Őszintén magamból (Papp Vanda versei 1.)

Papp Vanda

Mindannyian hiszünk és remélünk, mégis gyakran kétségek fognak el bennünket. Papp Vanda (12.E) saját érzéseit foglalta össze és öntötte vers formájába, remélve, hogy nem csak ő leli örömét az alkotásban, hanem mások is szívesen fogadják irományait. Következzen hát néhány saját műve.

 

   Hiszek

Hiszek a tegnapban,
hiszek a mában,
hiszek minden egyes
elmondott imában.

Hiszek a szóban,
hiszek a képben,
hiszek a Napban
és a kéklő égben.

Hiszek a jóban,
hiszek az életben,
hiszek abban, hogy
nincs a földön véletlen.

   Hiszek benned és
hiszek magamban,
hiszek az őszinte,
igaz pillanatban.

Hiszek a szemedben,
hiszek a szádban,
hiszek a csókodban
és ruhád illatában.

Hiszek a léptedben,
hiszek a harcodban,
hiszek az őszintének
tűnő, kedves arcodban.

Hiszek a reményben,
hiszek a lélekben,
hiszem, hogy van
helyünk ebben az életben!

Kóbor élet

Nyári világ üzent a széllel,
legbelül mégis küzdök a téllel.
Erőltetett mosoly, ami arcomon ül,
lelkem melege lassan kihűl.
E kóbor életnek vagyok játékszere,
lopott koronáján matt ékszere.
Töviskoronáján lennék inkább tüske,
csak lehessek újra fénylő, büszke.

 

Ébredj!

Ébredj!
Erre az útra nem kell jegy.
Dobókocka minden lépéshez?
Válasz sem lesz minden kérdéshez!
Útitársnak válassz engem,
hangzavarod leszek a csendben.

Menekülök

Menekülök előled, és menekülök magam elől,
S hogy tudok-e felejteni majd idővel eldől.
Utálom, de mindenről csak te jutsz eszembe,
Ha meglátlak, mindig könny gyűlik szemembe.
Remeg a kezem és elcsuklik a hangom,
Kapkodom a levegőt és elsápad az arcom.
Menekülök, mert nem tudok mást tenni,
Menekülök, mert nem tudok veled lenni.
Menekülök, ezt elviselni nem tudom,
Menekülök, ha kezedet már nem fogom.

 

Az utolsó levelem

Az egyik szemem sír, a másik nevet,
elengedted végleg e remegő kezet.
Ez az út most sajnos végét elérte,
de hidd el nekem akkor is megérte.
A magányos percek lassan eltelnek,
a gondolatok helyettük új útra kelnek.
A végtelen utamat már egyedül taposom,
életem naplóját most tovább lapozom.
Nem maradt más hátra, mint mindent megköszönni,
s ha már így gondolod, végleg elköszönni.

Holnapod a tegnapod

Olykor a lehetetlen is lehetséges,
s a holnapod a tegnapod,
eltévedtél valahol útközben,
a jelentől csak a pofont kapod.

Még most sem értesz
és ez nagyon bánt.
Talán a sors kijátszott,
és nem is nekem szánt.

Eltévedtem egy egyirányú utcán,
de van két lehetőség.
Előre vagy akár hátra,
most nagy a felelősség.

Nem láthatja igazán senki,
álarcommal kit takarok,
kevés, aki érti mind azt,
hogy valójában mit akarok…

Hittem…

Belőled is sikerült tanulnom valamit,
hogy lehet igazán megszeretni valakit.
Találtam benned egy kulcsot a zárhoz,
egy boldogabb holnapot a bizonytalan mához.
Hittem, hogy engem is szeretni lehet,
és valaki majd egyszer komolyan vehet.
De a csodákban én már hinni nem tudok,
nem én leszek az, aki utánad futok.
Hogy mit jelentek neked, én azt nem tudhatom,
nincs sok mindenem, de azt neked adhatom.
Nem kérek cserébe rajtad kívül semmit,
csak szeress úgy engem, ahogy eddig senkit!

A gondolat én vagyok!

Lehet torkom néma, 
Majd beszél a gondolat,
Leírom egy lapra, hogy
Hallhasd a hangomat.

A szavak betűkből születnek,
De a gondolat én vagyok!
Megérteni nem túl könnyű,
Ha kell időt is hagyok …

Ami másnak hétköznapi,
Nekem igazi kincs.
Ha nem így nézel a világra,
Talán már értelme sincs.

 

Sötétség csendjében

A végtelen égen csillagok ülnek,
az utcák lassan mind kiürülnek.
Sötétség csendjében keresek egy kezet,
ami, ha eltévednék, majd haza vezet.

Lámpások fénye beragyogja az utat,
a kezem még mindig a kezed után kutat.
Macskaköves utcán egy ismerős idegen,
rám kacsint, majd tovább sétál gyorsan, ridegen.

A végtelen égen csillagok ülnek,
a régi emlékek előkerülnek.
A sötétség csendjében találtam egy kezet,
ami, ha eltévednék, majd haza vezet.

Lámpások fénye beragyogja az utat,
a kezem a kéz után többé már nem kutat.
Macskaköves utcán langyos esőt érzek,
árnyékommal a falon farkasszemet nézek.

Másnap

Kisírtam a csendet,
könnyes lett a szava,
halkan suttog hozzám:
Indulj végre haza.

Please follow and like us:

Comments

comments