Egy “Barbie” véleménye az élet dolgairól

Mindenki gondol valamit az életről, a szerelemről, a bulikról…stb. Van olyan, aki nyíltan kimondja érzéseit, van aki dalban meséli el és van, aki leírja. Ferencz Viktória (10.d) gondolatait olvashatjátok az élet apró-cseprő dolgairól.

.

.

Szívemet azoknak kik engem szeretnek őszintén kitárom.
Hiszem, hogy boldogságban nem lesz hiányom.
Tudom ez nem igaz, de mégis én naivan álmodom,
hogy míg akarom, élhetem a Barbie világom.

 

 

Vattacukor illatú kócos kis szerelem!
Rózsaszín köd mögött hajnali mosolyod nem lelem.
Legfényesebb csillag hozd el nekem a boldogságot,
S ne hagyd elhinnem a bántó hazugságot.
Jöjj, reggeli harmat nedvesítsd a talpam.
Gyertek, kis tündérkék ébresszetek halkan.
Énekeljétek a boldog jövőt én is hagy halljam.
A szivárvány színeit mohón hagy faljam.
S jöjj újra vadító éj
és hozz merész álmot, mert
Vattacukor illatú szerelmem csak így látom.

.

 

A szerelem méreg.
Én most rohadtul félek
mert veleéig rághat a féreg.
Olyanná válok, mint ők kik az adagot kérik,
kik a szerelmet milligrammban mérik.

 

 

Pezseg a véred indul a buli
Az egy éjszakás kalandod most is meglesz…nyugi
Az emberek csak gyűlnek a vodka fogyóban
A gátlások oldódnak a pult mögötti lotyóban
Egy csík már megvolt szíved a torkodban
A világot még látod, de már csak foltokban
Meg mutattad nekem, hogy milyen az az érzés
Amikor a pillanat a fontos, a holnap meg csak kérdés.
Most velem vagy és nekem csak ez számít, 
Nincsen semmi, ami minket leállít.Szerelmes lettem… megint elég naiv.
A sroboszkóp fénye igen nagyon vakít.Vége a bulinak és el akarsz vinni,
De a szép szavaknak rég nem tudok hinni.Rúzsfolt a galléron, a számom a zsebedben,Reggel, ha ránézel, én jussak eszedbe.
Jó volt az este, köszi, puszkó, láwcsi!
A kiszívott nyakért meg utólag is bocsi!

 

Féltékenység és rosszindulat,
mely emberek millióit fojtog
at.A dühből mondott szavak hagynak lelkünkben igazán foltokat.Megyek hát utamon és pora tapad rám,
mint a kosz,
de a tapasztalatszerzés sosem lehet rossz.
Így hát nem bánok meg semmit, amit tettem,
mert hibáimmal együtt lettem, aki lettem.

 

Mindenki csak áldozat ebben a világban.
Nem kell a búbánat senki sem hibátlan.
A világ beképzelt bunkó és naiv,
hiába a jó szív a pénz mindenkit elvakít.
Az emberek rohannak vakon és bután,
de cél nélkül a semmibe, nem az álmaik után.
Csalnak, hazudnak, de mégis szeretnek.
Más, amit mondanak és más, amit éreznek.
Hol lehet a vége?! Előre is félek.
Az emberek már a saját álmaiktól is félnek

Ha még többet szeretnétek Vikitől olvasni, akkor megtaláljátok a http://alomvilaggg.blogspot.com/-on.
Pap Andrea Csilla(10.D)

Please follow and like us:

Comments

comments