Más világ

Láthatjátok őket a boltban, a buszon vagy épp köpködve az utcán és néztek megvetve némán. Némelyikőtök kiabál „Hé öreg, mit csinálsz? Anyád nem tanított meg, hogy „vigyázban állsz”?
Majd jön egy válasz: „A jó édes anyád, nekem te ne magyarázz!”

Bizony az ő életüket nem értheti meg senki. Én sem, hiszen nem köztük kell életemet élnem, de talán ha meghallgatjuk, hogy az életük miért ilyen kirívó, közelebb állhatunk ahhoz, hogy elfogadjuk a másikat, vagy ami fontosabb, jobb karunkat nyújtsuk, azért hogy megőrizzük emberi mivoltunkat.

Egyikőtök gyermekkora sem volt leányálom. Valamelyikőtök, elmesélné a történetét?

Egyáltalán nem nevezném gyerekkornak azt, amit én átéltem, mert kb. öt éves koromtól felnőttnek kéne lennem. Kéne. Apám otthagyta anyám két kiskölyökkel, a nővérem akkor volt hat, én meg öt éves. Hogy csavarosabb legyen a szitu, a tesóm agyvérzéssel született, tehát fogyatékosan éli mindennapjait. Anyám mindig is képtelen volt ellátni feladatait. Főzni nem tud, szerintem nem is akar. Na, mindegy, kiköltözünk ide a „gettóba”, mivel anyám összespanolt egy idevalósi fazonnal. Ő lett a nevelőapánk. Egy alkoholista barom. Röviden felvázolva ennyi, de mind ez sokkal bonyolultabb.

 

Akkor suliba is ide jártál. Milyen volt?

 Már alsóban sem voltam stréber gyerek, mert akkor is benne voltam minden hülyeségben, de jók voltak a jegyeim, főleg matekból. Tehetségnek tartottak, másodikban már a negyedikes anyagot tanultam külön a többiektől, hogy le legyek foglalva, mert különben végig pofáztam az egész órát. Ami még tök jó volt az a futás. Azt mondták úgy futok, mint a nyúl. Egy csomó versenyt megnyertem. Király volt, hogy minden dicsőséget bezsebeltem. Felsőben már nem volt annyira fényes a helyzet, mert elkezdtem bandázni, csajozni és a többi, ezek viszont tök izgalmas dolgok voltak, és egyre inkább hanyagoltam az iskolát. Még bejárni sem volt kedvem, és ha be is mentem, az maximum csak a harmadik óra után történt meg. Kinek van kedve olyan korán kelni? Tiszta baromság az egész. Most meg egyáltalán nem járok suliba, szabad vagyok, mint a madár.

A jó eredmények nem lennének most is olyan királyak?

Őszintén? Dehogynem! Csak már egyáltalán nem abban a közegben mozgok, ahol értékelik a jó teljesítményt. Nem törhetek ki – ők fogadtak be, amikor anyámék kiraktak az éjszaka közepén, télen. Ők adtak ennem. Nekem ők a családom.

Nem tudnád meggyőzni őket, hogy ez az élet nem kifizetődő hosszútávon?

Jó vicc! (nevet) Az a baj, hogy attól, hogy most eldumálgatunk az életemről, életünkről, semmi sem lesz jobb. Te úgysem értheted, de nem akarok vádaskodni, hogy jobb életed volt, mint nekem.
Tehát a válasz arra, hogy nem e tudnám meggyőzni őket? Hát nem, mert nem is akarom. Az életünk egy nagy rakás sz*r, de együtt lubickolunk benne. Ha elkezdenénk úgymond „karriert építeni”, csak versenytársakká válnánk. Így viszont egyként működünk és egy a célunk: az életben maradás és a gondoktól való tartózkodás.

Már mondtad ugye, hogy nem jársz suliba?

Ja, nagy ritkán azért benézek, de csak a csajom miatt, hogy találkozhassunk. Na meg a sulinál bandázunk.

Tehát ha nem jártok suliba, mit csináltok egész nap?

Tök gyorsan telnek a napok. Felvázolom: Tizenegy-dél körül kelek, ha nem a spanoknál alszom, ott kb. kilenc-tízkor. Aztán betúrok valami ehetőt, majd kimegyünk cigiért. Mondjuk mostanában inkább töltöttet szívunk, mert az olcsóbb. Majd busszal vagy gyalog vagy akárhogyan bemegyünk a városba a sulihoz. Általában ott nyomulunk. Este megint a haverokkal vagyok. Aztán valamikor hajnalban hazatolom magam, ha van kedvem látni a riherongy anyámat meg az alkesz nevelőapámat.

Már másodjára említed, hogy a nevelőapád alkoholista, de te is a pohár fenekére nézel elég gyakran és még tizenhat sem vagy.

Ja, ez igaz. Én is alkesz vagyok már szerintem, de ez érdekel valakit? Az úgymond családom meg sem kérdezi, hogy élek-e még. Akkor meg miről beszélünk?

“Néha az élet is úgy elszáll, akár a füst.”

Nem csak a pia jön be ugye? Nem köntörfalazok, drogoztok is?

Azt szokták mondani a pia és a cigi is drog, tehát ja!

Nem erre gondoltam! Te és a haverok úgy gondoljátok, a szabályok azért vannak, hogy megszegjétek őket. Tehát az illegális drogokról beszélek.

Nem vagyok hülye. Tudom miről rizsálsz. De ha rögtön azt mondom, igen, az jobb lesz valamitől?

Nem… De nagyon kíváncsi vagyok, hogy szerzitek be az anyagot?

Mindenki tudja, hogy ha kimész az utcára és leszólítod az első gyanúsabb alakot, rögtön a kezedben van egy-két spanglira való. Amúgy meg vannak kapcsolataink, amik valamit-valamiért alapon működnek, és itt nem a pénzről van szó.

Nem féltek, hogy elkapnak?

Néha vannak parás szituk, de mindent meglehet oldani. De tökmindegy, mert ha a rendőrségen kimondod a nevem, rögtön vágják kiről van szó, még rám se kell keresni a gépen.

Vannak álmaid?

Persze. Miért ne lennének?
Arról álmodom, hogy egyszer kikerülök innen. Lesz egy családom. Egy gyönyörű feleségem, aki szeret és akiben soha nem fogok csalódni. Gyerekeim, akiknek páratlan élete lesz a legpozitívabb értelemben. De ahogy mondod, ez mind álom és nagyon jól tudom, hogy nekem kell ezért tennem, mert nem lehetetlen, de egyszerűen nem tudok, nem akarok, valami mindig a rossz irányba húz. Ez van és én ezt már rég elfogadtam.

Én azért bízom benne, hogy egyszer egy erősebb erő a jobb oldalra fog irányítani és teljesülnek az álmaid, mert mindenki megérdemli a jobb jövőt akármilyen is legyen a múltja.

Hát kössz!

Az interjú valós alapokon nyugszik, néhány részletet a személyiségi jogok és a hallgatóság miatt kellett átírni.

Ez az iromány azért készült, hogy tudjunk segítséget nyújtani és elfogadni. Hiszen minden embernek szüksége van egy létrára, hogy a magasba tudjon mászni. Van, aki össze tudja magának rakni ezt az eszközt, de sokaknak segítő kézre van szüksége, amit én mindenképpen nyújtani akarok!

                                                                                      Pap Andrea Csilla (10.d)

A MéDiák oldalán már olvashattátok Forgács Fanni monodrámának szánt művét, A változás szele címmel. Annak a cikknek a végén néhány hasznos tanácsot és internetes elérhetőséget találtok, érdemes beleolvasni, ha akkor nem tettétek meg. [A szerk.]

Please follow and like us:

Comments

comments