de oly boldog fénnyel ragyogunk, mint a csillagok, mikor sírni vágyunk és mégis boldogan mosolygunk, mikor szótlanul ordítani vágyunk. Mindez olyan, mikor ceruza nélkül rajzolni kívánunk, mikor néha csöndben is hallunk zenét. Ezek lehetetlennek tűnnek, de mégsem azok, ezek számunkra már felfoghatatlanok. Megmagyarázhatatlan, de mégis létezik, pont olyan, mint a művészet. Használjuk, de nagyon kevesen tudják, hogy mit is jelent valójában.

Forgács Alina

 

Please follow and like us:

Comments

comments