Így éltük/értünk meg

Egy hét, amin eldőlhet a következő 4 év. Az a szó, amivel már a gimnázium eleje óta rémisztgetnek a tanárok: “érettségi”, most tapintható közelségbe kerül. A rutinosabbak már túl vannak egy vagy több előrehozott vizsgán, a napok elteltével pedig egyre rutinosabban állnak hozzá a megmérettetéshez. Szabó Eszter (12.b), Erdélyi-Csutorás Sára (13.d), és Kolman Réka (12.b) beszámolója következik az érettségikről, valamint Czoller Nikoletta (11.c) előrehozott informatika érettségi tapasztalata, Kolman Réka ének érettségije, s Bali Bettina (12.a) élményei a rajz érettségiről. 

 Az érettségin erre majd szükségetek lesz, tanuljatok!”, „Ez is érettségi tétel!”, „Mi lesz veletek az érettségin?” Ezeket a mondatok azt hiszem minden végzős társam hallotta az utolsó évben tanárainktól.

Május 7-én elérkezett a „nagy megpróbáltatás” első napja. Mindenki kicsit riadtan, álmosan érkezett a terembe. A hivatalos dolgok elintézése már egy nagy feladatot jelentett, főleg az első nap. A félelmetes nagy fehér borítékra mindenkinek felkerült a saját, de megesett, hogy valaki más neve. A képeken is látszik, hogy gyorsan feloldódott mindenki arcáról a feszültség és a pánik. A magyar érettségin a szövegértés nehezebb volt, mint amire számítottunk, viszont a második rész kellemes meglepetésekkel szolgált. A matek talán az egyik olyan tantárgy, amitől mindenki tartott, de szerencsére a feladatok megoldhatóak, nem túl nehezek voltak. A törinek csak az emelt részéről tudok nyilatkozni, az sajnos eléggé elkeserítő volt, az első részes feladatok mindenkit ledöbbentettek. Ennek ellenére számomra nem volt olyan szörnyű ez a pár nap, mint ahogy elképzeltem. Történtek vicces dolgok, mint például a vendég rigó az egyik osztályban.

A további érettségikhez és a szóbelihez is mindenkinek sok sikert kívánok!

Szabó Eszter 12.b

Addig, amíg nem mentem hétfőn fél 8-ra az iskolában, valójában nem tudatosult bennem, hogy vége ennek az egésznek. A GGCG-ban volt az emelt magyar írásbelim (hát nem voltunk sokan), de nagyon meglátszott az első perctől, hogy ki hogyan tanult. Ketten voltunk Eszterházysok a csoportban (Kolman Réka, 12.b), a többiek többnyire Gárdonyisok, Dobósok voltak, illetve más városból is jöttek. Nagyon tükröződött az iskolák habitusa, pl. a műveltségi sornál látszott, hogy nagyon könyvből tanultak (végülis az könnyű), de a véleménykifejtés és a műelemzéseknél nem tudtak mit kezdeni a feladattal, mert oda volt írva, hogy fejtse ki SAJÁT véleményét! Úgy gondolom, hogy nagyon örülök, hogy az Eszterházyba jártam, mert elsősorban azt tanultam meg, miként formáljak egyéni véleményt, és ezt hogyan hasznosítsam. (Mellesleg a GGCG-ban nagyon frusztráló volt a teremben lévő keresztre feszített Jézus-szobor, ami akkora volt mint én, és most már betűről betűre elmondom a tízparancsolatot is!)

A matematika érettséginél valószínűleg a diákok 80%-a mehet arra, hogy görbüljön, de viszont olyan kontrasztok voltak a mostani érettségiben, hogy „kiverte a biztosítékot”… testtömegindex-számítás és olyan megoldhatatlannak tűnő egyenletrendszer, ami emelt szintű volt, mint kiderült. Tehát beleraknak egy nevetségesnek tűnő feladatot, mellé meg emelt szintűt… és nyilván felteszi az ember a kérdést, hogy, „hogy is van ez?”

A történelem érettségi volt talán a legjobb érzésre – bár én attól tartottam a legjobban -, de véleményem szerint ott is voltak szintbeli különbségek. Nagyon át kellett gondolni, hogy az esszéket hogy választod ki, mert nyilván egy minimum volt benne, amit nem tudott úgy az ember – meg kellett nézni így, hogy mennyit tud segíteni az atlasz.

Hangulatában az érettségik nyilván feszélyezettebbek, mint egy normális dolgozatnál, és nagyon sok múlik a felügyelő tanárokon is.
Nekünk azt mondták, hogy itt már tanár-diák egy oldalon harcol, nos, ez nem mindenkinél mutatkozott meg, de összességében nem panaszkodhatom.
Az angol érettségimet én tavaly megcsináltam, és a holnapi nap folyamán még egy biológia írásbelim lesz.

 Erdélyi-Csutorás Sára (13.d)

Egy félérett gondolatai

 Május utolsó hete, ezt várta minden végzős. Vége a sulinak, a szerenádon utoljára együtt lehetünk, a ballagás megható, minden egy szép ünnep lesz, ahol mi vagyunk a főszereplők. Igen ám, de ezzel együtt jár az érettségi is. „Én akkor inkább nem akarok érett lenni!”- kiáltott fel valami bennem, iszonyatosan rettegtem a vizsgáktól.

 Első nap magyar, ráadásul nekem emelt. A hétvége már azzal telt, hogy mind a 4 év anyagát átolvastam az összes szöveggyűjteménnyel együtt. Aznap este Babitscsal álmodtam, reggel felébredve úgy gondoltam, „ez már szörnyű, hogy álmomban is a magyar kísért”. Szorongva indultam el otthonról a Gárdonyi Géza Gimnáziumba (merthogy még csak „hazai” körülmények között sem írhattam), amin az sem segített, hogy természetesen zuhogott az eső. „Minden ellenem van!”A vizsgahelyen összefutottam két kedves ismerősömmel, így kezdtem feloldódni. A feladatlapot felnyitva tudatosult bennem, hogy nem is olyan nehéz, így hát minden tudásomat összeszedve megírtam. (Szerintem nem is lett olyan rossz).

Hazaérve sms-ek, telefonhívások, e-mail-ek garmadái vártak rám: „Na, hogy sikerült?”, „Gondoltunk rád!”, „Lélekben veled vagyok!” És ekkor jöttem rá, milyen sok embernek számítok. Nagyon jó kedvem lett, a következő napi matek miatt nem is izgultam. Arról, hogy könnyűnek ítélem-e, nem merek nyilatkozni, ugyanis hadilábon állok ezzel a tárggyal (bár azt kijelenthetem, úgy érzem, nem buktam meg).

És jött a szerda. Történelem. Előző este már mindenkit kikészítettem azzal, hogy „Jaj, ez nekem nem fog menni!” (bár a pozitív gondolkodás híve vagyok, nehezen tartottam be).Talán még jobban izgultam, mint a magyartól (pedig azzal szeretnék továbbmenni, úgyhogy számít a pont). Legjobban attól féltem, hogy benne lesz a rendszerváltás esszéként, ugyanis ő nekem a legnagyobb mumus a témák között. De valaki azt mondta nekem: „Nyugi, nem lesz benne!” Amikor kikaptuk a feladatlapot, első dolgom volt megnézni, na van-e rendszerváltás. És nem volt! „ Ez az!” Köszi, legközelebb is te jósolsz nekem!”- teljesen megnyugodtam, és a feladatokat is gyorsan megcsináltam. Egyáltalán nem volt olyan bonyolult, mint hittem.

 Eddigi tapasztalataim szerint, nagyobb volt félelmem füstje, mint a lángja. Mindig valami gyilkos dologként gondoltam az érettségire, pedig valójában megmérettetés, és igazán jó érzés, ha egy-egy tárgyat már „legyőztünk”. Megmérettetés ez a kapcsolatok között is; megláttam, kik azok, akik valóban érdeklődnek, akiknek számít, hogy sikerült. Még előttem áll az ének érettségi és a szóbelik. Már nem félek annyira, mert tudom, hogy meg tudom csinálni! Meg tudom csinálni, mert ennyi ember szurkol értem!

 Kolman Réka (12.b)

Hogyan éld túl az informatika érettségit, ha nem vagy kocka?

Diáknap, osztályozó vizsga, német érettségi… A lehető legrosszabb döntés volt pont a 11. év végén bejelentkezni informatika érettségire, pláne egy év kihagyás után. Év közben felröppentek bizonyos hírek, miszerint jövőre már nem is lehet megcsinálni, meg hogy később csak természettantárgy lehet a választott, vagy hogy ezek után csak új, teljesen ismeretlen programokat használhatunk a régi, megszokott helyett… Kell ennél több egy amúgy is izgulósabb lánynak? De hát… végül is mindig jó voltam infóból, csak egy kis ismétlés és simán megcsinálom… vagyis ezt gondoltam mindaddig, amíg be nem ültem Ferenczi László tanár úr fakultációjára. Egy év kihagyás után először az egész totál katasztrófa volt. Aztán pár óra után már kezdtem belejönni, de még mindig nem volt az igazi, és május 21-e már itt volt a nyakamon! Az interneten találtam egy honlapot, ahol folyamatosan oktatóvideókat nézhettem az előző évi feladatsorok megoldásával együtt. Három nappal az érettségi előtt csak a gép előtt ültem, gyakoroltam, próbafeladatokat csináltam és jegyzeteltem magamnak a billentyűparancsokat meg hogy mit hol találhatok. Aztán persze vigyorogtam, mikor például a rettegett oldaltörést, amit előtte hosszú percekig kerestem, egy egyszerű Ctrl+Enterrel elintéztem. A szövegszerkesztés nem volt különösebben bonyolult, mint ahogy a prezentációkészítés sem, habár itt elég sok időt lehetett veszíteni egy-egy kisebb feladattal.  Ahogy elértem a táblázatkezelésig, a nagy lendületem hirtelen odalett és… sötétség. Annyira elfáradtam, hogy nem hogy értelmezni, elolvasni is alig bírtam a feladatokat. Pánikba estem. Ekkor a testvéremre pillantottam a teremben. Ő nem félt, csak koncentrált és dolgozott – ez erőt adott. Rám nézett, és én megnyugodtam. Az ő jelenléte nélkül biztos, hogy ugrott volna az a 20 pont és még az utolsó feladatnak neki se kezdtem. Aztán valahogy összeszedtem magam, és folytattam. Az adatbázisra már nem sok időm maradt, de pont elég hogy még átnézzem a feladatot, felírjam a lapra az elkészített fájljaim nevét, és beadjam az érettségimet. Szóval, ha érettségit szeretnétek tenni informatikából, azt ajánlom, hogy amíg még van órátok, vagy az utolsó év végén, de legkésőbb a következő év elején próbálkozzatok meg vele, és a feladatokat kezdjétek az Excellel! 🙂

Czoller Nikoletta (11.c)

Ének érettségi: „Az meg mi? Gyerekjáték!”

Az érettségi ideje alatt gyakran kérdezgetik tőlem: „Na, hogy sikerültek? Mi van még hátra?”  A héten meglepően fogadták a választ:”Az ének”. „De hát abból, hogy lehet írásbelizni? Énekelsz és kész. Énekelni bárki tud, nem egy nagy ügy. Nyugi menni fog!” Ezzel a kijelentéssel igazán ki tudnak hozni a sodromból. „Énekelni nem nagy ügy…”, de hát ott van mellette a zenetörténet, a zenehallgatási anyag felismerése (akármilyen pici mozzanatból jöjj rá, hogy melyik mű!), és valószínűleg, ha azt mondanám nekik: „atonalitás” vagy „diatonika”, csak néznének rám nagy szemekkel. Hát, ennyire „nem nagy dolog” énekből érettségizni.

Mi is sokat készültünk az érettségire, ugyanúgy, mint aki kémiából vagy informatikából vizsgázik. Minden nap számtalanszor meghallgattuk a zenehallgatási anyagot, ami nem baj, hiszen valóban gyönyörű dallamokról van szó, csak egymásután huszadjára hallani már nem volt olyan szórakoztató. Átbújtuk a régi füzeteket, s mikorra már kívülről fújtuk, mi is a motetta, a barokk és kicsoda is Bach, elérkezett az érettségi napja.

Nagy izgalomban égett az osztály (pontosítok: a 12.B énekes csoportja, valamint Seprődi Adél a 12.C-ből és Sulyok Sára a 13.E-ből, de mégis inkább az „osztály” szót használom, mert nagyon jó kis csapat lettünk), azonban valami furcsa csoda folytán én-, aki egyébként mindig ideges vagyok vizsga előtt- olyan nyugodt voltam, mint még soha. Talán a családomnak köszönhető, akik évekkel ezelőtt ének szakra írattak be általános iskolába. Úgy álltam hozzá, „12 év alatt csak ragadt rám valami a poron kívül, ha meg nem, hát nem! Most már úgyse tudok tenni ellene…” És akkor kikaptuk a feladatlapokat sorjában, s ahogy észrevettem az osztály egyre nyugodtabb lett, jókedvűen oldottuk a feladatokat.

 Az egész osztály nevében merem állítani: nagyon könnyű volt! A legtöbb kérdést- véleményem szerint- mind meg tudtuk válaszolni. Szerencsére, nagyon kemény felkészítést kaptunk, így gyerekjáték volt az érettségi. Most már egyet értek az ismerősömmel: „Nem nagy ügy!”, de nem azért, mert mi kevesebbet érnénk, mint a kémia érettségis, hanem azért, mert mind felkészültek voltunk.

Kolman Réka (12.b)

Rajz érettségi vol. 1

Május 17. délután 2 óra. Boríték. Írd a neved, a csoportot, a szintet és a tantárgyat a lapra. Persze, az időpontot se felejtsd le. Mindenki beért. Az imák már elhangzottak egy könnyű érettségiért. Száguldoztak az információk az eszemben a gyakorló órákról, a tavalyi művészettörténet érettségiről.

Miután felírtuk a nevünket az összes papírra, a legutolsóra is, elkezdődött. Félszemmel már eddig is belekukucskáltam a feladatokba és jó pár ismerős témát fedeztem fel. Viszont meglepett többek között engem is, a 2. feladat, ami a „Fotó” névre hallgatott. Elég viccesen vette ki magát a „C” és „D” kép. 🙂

A másik meglepő feladat volt a szavak definiálása. Illetve csak egy közülük: design. A javítókulcsban megtalálható definíció összevetve az utólag „kiguglizott” definíciókkal egyértelművé teszi, hogy mindenkinek mást jelent ez az alap fogalom, amit olyan nagy szeretettel használunk a hétköznapokban.

A feladatsor további részében pedig az Országháztól egészen Tutanhamon székéig juthattak el a lelkes érettségizők. A zárófeladat pedig az Avantgard művészetéről faggatott minket, rengeteg képpel és választási lehetőséggel bombázva a már másfél órája kattogó elméket. A feladatokat még izgalmasabbá tette a színes képmelléklet, melyek néhol fontosak, néhol pedig lényegtelenek voltak.

A 15 bátor rajzos körülbelül 2 óra alatt végzett, természetesen volt aki hamarabb és később. Minden esetre a három órásnak meghirdetett művészettörténet érettségi mindenkit megizzasztott. A szőlőcukrok, csokoládék, szendvicsek és üdítők mennyiségén látszik az erőfeszítés, amivel mindenki a legjobbat hozta ki magából. Mint az tegnap kiderülhetett, nem fölöslegesen! A csapat tagjai ugyanis négyes-ötös osztályzatokat kaptak.

A megnyugtató eredmény fejében készülhetünk a mappavédésre, amely a szóbeli során lesz. Addig is, a nagy készülődések, tanulások közben sem lehet elhanyagolni a festékek és ecsetek táncát, melynek táncmestere a kezünk.

Bali Bettina (12.a)

Az fenti képek a heol.hu oldalról származnak.

Please follow and like us:

Comments

comments