Lehetnék…

Fel lehet adni? Ha nem teljesült be, tényleg Ő volt “Az Igazi”? Túl lehet lépni?

Csete Éva Viktória (10.c) verseiből már többször olvashattatok, most következzék egy versciklus egy ismerős érzésről, a szerelem árnyoldalairól.

“Szerelem az, hol nincs kezdet, s nincs végzet sem…”

 

Szerelem úgy igazából

Szerelem az, hol nincs kezdet,
S nincs végzet sem.
Hol a vágyak örökké élnek,
S tökéletesnek látjuk a tökéletlent.

Szerelem az, mi nem tör össze.
Szerelem mikor szeretem…
S ő szeret engem.

 Én bátran mondhatom,
Szerettem s szeretek.
Engem nem szeretnek,
Így én valójában nem ismerem az igazi szerelmet.

De, a fájdalmát már éreztem,
S tudom én is vétkeztem,
Vétkeztem, mert egyszer igazán szerettem.

Felejtenék

Én már nem kereslek téged,
Én már elfelejtelek.
Én már nem akarom, hogy tudd,
– Bolondulok érted!

Én már nem mondom mi bánt,
Én már nem mondom mi fáj,
Tudom, már látom, hogy ha te nem,
Akkor senki sem vár.

Nekem te voltál a minden,
Nekem te voltál a jó,
S most sajnos már csak azt érzem,
Hogy nélküled semmim sincsen.

Csalódnom kell újra és újra,
Hogy rátaláljak a helyes útra.
Hogy ne keressem többé azt mi csak fáj,
Hogy ne várjam többé azt ki engem sem vár.

Most már jöhetsz, most már hívhatsz,
Bennem még mindig megbízhatsz.
Én nem felejtelek el,
Én szeretlek, amíg csak kell.

 

Királylányi vallomás

Nem tudom, mit érzek már,
Lehet nem is éreztem,
Nem tudom, hogy szeretlek-e
Hisz megint csak tévedtem.

Nem tudom, már mit reméljek,
Nem vagy már itt mellettem,
Nem tudom, hogy mit regélek,
Hisz úgy sem vagy már énvelem.

Nélküled is boldog vagyok,
Nem kellesz már énnekem,
Mégis sírok rád gondolva,
Hogy újra nagyot tévedtem.

Becsaptál s én hittem neked,
Hittem, hogy újra te és én,
De, én már nem leszek veled,
S nevetek a legvégén.

Legyél boldog más lányokkal,
Nem bánom már én,
Úgysem szerettelek s nem is foglak,
Soha e föld kerekén.

 

Lehetnék

Lehetnék most én melletted,
Foghatnám most én két kezed,
Szeretnélek tiszta szívvel,
Nem szenvednék felejtéssel.

Felejteni lehetetlen.
Két kezem volt két kezedben,
A szívem szárnyalt a szerelemben,
S most itt állok egyedül, meredten.

Eltelt pár év életemből,
S most elegem van a szerelemből…
Szenvedtem én épp eleget,
Nincs ki gyógyítaná sebeimet.

Egyszer majd az életemben,
Visszajössz majd érettebben.
Visszajössz, mert szeretlek még,
Visszajössz, mert nekem szánt az ég.

Csete Éva Viktória (10.c)

Please follow and like us:

Comments

comments