Gaudeamus Igitur

Léteznek az ember életében bizonytalan pillanatok. Bodnár Cintia (12.B) egy ilyenről írt néhány tanulságos sort.

Gaudeamus igitur

addig örüljünk, amíg fiatalok vagyunk,

 

….- mondja a latin közmondás. Talán most kezdjük megérteni, hogy mit is jelent ez, felnőni, felelősségteljesen dönteni, változni, változtatni.  Négy éve, az előző ballagásunk alkalmával nem volt olyan súlyos ez a mondat, mint most.

Elballagunk, sokan nem csak az iskolát, de a várost is a hátuk mögött hagyják. Vannak, akiknek az iskolás évek véget érnek, viszont vannak olyanok, akik folytatják tanulmányaikat egy egészen más légkörű intézményben.

Idén már a saját kezünkben volt a jövőnk, a szüleink csak tanácsokkal bombáztak minket, de a döntéseket mi hoztuk meg. Soha nem volt még ilyen nehéz. A gondolatok cikáztak a fejemben, és nem tudtam eldönteni, hogy mi jó, és mi nem. Melyik út lehet vajon a jobb, a rögös, kemény vagy a sima, laza? Ráadásul sokak dolgát még a körülmények is nehezítették. A keretszámok csökkentése! Rengetegen azon agyaltak, hogy be merjék-e adni a jelentkezésüket a hőn áhított helyekre, megvalósulhat-e az álmuk, vagy mondjanak le róla és válasszák a könnyebb utat? Rá kellett jönnünk, hogy akármelyik ösvényre lépünk, mindig találkozni fogunk problémákkal, és komoly döntésekkel kerülünk szembe. Akármerre haladunk tovább, utunk kockázatos lesz.

Hirtelen kellett felnőnünk. Sok gyerekből majdnem felnőtt lett. Talán még készen sem állunk rá, de alapoznunk kell további életünket, és már nem számíthatunk maximálisan a szülői kezekre. A jövőnk soha nem volt még ennyire bizonytalan!

Please follow and like us:

Comments

comments