Túrakör: interjú, és egy csipetnyi nosztalgia fotókkal

Pap Andrea Csilla (10.d) interjúja a Túrakörről; és egy csipetnyi nosztalgia: Forgács Fanni (10.c) és Orosz Eszter (10.c) eddig meg nem jelent beszámolója, valamint válogatás a korábbi túrafotókból!

Túrakör

Az iskolánkban működik egy túrakör, ami ugyan nem örvend túl nagy népszerűségnek, de aki tagja ennek a csoportnak az tudja, hogy egy olyan közösség részese, ahol soha nem engedik el a kezét, mindig megértő emberekre és szívélyes segítségre talál. Azt hiszem, most már én is elmondhatom, hogy benne vagyok eme vidám csapatban, mivel a hosszú hétvégén erőt vettem magamon és elmentem velük egy „könnyed” túrára. Nagyon jól éreztem magam a másfél napos kiránduláson, de nem hagyhattam ki, hogy kikérdezzem pár dologról a két szervezőt, Ézsiás Attila és Gólya Tamás tanár urakat.

 

Először Gólya Tamás tanár urat faggatom.

Tanár úr, honnan jött az ötlet a túra kör megalapításához?

Ézsiás tanár úrral mind a ketten nagyon szeretünk kirándulni, túrázni. S egyszer gondoltunk egyet: mi lenne, ha pár tanítványt is vinnénk magunkkal, s megmutatnánk nekik milyen jó időtöltés lehet? Az első túránk nagyon tanulságos volt. Egy szombati tanítási napot váltott ki, s akad, aki válltáskával érkezett, ami épp akkor el is szakadt (azóta is van nálam tű-cérna), volt, aki magas sarkúban próbálkozott, és a kedvenc szállóigénk is onnan származik: az erdő közepén megszólalt a leányzó, úgy 10 km-re mindenféle lakott településtől, hogy “12:35 van, kicsengettek, hazamegyek!!”. Aztán körbenézett, és mégsem volt kedve elindulni. Azóta persze könnyen ki tudjuk szűrni, ki a csapatba való, s ahogy Te is tapasztaltad, a társaság miatt működik a Túrakör. Mindenki elfogadja a másikat, nincsenek klikkek, mindenki tud beszélgetni a másikkal, olyannyira, hogy észre sem vesszük, hogy Istállókő felé kaptatunk 30 cm hóban, vagy a Kékestetőre. Igyekszünk szebbnél szebb helyeket kiválasztani, de ti is kelletek ahhoz, hogy így sikerüljenek a kirándulások. Egymás segítése, a közös játékok, sütögetések igazi csapatot kovácsolnak össze.

 

A következő kérdésem az lenne mennyire túrázós a mai ifjúság?

Számold ki, hogy a gimnáziumba több,  mint 900-an járnak. Plakátokkal, aktív virtuális kampányolással, s gerilla-marketinggel (minden osztályba benyitva s személyesen rábeszélve) is úgy 15 fő körül volt a legnépesebb túránk. A többség el van sajnos lustulva, a legutóbbi túránk előtt arra panaszkodtak, hogy a buszmegállóban is sok a lépcső, lift kellene. A másik nagy tényező a virtuális világ – pedig az erdőnek élőben sokkal jobb a grafikája, nem is beszélve a közös nevetésekről (ugye, Andi?). Sokaknak, mihelyt meghallják, hogy tanórán kívül kellene valamit hozzátenniük, ami még testmozgással is jár, inukba száll a bátorságuk. Lehet, hogyha egyszer kipróbálnák, másodjára is eljönnének. Most úgy állunk hozzá, hogy inkább kevés bátor oroszlán legyen, mint egy olyan népes banda, ahol noszogatni kell a másikat, kivenni a cigit a kezéből, s konfliktusokat kibékíteni.

Erről nekem is ez a véleményem. (A rengeteg nevetés, na igen!)

Arra lennék kíváncsi, hogy milyen tervek vannak még kilátásban?

Van papíron egy tervünk, de ez mindig időjárás és hangulatfüggő. Többnyire felmérjük a csapat visszajelzését, és ezt is bele kalkuláljuk, illetve ha kimondottan van ötletük, igyekszünk eleget tenni nekik. Az évszaktól is sok függ, más részét érdemesebb ősszel megnézni, mint tavasszal a Bükknek vagy a Mátrának. Egyelőre csak a “környékre” tervezünk. De egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogyan lehet kétnapos túrákat megszervezni. Illetve kerékpártúrát és vízitúrát is forgatunk a fejünkben a tanév vége felé. Mindig vannak új tagok, de lassan beáll egy “csapat”, akikkel nyitnánk a vetélkedőkre, könnyebb tájékozódási- és teljesítménytúrákra is, hogy színesítsük a palettát. Ha pedig kapcsolatba lépünk természetvédelmi társaságokkal vagy esetleg testvériskolákkal, még nagyobb kapuk nyílnak ki előttünk.

Új csapattagként is azt gondolom, ezek szuper tervek, remélem mindet meg tudjuk majd valósítani.

Még egy utolsó kérdés: Lehet ezzel a túrakörrel hírnevet szerezni iskolánknak?

Szerintem a hírnevet alapvetően a diákok véleménye határozza meg. Ha megkérdezik, hogy milyen volt a túra, és ő mosolyogva tart szívből egy élménybeszámolót, akkor már hozzájárultunk, hogy az iskolánkat is jobban megszeresse. Csak ha eljátszok a gondolattal, hogy valaki éveken át Túrakör tag, lehet nagyon erős kötődése: egy olyan plusz, amit igenis a mi iskolánk nyújtott számára. S a jó élményeket örömmel adják tovább a diákok.

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, akkor most Ézsiás Attila tanár urat is megkérdezném ugyanezen dolgokról, kíváncsian várom, vajon ő mit gondol.

Tanár úr, most önt kérdezném. Miért is kezdték el ezt az egész túra kört?

 Alapvetően az a célunk, hogy megmutassuk és bebizonyítsuk a diákságnak, hogy nem kell a világ másik végére elutazni, ha szépet akar látni az ember, valamint azt is fontosnak tartjuk, hogy olyan kikapcsolódási formát ismertessünk meg velük, ami sokkal inkább építi az embert, mint sem pusztítja.

 

A következő kérdésem öntől is az lenne, hogy véleménye szerint mennyire túrás a mai ifjúság?

 Jobbára azt lehetne válaszolni erre a kérdésre, hogy sajnos semennyire. Vannak, akik már alapvetően szeretik a természetet és a természetjárást, de a rengeteg negatív behatás, ami a diákokat éri, abban is megmutatkozik, hogy “unalmasként” van megbélyegezve egy túra, mivel a valóság show-k és eszement sorozatok teljesen más dolgokra ösztönzik az embereket. A mi célunk az, hogy erős, egészséges, nagy kitartással rendelkező felnőttekké váljanak a túrakör tagjai.

 

Úgy vélem, ha kitartóak vagyunk mi is, önök mellett, akkor növelhetjük azon diáktársaink számát, akik velünk együtt felhőtlenül tudják érezni magukat egy-egy ilyen kiránduláson.

Milyen programok voltak eddig és mik a tervek?

 Eddig jobbára egy napos kirándulásokat szerveztünk, két alkalommal voltunk két napos túrán. Bejártuk már a Mátra és a Bükk számos részét, olyan nyolc út van eddig mögöttünk a tanév végéig pedig még további négy vagy öt van még tervbe véve. Ami a legszebb az egészben az az, hogy rendkívül vidám, felszabadult hangulat jellemzi a kirándulásokat, és már mostanra érezni fejlődést a résztvevők személyiségében. Erősödnek fizikailag, szellemileg, új barátságok szövődnek, és ezek rendkívül fontos dolgok.

 

Végül, de nem utolsó sorban, lehet ezzel a tevékenységgel hírnevet szerezni az iskolánknak?

 Mindenképpen szeretnénk az iskola hírnevét növelni ezzel. Egyaránt szeretnénk a vállalkozó szellemű diákjainknak kedvezni ezekkel az utakkal, de szeretnénk egy vonzó tényezőt is kialakítani azok számára, akik még nem hozzánk járnak, de kacérkodnak a gondolattal

 Tanár úrnak is köszönöm szépen a válaszokat.

 Úgy gondolom, hogy nagyon sokan nem tudják miből maradtak eddig ki, de ahogy Gólya Tamás tanár úr mondta, talán ha egyszer eljönnének, a második alkalomra is szívesen nyújtanák kezüket. Én nyújtani fogom jó magasra!

 Pap Andrea

A túrakör eddigi kirándulásai:

  1. 2011. április 16. – Szarvaskő, Bélapátfalva
  2. 2011. május 27-28. – Kétnapos túra: Sirok, Parád, Ilona-völgy, Recsk
  3. 2011. szeptember 3. – Évindító túra – Nagy-Eged, Vár-hegy, Felsőtárkány
  4. 2011. október 15. – Tarjánka-szurdok, Dél-Mátra
  5. 2011. november 26. – Kaptárkövek nyomában: Nyerges-hegy, Noszvaj
  6. 2012. január 28. – Hősemberek: Szilvásvárad, Szalajka-völgy [Kattints a beszámoló elolvasásához!]
  7. 2012. március 14-15. – Kokárdás túra: Mátraderecske, Ilona-völgy, Kékestető [Kattints a beszámoló elolvasásához!]
  8. 2012. március 24. – Cserépfalu, Cserépváralja, Felső-szoros, Hideg-kút lápa, Hór-völgy

[Az első kirándulások válogatott fotói alább a galériában találhatóak!]

Most pedig nosztalgiázzunk!

Forgács Fanni (10.c) és Orosz Eszter (10.c) eddig meg nem jelent beszámolója az évindító túráról:

„2011. szeptember 3-án, szombaton, iskolánk valamennyi diákja útra kélt és nekivágott a csodálatos természetnek. Az osztályok, együttes erővel, közösen tették meg az általuk kiválasztott útvonalat, lelkesen gyűjtögettek és töltötték ki a kvízeket.Ugyanezen a napon, pontosan reggel nyolc órakor, igen kevés létszámmal, de annál nagyobb lelkesedéssel megindult Ézsiás Attila és Gólya Tamás tanár úr túra csapata.

A friss levegőt belélegezve, míg egyre fölfelé törekedtünk, beszélgettünk erről-arról, de unalomra nem volt idő, mert egyszer csak jött egy nagyobb emelkedő, aztán meg le kellett hajolni, nehogy a fák kósza ágai fejbe csapjanak minket. Ahogy egyre feljebb értünk, egyre jobban vártuk a csúcsot, a darazsak meg minket. = )

Lendületesen, vidáman és verítékezett homlokokkal felértünk az Eged csúcsára. A kilátás gyönyörű volt. Egész Egert be lehetett látni. Csak ámultunk-bámultunk, és persze közben pótoltuk a folyadékszükségletünket. A nap vakítóan ragyogta be a hegyoldalt, néha-néha pedig megfújt bennünket egy kósza fuvallat. Az időjárás pont nekünk – túrázóknak – kedvezett.

A csúcson leültünk a zöld fűbe, kipihentük a felfelé törekvés fáradalmait. Feltankoltuk magunkat egy kis táplálékkal, hogy legyen erőnk a még előttünk álló útra és a ránk váró temérdek kalandra.

Közös megegyezéssel arra az elhatározásra jutottunk, hogy elmegyünk Felsőtárkányba. A kis csapat rövid szusszanás után megindult és újult erővel ismét nekivágott az érintetlen természetnek. Míg Tárkány felé bandukoltunk, több túrázó csapattal is szembe találkoztunk. Az erdőben a fák lombjai eltakarták előlünk a tűző napfényt, így egy darabig a hűvös erdőben koptattuk a turistaösvényt. Hallottuk a madarak hangját, és apró kavicsok csörögtek a talpunk alatt.

Amikor elérkeztünk Felsőtárkányba, olyannyira túrázási lázban égtünk, hogy nem bírtuk abbahagyni az erdő járását. Mivel mindenki ráért és senki sem volt még kellőképpen fáradt, elhatároztuk, hogy megmásszuk a felsőtárkányi-tó mellett található kisebb mészkőhegységet is [Vár-hegy, Félbehagyott dolomit bánya, “Szép kilátás” hely – a szerk.], mert úgy gondoltuk, hogy azt a gyönyörű kilátást semmi képpen nem szabad kihagyni. Ahogy egyre törekedtünk felfelé, a vizünk már fogyófélben volt, de semmi nem állíthatta meg szilárd csapatunkat. Hamarosan felértünk a csúcsra, vidámságunktól és lelkesedésünktől zengett a hegyoldal. A kilátás valóban gyönyörű volt. A felsőtárkányi templom csúcsa mellett, a sok kis kertes ház, mind apró játékháznak tűnt. A fiúk igazi sziklamászókká váltak és persze a lányok is, akik ahol lehetett keresték a meredek szakaszokat és azt választották az izgalmasabb kirándulás érdekében. Csúsztunk fenéken, tenyerünk a talajhoz ért, a homlokunkon csillogón tündököltek az izzadságcseppek. Az izgalmas, felemelő és vidám csúcsra érés után, elindultunk lefelé.

Amikor leértünk, letelepedtünk egy kis tisztáson. Leheveredtünk a füvön és megittuk a vízkészletünket. Egy játszótér várt minket lent [Hegyikristály Öko-Park, a szerk.], ahol kijátszhattuk magunkból a maradék energiánkat.

Nemsokkal később elindultunk hazafelé…

Amink lehetett, az mind elfogyott. Elfogyott a vizünk, az ennivalónk, elfogyott a fagyink, amit Felsőtárkányon vettünk a sikeres túra örömére. Elfogyott az erőnk és az aktivitásunk sem volt már olyan, mint reggel. Egyvalami volt, ami nem fogyott el, sőt TÖBB lett belőle a túra végére. Ez a dolog a vidámság volt. A túránkat végigkísérő motívum a jó hangulat, a felhőtlen szórakozás és a sok örömteli pillanat volt. A mókából és viccelődésből minden pillanatra jutott és még maradt bőven az út végére is. És ezt a sok szép pillanatot mind hazavihettük magunkkal.

Reméljük, hogy a következő túrára még több lelkes jelentkező eljön majd, akik átélhetik a természet adta csodálatos látványokat és még több élménnyel gazdagodhatnak.”

 Forgács Fanni & Orosz Eszter

 

…És egy kis múltidéző képeken keresztül időrendben:

[Ha szeretnéd megkapni a túrákról készített többi fotót eredeti minőségben, kérlek írj: Gólya Tamás, golyat@ektf.hu]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Please follow and like us:

Comments

comments