Késésből jeles (Karinthy pályázat)

Házi szépírói pályázat – A ROSSZ TANULÓ FELEL

…Az apropó a magyar érettségi választható feladata volt: mi lenne, ha TI is megfogalmaznátok, milyen érzés, mikor a “Rossz tanuló felel”. (IDE kattintva újraolvashatod az eredetit!) Karcolatokat várunk, természetesen Karinthy stílusában! A legjobb műveket igyekszünk a lehetőségekhez mérten jutalmazni! Ragadjatok minél többen tollat vagy klaviatúrát!

Most pedig Kocsis Ivett (7.g) írása következik, kedvcsináló gyanánt!

 Késésből jeles

 

Ránéztem az órára. 7 óra 57 perc. MI? Remek, sikerült elaludnom. Nagyon gyorsan kiugrottam az ágyból, és villámsebességgel megmosakodtam, majd felöltöztem. Felkaptam a táskámat, aztán elindultam iskolába.

Még az volt a szerencsém, hogy csak 10 percre laktam az iskolától. Futottam, ahogy csak bírtam, majd végre megérkeztem. A bejáratnál megtorpantam. Első óra van, szóval az első emeletre kell mennem földrajz órára. Felszáguldottam a 112-es teremhez.

Már a folyosón hallottam a tanárnőnk hangját, ahogy az általános reggeli kavarodásban az osztályt próbálja fegyelmezni. Lenyomtam a kilincset. Ekkor átfutott az agyamon, hogy a tanárnő az év folyamán történt rengeteg késés miatt (becsületemre legyen mondva én eddig egyszer sem késtem!) felelést ígért a legközelebbi későnek. Feszélyezetten beléptem az osztályba, 22 szempár szegeződött rám.

– Ööö… Jó reggelt!- köszöntem bizonytalanul.

Páran már kuncogtak, mert tudták milyen sors vár rám. A tanárnő csak a helyemre küldött. Hűha, ezt megúsztam!

– Gyerekek, ha mindenki tud értelmesen viselkedni, el is kezdhetjük az ó…

– De tanárnő, azt tetszett ígérni a múltkor, hogy a késő felel!- szakította félbe egy jóindulatú osztálytársam.

A rossz tanuló felel (a könyv egyik erdeti illusztrációja)

-Ó, tényleg, majdnem el is felejtettem!- mondta, majd szólt nekem, hogy menjek a táblához felelni.

Afféle tanár volt, aki szívesen kínozta tanulóit plusz számonkérésekkel, pláne, ha rossz jegyet is tud adni. Csoda volt, hogy emlékeztetni kellett…

Az agyam szinte kattogott, ahogy próbáltam előkeresni az ezelőtti órák anyagait. Többen próbálták eközben leplezni elégedett mosolyukat, mert tudták, hogy az óra nagy része bizonyára ezzel fog telni. Csak ne Afrikáról kérdezzen, csak ne arról!

Úgy vánszorogtam ki, mint a múltkori irodalomóra főhőse, Karinthy rossz tanulója. Teljesen, mint egy halálraítélt. Megérkeztem a táblához. Félve néztem a tanár szemébe. Abban reménykedtem, hogy hátha van valami képessége, amivel kiolvasná a gondolataimból: ne Afrikát!

– Nos- hallatta a vészjósló hangot-, mesélj nekünk a röghegységekről!

De hiszen ez gyerekjáték lesz! Lelkesen (ha nevezhetünk egy felelőt lelkesnek) elmondtam a leckét, megtűzdelve pár olyan információval, ami valószínűleg nem volt a könyvben.

Amikor végeztem, a tanárnő mondhatni keserűen jelentette ki: ötös. Büszkén vonultam a helyemre és szinte dicsfényben ültem végig az óra többi részét, sőt még az átlagomon is javítottam.

Kocsis Ivett 7.g

Ráadásnak pár kép Karinthy Frigyes egy-egy “arcából” születésének 125. évfordulójából! 🙂

Please follow and like us:

Comments

comments