“Kiváltságosak vagyunk, mert iszonyat jó közönségünk van” – Elefánt interjú

Március 17-én megjelent az Elefánt zenekar harmadik nagylemeze, a Minden. Az egri lemezbemutató koncertjük előtt beszélgettünk a zenekar négy tagjával (Szendrői Csaba – ének, Tóth András – gitár, vokál, Horváth Bence Ede – basszusgitár, Kovács Zoltán – billentyű) többek között az új lemezükről is. Talán azért is különleges a zenekar, mivel csupa olyan zenész alkotja, akik őszintén szeretik, élvezik azt, amit csinálnak, éppen ezért nagyon jó érzés hallgatni őket. A koncert – a rossz idő miatti helyszínváltozás ellenére is – fantasztikus és felejthetetlen volt, egy olyan élmény, amiben nem gyakran van része az embernek. A zene, a hangulat: minden tökéletes volt. Köszönjük a zenekarnak a csodálatos emlékeket, a koncertet és az interjút!

Hogyan alakult meg az Elefánt? Honnan ismeritek egymást?
Ede
: Totyával tizenéves korunkban ismertük meg egymást egy gitártáborban. Őt ismerem a legrégebben. Csabival pedig egy szombathelyi éjszakán futottunk össze. Az első, titkos, padláson tartott Elefánt koncerten is ott voltam – amiért mellesleg fel is jelentettek minket. Nagyrészt Szombathelyről ismerjük egymást.
Csabi: Szombathelyi gyökerekkel rendelkezünk. Ez az 5. év, hogy Elefántként együtt zenélünk. 2011-ben született meg a Magányos című szám, és rá egy hónapra (2012. január) alakult meg a zenekar.

Hogyan készültök koncertekre? Van-e valami bevett szokásotok, akár rituálétok a koncertek előtt?
Zoli:
Alapvetően nem koncertekre, hanem egy szezonra készülünk. Általában összeállítjuk azoknak a daloknak a listáját, amiket elő szeretnénk adni. Ha van egy új lemezünk, mint például most, akkor igyekszünk úgy összeállítani a listát, hogy egyaránt szerepeljenek rajta új és régi számok is, amikről úgy gondoljuk, hogy a közönség szeretné hallani. Nyilván ez változik városról városra.
Csabi: De ha arra vagytok kíváncsiak, hogy konkrétan mit csinálunk a koncertek előtt, akkor az egyik részét nem mondhatjuk el, a másik részében pedig iszunk. Emellett még cigizünk, próbálunk pihenni, és én személy szerint jógázok is, amikor már nagyon nem bírok magammal.
Ede: Csabi ötünk helyett és jógázik.

Volt olyan személy az életetekben, aki zenélésre ösztönzött titeket? Mi inspirál egy dal megírásához?
Zoli:
Ez egy nehéz kérdés, mert attól is függ, hogy külön-külön tagokra, vagy az egész zenekarra vonatkozik a kérdést. Ha az utóbbit nézzük, egymást nagyon ösztönözzük.
András: Zenekarilag tényleg jól egymásra találtunk. Mindenkiben van valami más, amit zenélés közben felfedezünk. Szép mondat, tudom. Pont azért érdekes ez a dolog, mert egyénileg mindenkinek teljesen más a háttere és a zenei ízlése is. Ennek ellenére már az első pár próbán megtaláltuk a közös összhangot.
Csabi: Mindegyikünknek tanárok a szülei. Ez valamiféle ösztönzés, volt némi presszió annak érdekében, hogy zenét tanuljunk, ami nálam nem igazán jött össze. Jártam pár évig zeneiskolába, de utána megváltunk egymástól.
András: …Kirúgtad őket?

Milyen témakörben szerettek dalokat írni?
Ede
: Szerelem eleje, közepe és vége.
Zoli: Erre a legjobb válasz az albumunk címe: Minden.
Csabi: Egy témát kiemelni nagyon nehéz. Arra, hogy mi inspirál egy dal megírásához, nincs mindent átfogó univerzális válasz. Nyilván a zenét meg a szöveget külön kell választani, és ez a kettő együtt egy organizmus. A zeneírásban van egy olyan „egymásratalálós” fázis, amikor teljesen indokolatlan módon valami elkezd összecsengeni ötünk között. Ez az a pont, amikor a rengeteg közös jammelésből kitűnik egy olyan téma, ami mindegyikünk tetszését elnyeri. A szövegírás olyan szempontból más, hogy nem annyira egzakt, mint a zene, mert a zenében érzéseket tudsz megfogalmazni. Persze ez legtöbbször nem úgy működik, hogy kitalálod, hogy szeretnél egy kicsit szomorú, de azért vidám dallamot, ami ritmikus, de azért közben lassú is.
Zoli: Az egyik nagy különbség a zene és a szöveg között, hogy a zene van annyira absztrakt, hogy azt egyszerre több ember tudja együtt művelni, míg két ember nem tud egyszerre egy szöveget írni.
Csabi: Szövegírásban sokkal konkrétabban megnevezhető egy téma, ezért inkább a szöveg témája határozza meg valamelyest a zenét, de ez igazából egy oda-vissza működő dolog. Sokszor attól is függ, hogy először a zene vagy a szöveg születik meg.
András: Sok minden lehet inspiráló, például egy benzinkútnál való megállás, de mire egy dal elkészül, az nagyon hosszú idő. Mire befejezünk egy számot, addigra az ezerszer átalakul, és teljesen más lesz az inspiráció az elején, mint a végén.
Ede: Zene kapcsán nálunk nem az van, hogy “üljünk le és írjunk egy ilyen vagy egy olyan számot”, hanem elkezdünk játszani (amit lehetőség szerint mindig felveszünk), és ebből egy pár perc majd egy következő dalunk alapjául szolgál. Szóval több 10 órányi olyan anyagunk van, amiből lehet, hogy soha nem lesz semmi.
András: A zeneírás nálunk először nem tudatos, csak később elkezdjük összerakni a témát a ritmussal, a harmóniával, a dallammal és a szöveggel, így a végén összeáll minden.

Milyen a kapcsolatotok a rajongóitokkal?
András:
Egy pár extrém példától eltekintve jól.
Zoli: Nyilván van olyan, hogy egy koncert után fáradtabbak vagyunk, és ilyenkor nem mindig tudjuk teljesíteni a rajongók kérését, mint például puszi, ölelés, vagy akár tanácsadás.
András: Mi még nem tartjuk magunkat olyan zenekarnak, ahol szeretik a rajongást, szóval könnyebben barátkozunk úgy, hogyha valaki nem rajongóként jön oda hozzánk, hanem úgy kezel minket, mint bárki mást.
Csabi: Azt mondhatjuk, hogy kiváltságosak vagyunk, mert iszonyat jó közönségünk van. Viszont sokszor, ha dicsérnek, nem tudunk rá mit mondani. Természetesen jól esik, de ez egy eléggé nehéz párbeszéd. Nem könnyű rá reagálni, mert vagy álszentnek tűnsz, vagy nagyképűnek.
Ede: Alig 5 éve alakult a zenekar, ezért még a mai napig meglepődünk, ha sokan jönnek el a koncertjeinkre. Számunkra ez egy nagyon nagy meglepetés és ajándék. Ahogy a közönség számára mi lehetünk jók vagy rosszak, mi is ugyanígy vagyunk a közönséggel. Ez nem attól függ, hogy mennyien vannak, hanem hogy mennyit iszunk előtte.
Zoli: Sokmindenkivel beszélgetünk a rajongók közül, és még nem volt olyan, hogy valaki ellenszenves lett volna. Remélem, ez azzal is összefügg, hogy milyen zenét játszunk.

Milyennek látjátok a magyar zenekarokat a külföldiekhez képest? Melyik magyar zenekarhoz tudnátok magatokat hasonlítani?
András:
Először is nem szeretnénk más zenekarhoz hasonlítani magunkat. Másrészt tiszteljük az összes magyar zenekart – főleg azokat, akik hasonlítanak ránk. Ez egy nagyon nehéz szakma. Sokan úgy gondolják, hogy a külföldi zenekaroknak több lehetősége van, de ez nem feltétlenül van így. Az itthoni zenekarok könnyebben esnek abba a hibába, hogy egymást, vagy valamelyik külföldi zenekart másolják. Azt könnyű elérni, hogy egy jó imidzsű zenekarnak tűnj, de ahhoz, hogy egy intelligens, egyedi zenét játszó zenekar legyél, tényleg rengeteg energiát kell befektetni. Az ilyen zenekarokból szerintem elég kevés van.
Csabi: Régen hazai zenekar csak attól lett híres, hogy tehetséges zenészek játszottak benne, és csak a zene a lényeg. Azt érzem, hogy nagyon könnyen elmegy a fogyaszthatóság irányába egy zenekar, ahelyett, hogy a zenéjük tartalmára koncentrálnának.
Ede: Nekünk viszonylag ösztönösen jön, hogy nem kötünk kompromisszumot annak érdekében, hogy egy slágert írjunk.
András: Ha van egy-egy populárisabb dalunk, az nem azért van, mert slágernek szántunk, hanem a téma szerintünk így fogalmazódik meg a leghitelesebben. De ugyanakkor van egy olyan ellenpont is, amit ugyanannyira felvállalunk, annak ellenére, hogy tudjuk, úgyse fog eljutni bizonyos szintekig, mivel vannak olyan szabályok, amiket be kell tartani. Ilyen például, amikor Csabi hörög, vagy amikor végigkáromkodjuk az egészet.
Zoli: Fontos kérdés, hogy azért alakult-e meg egy zenekar, mert az a néhány ember szeret együtt zenélni és élvezik azt, amit csinálnak; vagy azért, mert pénzt akarnak a zenéléssel keresni. Ez Magyarországon eléggé elkülöníthető. Rengeteg olyan zenekar van, akikről nem is hallottatok, de nagyon jól zenélnek. Eközben ott a másik oldal, hogy nagyon népszerű egy zenekar, de mégis felmerül benned a kérdés, hogy miért vannak ott például egyes fesztiválokon.

Miért jelenik meg ugyanaz a sor a Kardhalakban, mint a Fogakban?
Csabi:
A Kardhalakban szereplő versszak belekerült a Fogakba is. A Kardhalakat nem stúdióban vettük fel, hanem ez kivételesen egy próbatermi felvétel. Ez a szövegírás egy része, nem akartam kidobni, pont beleillet az az egy versszak a Fogakba.
András: Kicsit úgy gondolkodunk erről az albumról, hogy “miért ne?”, ez minden dalban benne van egy picit. Szerepelnek a lemezen egyes dalrészletek eredeti verziói, és zenekarilag hosszas munkával összerakott változatok is.
Csabi: A Kardhalak pont az utolsó szám az albumon, és van benne visszautalás egy korábbi dalszövegrészletre, ezért izgalmas elgondolkodni azon, hogy ez mit jelent, és akár egy összegzésként is lehet rá gondolni.

Most, hogy kicsit más irányba haladtatok el, milyen kritikák érték az új albumot?
Csabi:
Van egy olyan szó, amit sokan használnak jelzőként a lemezünkre: bátor. Mindenféle érzés megjelenik a dalainkban, ezért mi is úgy gondoljuk, hogy találó rá ez a jelző.
Ede: Azt gondolom, hogy ez egy olyan album lett, amit végre mind az ötünknek jólesik hallgatni. A sokszínűség az, ami összeköti az előző albumainkkal. A Mindennél teljesen elhagytuk a szerkezeti és hangzásbeli sémáinkat. Rengeteg olyan dolgot léptünk meg, amelyet korábban még nem mertünk.
András: Ha nem csináltuk volna meg ezt az albumot, elégedetlenek lennénk. Főleg zeneszerzés szempontjából lépett előre egy lépcsőfokkal a zenekar.
Zoli: Mivel már 5 éve együtt van az Elefánt, egyre magabiztosabbak lettünk, és több dolgot merünk kipróbálni. Emellett egyre jobban bízunk egymásban, és elhisszük, hogy a végeredmény „elefántos” lesz.
Csabi: Amikor megfogalmazódott például a Fogak vagy a Transz témája, tudtuk, hogy olyan dalok lesznek, amelyek megosztják az embereket.
Zoli: Az, hogy egy szám jó-e vagy rossz, sok mindentől függ, például attól, hogy hogyan játsszák el, mi a dal témája, ki a hangmérnök…

Melyik a kedvenc dalotok az új albumról?
Csabi: Fogak és a Minden!
Ede: Plüss!
András: Minden, és a Faun!
Zoli: Minden.

Készítette: Almási Anna és Nagy Klementina, 10.C osztály
Képek: Magyar Elemér 11.C, Gál Gábor EKMK

Please follow and like us:

Comments

comments